Jošavica (Petrinya)

Jošavica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Sziszek városától légvonalban 18, közúton 27 km-re délre, községközpontjától légvonalban 15, közúton 20 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a Zrinyi-hegység északi oldalán, a 30-as számú főúttól keletre, a Joševica-patak melletti magaslaton fekszik.

Jošavicán már a török uralom idején is éltek pravoszláv családok. 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, Jasenovac, Ivanić, Dubrava, Posavina és Polonja vidékéről katolikus horvát lakosságtelepült le itt. Őket a 18. században több hullámban a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok követték, akik idővel újra többségbe kerültek. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A pravoszláv parókia anyakönyveit 1777 óta vezetik. A falu első temploma egy a 18. században épített fatemplom volt, melyet a 19. században lebontottak és kőből új templomot építettek a helyére.

A település 1773-ban az első katonai felmérés térképén még „Josevicza" alakban szerepel. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 585, 1910-ben 1004 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 84 lakosa volt.

Szent György vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma^[4] a 19. században épült. A második világháború során súlyosan megsérült, és csak 1968-ban építették újjá. Jelenleg is eléggé rossz állapotban áll, tetőzete több helyen beszakadt. A kulturális minisztérium biztosított pénzösszeget a helyreállítási munkálatokra. Felújítása megkezdődött. Egyhajós épület félköríves szentéllyel, félköríves ablakokkal. A harangtorony a homlokzat felett áll, tetején díszes toronysisakkal.

• Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
• Petrinja község rendezési terve (horvátul)
• Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije, Zágráb, 2008 Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
• Az első katonai felmérés térképe (1763–1787)

• Sziszek-Monoszló megye települései

• Fotó nélküli Horvát település infoboxot tartalmazó lapok
• Lapok térképekkel