Vickers-keménység
- English
- Afrikaans
- العربية
- مصرى
- Català
- کوردی
- Čeština
- Deutsch
- Español
- Eesti
- فارسی
- Français
- עברית
- Hrvatski
- Հայերեն
- Bahasa Indonesia
- Italiano
- 日本語
- 한국어
- Македонски
- Bahasa Melayu
- Nederlands
- Norsk bokmål
- Polski
- Português
- Русский
- Srpskohrvatski / српскохрватски
- Slovenščina
- Српски / srpski
- Svenska
- ไทย
- Türkçe
- Українська
- Oʻzbekcha / ўзбекча
- Tiếng Việt
- 中文
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
A Vickers-keménység anyagok, elsősorban fémek, ezen belül is acélok keménységének összehasonlítására szolgáló empirikus mérőszámok egyike.
A Vickers-keménység mérését az angliai Vickers Ltd-nél dolgozó két kutató, Smith és Sandland mérnökök dolgozták ki 1924-ben a Brinell-keménységmérés alternatívájaként.[1] A Vickers-keménységmérés gyakran egyszerűbben elvégezhető, mint más keménységmérési vizsgálat, mivel a szükséges számítások függetlenek a behatoló test méretétől, továbbá ugyanaz a behatoló test használható minden típusú anyagra, függetlenül annak keménységétől. A mérési elv, mint általában minden keménységmérés esetén, annak vizsgálata, hogy egy standard erőforrást alkalmazva hogyan áll ellen a kérdéses anyag a plasztikus deformációnak. A Vickers-keménységmérés bármilyen fémen elvégezhető, a mérési tartománya az egyik legszélesebb a keménységvizsgálati módszerek közül. A keménység egysége a Vickers piramisszám (HV).
A mérés során egy 136°-os gyémántgúlát nyomnak meghatározott erővel a mérendő felületre. A kiértékeléshez megmérik a lenyomat átlóit, és a kettő átlagából kiszámítják a lenyomat felületét.
A keménység (HV):
{\displaystyle {H_{V}}={\frac {F}{A}}\approx {\frac {1,854F}{d^{2}}}}.
Ahol
- F = a behatoló test által kifejtett terhelőerő
- A = lenyomat felülete
- d = átlók átlaga
Három fajta keménységmérési technológia
[szerkesztés ]Ma leginkább a következő háromféle keménységmérési technológiát és ennek eredményeként háromféle keménységi skálát használnak a makroszkópikus anyagok keménységének a meghatározására. Ezek a Brinell-keménység, Rockwell-keménység és Vickers-keménység.
Mindhárom módszer lényege az, hogy egy kemény testet nyom bele a vizsgálni kívánt felületbe. A Vickers-mérésnél ez a test egy 136 fokos csúcsszögű, gyémántból készült gúla. A Brinell-mérésnél gömb alakú az edzett és polírozott testet (egy acélgolyót) nyomnak bele meghatározott terheléssel és adott ideig a vizsgált anyagfelületbe.
A Rockwell-keménység mérésénél többféle terhelő erőt és többféle benyomó élet lehet alkalmazni.
Lásd még
[szerkesztés ]Külső hivatkozások
[szerkesztés ]- Vickers-keménységmérési vizsgálati módszer az ELTE-n
- Vickers-keménységvizsgálat
- Vickers-keménységmérési teszt
- Hordozható keménységmérők
- Wolfram Mathematica Demonstráció a Vickers-keménység méréséről Kabai Sándor földolgozásában
Jegyzetek
[szerkesztés ]- ↑ R.L. Smith & G.E. Sandland, "An Accurate Method of Determining the Hardness of Metals, with Particular Reference to Those of a High Degree of Hardness," Proceedings of the Institution of Mechanical Engineers, Vol. I, 1922, p 623–641.