Itterbium
- English
- Afrikaans
- አማርኛ
- अंगिका
- العربية
- الدارجة
- مصرى
- Asturianu
- Azərbaycanca
- Basa Bali
- Bikol Central
- Беларуская
- Беларуская (тарашкевіца)
- Български
- भोजपुरी
- বাংলা
- Brezhoneg
- Bosanski
- Català
- 閩東語 / Mìng-dĕ̤ng-ngṳ̄
- Cebuano
- کوردی
- Corsu
- Čeština
- Чӑвашла
- Cymraeg
- Dansk
- Deutsch
- Ελληνικά
- Esperanto
- Español
- Eesti
- Euskara
- فارسی
- Suomi
- Français
- Nordfriisk
- Furlan
- Gaeilge
- Gàidhlig
- Galego
- ગુજરાતી
- Gaelg
- 客家語 / Hak-kâ-ngî
- עברית
- हिन्दी
- Fiji Hindi
- Hrvatski
- Հայերեն
- Interlingua
- Bahasa Indonesia
- Ido
- Íslenska
- Italiano
- 日本語
- La .lojban.
- Jawa
- ქართული
- Kabɩyɛ
- Қазақша
- ಕನ್ನಡ
- 한국어
- Коми
- Kernowek
- Кыргызча
- Latina
- Lëtzebuergesch
- Limburgs
- Ligure
- Lietuvių
- Latviešu
- Македонски
- മലയാളം
- Монгол
- मराठी
- Кырык мары
- Bahasa Melayu
- မြန်မာဘာသာ
- नेपाल भाषा
- Nederlands
- Norsk nynorsk
- Norsk bokmål
- Novial
- Livvinkarjala
- पालि
- Polski
- Piemontèis
- پنجابی
- پښتو
- Português
- Runa Simi
- Română
- Armãneashti
- Русский
- संस्कृतम्
- Саха тыла
- Sardu
- Sicilianu
- Srpskohrvatski / српскохрватски
- Simple English
- Slovenčina
- Slovenščina
- Shqip
- Српски / srpski
- Seeltersk
- Svenska
- Kiswahili
- தமிழ்
- తెలుగు
- Тоҷикӣ
- ไทย
- Tagalog
- Türkçe
- Татарча / tatarça
- ئۇيغۇرچە / Uyghurche
- Українська
- اردو
- Oʻzbekcha / ўзбекча
- Vepsän kel’
- Tiếng Việt
- Winaray
- 吴语
- Хальмг
- Yorùbá
- 中文
- 文言
- 閩南語 / Bân-lâm-gú
- 粵語
- IsiZulu
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
↑
Yb
↓
No
(824 °C, 1515 °F)
(1196 °C, 2185 °F)
(bázikus oxid)
0,250 μΩ·m
26,3 μm/(m·K)
izotóp | természetes előfordulás | felezési idő | bomlás | ||
---|---|---|---|---|---|
mód | energia (MeV) | termék | |||
166Yb | mest. | 56,7 h | ε | 0,304 | 166Tm |
168Yb | 0,13% | Yb stabil 98 neutronnal | |||
169Yb | mest. | 32,026 d | ε | 0,909 | 169Tm |
170Yb | 3,05% | Yb stabil 100 neutronnal | |||
171Yb | 14,3% | Yb stabil 101 neutronnal | |||
172Yb | 21,9% | Yb stabil 102 neutronnal | |||
173Yb | 16,12% | Yb stabil 103 neutronnal | |||
174Yb | 31,8% | Yb stabil 104 neutronnal | |||
175Yb | mest. | 4,185 d | β- | 0,470 | 175Lu |
176Yb | 12,7% | Yb stabil 106 neutronnal | |||
177Yb | mest. | 1,911h h | β- | 1,399 | 177Lu |
Az itterbium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme. Vegyjele Yb, rendszáma 70. Az elem lágy, ezüstös színű fémes megjelenésű anyag, mely a ritkaföldfémek közül a Lantanoidák csoportjába tartozik. Természetes állapotában a gadolinit, a monacit és a xenotim ásványokban fordul elő. A természetes itterbium hét stabil izotóp keveréke. A mesterségesen előállított 169Yb izotópot gammasugár-forrásként használják.
