Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia

Protaktínium

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. január 18.

Pontosság ellenőrzött

91 tórium protaktíniumurán
Pr

Pa

(Uqu)
   
   
91
Pa
Általános Név, vegyjel, rendszám protaktínium, Pa, 91 Latin megnevezés protactinium Elemi sorozat aktinoidák Csoport, periódus, mező ?, 7, f Megjelenés fényes, ezüstös csillogás Atomtömeg 231,03588(2)  g/mol Elektronszerkezet [Rn] 5f2 6d1 7s2 Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 20, 9, 2 Fizikai tulajdonságok Halmazállapot szilárd Sűrűség (szobahőm.) 15,37 g/cm³ Olvadáspont 1841 K
(1568 °C, 2854 °F) Forráspont ? 4300 K
(? 4027 °C, ? °F) Olvadáshő Δ f u s H {\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }} {\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }} 12,34 kJ/mol Párolgáshő Δ v a p H {\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }} {\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }} 481 kJ/mol Atomi tulajdonságok Kristályszerkezet rombos Oxidációs szám 5
(gyengén bázikus oxid) Elektronegativitás 1,5 (Pauling-skála) Ionizációs energia 1.: 568 kJ/mol Atomsugár 180 pm Egyebek Mágnesség nincs adat Elektromos ellenállás (0 °C) 177 nΩ·m Hővezetési tényező (300 K) 47 W/(m·K) CAS-szám 7440-13-3 Fontosabb izotópok
Fő cikk: A protaktínium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
230Pa mest. 17,4 d ε 1,310 230Th
β- 0,563 230U
231Pa 100% 32760 a α 5,149 227Ac
233Pa mest. 26,967 n β- 0,571 233U
Hivatkozások

A protaktínium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme. Vegyjele Pa, rendszáma 91. Leghosszabb ideig megmaradó és a természetben legnagyobb arányban előforduló izotópja a Pa-231, mely az urán-235 bomlási terméke, felezési ideje 32 760 év. Sokkal kisebb arányban található meg a rövid életű, metastabil Pa-234m izotóp, mely az urán-238 bomlási terméke. A Pa-233 a tórium 233-as izotópjának bármilyen bomlásából előállhat.

Jellemzői

[szerkesztés ]

A protaktínium az aktinoidák csoportjába tartozó fémes elem, élénk fémes fényű, amely tulajdonság levegővel való érintkezés során egy ideig megmarad.[1] A protaktínium 1,4 K alatti hőmérsékleten szupravezetővé válik.[2]

Története

[szerkesztés ]

1890-ben Dmitrij Ivanovics Mengyelejev megjósolta egy elem létezését a tórium és az urán között. Mivel az aktinoidák csoportja még nem volt ismert, az urán a volfrám alatt, a tórium a cirkónium alatt helyezkedett el, így a tantál alatti hely üresen maradt. Egészen az 1950-es évekig a periódusos rendszer így épült fel.[3] A vegyészek hosszú időn át egy bizonyos eka-tantált kerestek, melynek kémiai tulajdonságait a tantálhoz hasonlónak vélték, emiatt a protaktínium felfedezése szinte lehetetlen volt.

1900-ban William Crookes különítette el a protaktíniumot, mint radioaktív anyagot az urántól, de nem ismerte fel, hogy ez egy új elem.[4]

A protaktíniumot először 1913-ban azonosították, amikor Kasimir Fajans és Oswald Helmuth Göhring (wd) az urán 238-as izotóp bomlási láncát vizsgálva rábukkant a rövid életű Pa-234m izotópra (felezési ideje kb. 1,17 perc). Az új elemnek a brevium nevet adták (a latin brevis szó rövidet jelent).[5] [6] 1918-ban, amikor két kutatócsoport (vezetőik Otto Hahn és Lise Meitner, illetve Frederick Soddy és John Cranston) egymástól függetlenül felfedezte a Pa 231-es izotópját, a nevet megváltoztatták protoaktíniumra, melyet később, 1949-ben protaktíniumra rövidítettek. A szó a görög protosz (πρώτος = első) és az aktínium összetételéből származik, a protaktínium ui. aktíniummá alakul radioaktív sugárzás közben. Az aktínium neve a görög aktisz-ból (ἀκτίς = sugár) származik.[7]

Felhasználása

[szerkesztés ]

Ritkasága, erős radioaktivitása és mérgező tulajdonsága miatt csak tudományos kutatásban használják.

Jegyzetek

[szerkesztés ]
  1. C. R. Hammond. The Elements, in Handbook of Chemistry and Physics 81st edition . CRC press (2004). ISBN 0849304857  
  2. R. D. Fowler et al. (1965). „Superconductivity of Protactinium". Phys. Rev. Lett. 15, 860. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.15.860. 
  3. Michael Laing (2005). „A Revised Periodic Table: With the Lanthanides Repositioned". Foundations of Chemistry 7 (3), 203. o. DOI:10.1007/s10698-004-5959-9. 
  4. Emsley, John. Protactinium, Nature's Building Blocks: An A-Z Guide to the Elements . Oxford, England, UK: Oxford University Press, 347–349. o. (2001). ISBN 0198503407  
  5. K. Fajans and 0. Gohring, (1913). „Über die komplexe Natur des Ur X". Naturwissenschaften 14, 339. o. DOI:10.1007/BF01495360. 
  6. K. Fajans and 0. Gohring, (1913). „Über das Uran X2-das neue Element der Uranreihe". Physikalische Zeitschrift 14, 877–84. o. 
  7. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 11 és 121. o. ISBN 963 8334 96 7  

További információk

[szerkesztés ]
  • a magyar Wikipédia protaktíniumot tartalmazó vegyületeinek listája külső keresővel
A Wikimédia Commons tartalmaz Protaktínium témájú médiaállományokat.

AltStyle によって変換されたページ (->オリジナル) /