VIII. Piusz pápa
- English
- Afrikaans
- العربية
- مصرى
- Azərbaycanca
- Boarisch
- Беларуская
- Беларуская (тарашкевіца)
- Български
- Brezhoneg
- Català
- 閩東語 / Mìng-dĕ̤ng-ngṳ̄
- Čeština
- Cymraeg
- Dansk
- Deutsch
- Zazaki
- Ελληνικά
- Esperanto
- Español
- Eesti
- Euskara
- فارسی
- Suomi
- Français
- Furlan
- Gaeilge
- Gàidhlig
- Galego
- 客家語 / Hak-kâ-ngî
- עברית
- Hrvatski
- Hornjoserbsce
- Հայերեն
- Bahasa Indonesia
- Ilokano
- Ido
- Italiano
- 日本語
- Jawa
- ქართული
- 한국어
- Latina
- Lietuvių
- Latviešu
- Македонски
- मराठी
- Bahasa Melayu
- Plattdüütsch
- Nederlands
- Norsk bokmål
- Kapampangan
- Polski
- Português
- Runa Simi
- Română
- Русский
- Sicilianu
- Srpskohrvatski / српскохрватски
- Simple English
- Slovenčina
- Slovenščina
- Shqip
- Српски / srpski
- Svenska
- Kiswahili
- Tagalog
- Türkçe
- Українська
- Vèneto
- Tiếng Việt
- Winaray
- 吴语
- Yorùbá
- 中文
- 閩南語 / Bân-lâm-gú
- 粵語
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
VIII. Piusz pápa, született Francesco Saverio Castiglioni (Pápai állam, Cingoli, 1761. november 20. – Róma, 1830. november 30.) volt a 253. római pápa, 1829. március 31-től haláláig.
Élete
[szerkesztés ]XII. Leó pápa halála után Giuseppe Albani bíboros javaslatára választották meg őt, mint a konzervatívok között a legmérsékeltebbet[1] pápává. Az új pápa az Egyházi állam kormányzását az igen konzervatív Albanira bízta.
VIII. Piusz az 1830-as francia forradalmat követően elismerte I. Lajos Fülöp királyságát, ugyanakkor az itáliai polgári forradalmat hevesen ellenezte. A latin-amerikai függetlenségi mozgalmakkal kapcsolatban is a legitimista álláspontra helyezkedett.[2]
Meg volt győződve arról, hogy a vallási közömbösség és a protestáns missziós társulatok tevékenysége okozza a társadalom végromlását, párosulva a titkos társaságok, például a szabadkőművesek és az olasz carbonarik aknamunkájával. Dekrétumaiban elítélte ezeket a csoportokat, és elrendelte, hogy az egyháznak csak a legvégső esetben szabad engedélyeznie a vegyes házasságokat, és kizárólag akkor, ha a gyermekeket katolikus hitben nevelik fel.
Nagy örömet szerzett neki a brit parlament határozata a katolikusok egyenjogúságáról 1829-ben.
Művei
[szerkesztés ]- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). Cooperatorum Veritatis Societas. (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
[szerkesztés ]Források
[szerkesztés ]- Gergely Jenő: A pápaság története. Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 963-09-1863-3
- P. G. Maxwell-Stuart: Pápák krónikája.
- Giuseppe Mondin: Pápák enciklopédiája. Szent István Társulat, Budapest, 2001. ISBN 963-361-295-0