Jellemzői
[szerkesztés ]Az itterbium lágy, képlékeny, könnyen formálható elem, mely ezüstösen csillog. Ritkaföldfém, ezért az ásványi savak könnyen megtámadják és oldják, vízzel lassan lép reakcióba, a levegőn oxidálódik.[1]
Az itterbiumnak három allotrop módosulata létezik, melyeket rendre alfa, béta és gamma allotrópnak neveznek, és melyeknek fázisátalakulása −13 °C-nál és 795 °C-nál következik be. A béta módosulat szobahőmérsékleten létezik és felületen középpontos kristályszerkezetű, míg a magas hőmérsékleten létező gamma módosulat térben középpontos kristályszerkezetű.[1]
Normál állapotban a béta módosulat fémesen vezető tulajdonságot mutat, ám 16 000 bar nyomás környékén félvezető tulajdonságú lesz. Elektromos ellenállása tízszer nagyobb 39 000 bar nyomáson, ám ez az ellenállás 40 000 bar nyomáson a szobahőmérsékletű ellenállás 10%-ára esik.[1] [2] Más ritkaföldfémektől eltérően, melyek alacsony hőmérsékleten antiferromágneses és/vagy ferromágneses tulajdonságokat mutatnak, az itterbium 1 K felett paramágneses tulajdonságú.[3]
824 °C-os olvadáspontjával és 1196 °C-os forráspontjával az összes fém közül az itterbiumnak legszűkebb a folyadékállapoti hőmérséklet-tartománya.
Története
[szerkesztés ]Az itterbiumot Jean Charles Galissard de Marignac svájci vegyész fedezte fel 1878-ban. Marignac egy új fajta anyagot fedezett fel az akkor erbia néven nevezett földben, és ezt az új anyagot itterbiumnak nevezte el arról a faluról ahol az anyagot találta. Marignac gyanította, hogy az újonnan felfedezett anyag egy új elemet takar.[2]
1907-ben egy francia vegyész, Georges Urbain Marignac itterbiumát két összetevőre választotta szét: neoitterbiumra és luteciára. A neoitterbiumot később itterbium néven ismerte meg a világ, míg a luteciából a lutécium elem lett. Ugyanebben az időben tőle függetlenül Auer von Welsbach is szétválasztotta ezeket az elemeket, de aldebaraniumnak és cassiopeiumnak nevezte el őket.[2]
Az itterbium kémiai és fizikai jellemzőit csak 1953-ban sikerült meghatározni, amikor sikerült csaknem tiszta itterbiumot előállítani.[2] Az elem ára 1953 és 1998 között viszonylag stabil, 1000 dollár/kg körüli volt.[4]
Előfordulása
[szerkesztés ]Az itterbium, más ritkafödfémekkel együtt ritka ásványokban fordul elő. Leggazdaságosabban és leggyakrabban a monacit homokból nyerik ki (0,03% itterbium). Az elem megtalálható még az euxenitben és a xenotimben. Főbb előfordulási helyei: Kína, Egyesült Államok, Brazília, India, Srí Lanka és Ausztrália. A világ itterbium készleteit egymillió tonnára becsülik. Előfordulása a földkéregben körülbelül 3 mg/kg.[2]
Hivatkozások
[szerkesztés ]- ↑ a b c C. R. Hammond. The Elements, in Handbook of Chemistry and Physics 81st edition . CRC press (2000). ISBN 0849304814
- ↑ a b c d e John Emsley. Nature's building blocks: an A-Z guide to the elements . Oxford University Press, 492–494. o. (2003). ISBN 0198503407
- ↑ M. Jackson "Magnetism of Rare Earth" The IRM quarterly col. 10, No. 3, p. 1, 2000 Archiválva 2017. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ James B. Hedrick. „Rare-Earth Metals ", USGS (Hozzáférés: 2009. június 6.)
- kémia Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap