Protaktínium

91 tórium ← protaktínium → urán

Pr
↑
Pa
↓
(Uqu) Általános Név, vegyjel, rendszám protaktínium, Pa, 91 Latin megnevezés protactinium Elemi sorozat aktinoidák Csoport, periódus, mező ?, 7, f Megjelenés fényes, ezüstös csillogás Atomtömeg 231,03588(2)  g/mol Elektronszerkezet [Rn] 5f2 6d¹ 7s2 Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 20, 9, 2 Fizikai tulajdonságok Halmazállapot szilárd Sűrűség (szobahőm.) 15,37 g/cm³ Olvadáspont 1841 K
(1568 °C, 2854 °F) Forráspont ? 4300 K
(? 4027 °C, ? °F) Olvadáshő ${\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}${\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }} 12,34 kJ/mol Párolgáshő ${\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}${\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }} 481 kJ/mol Atomi tulajdonságok Kristályszerkezet rombos Oxidációs szám 5
(gyengén bázikus oxid) Elektronegativitás 1,5 (Pauling-skála) Ionizációs energia 1.: 568 kJ/mol Atomsugár 180 pm Egyebek Mágnesség nincs adat Elektromos ellenállás (0 °C) 177 nΩ·m Hővezetési tényező (300 K) 47 W/(m·K) CAS-szám 7440-13-3 Fontosabb izotópok

Fő cikk: A protaktínium izotópjai

izotóp	természetes előfordulás	felezési idő	bomlás
			mód	energia (MeV)	termék
230Pa	mest.	17,4 d	ε	1,310	230Th
			β-	0,563	230U
231Pa	100%	32760 a	α	5,149	227Ac
233Pa	mest.	26,967 n	β-	0,571	233U

Hivatkozások

A protaktínium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme. Vegyjele Pa, rendszáma 91. Leghosszabb ideig megmaradó és a természetben legnagyobb arányban előforduló izotópja a Pa-231, mely az urán-235 bomlási terméke, felezési ideje 32 760 év. Sokkal kisebb arányban található meg a rövid életű, metastabil Pa-234m izotóp, mely az urán-238 bomlási terméke. A Pa-233 a tórium 233-as izotópjának bármilyen bomlásából előállhat.

A protaktínium az aktinoidák csoportjába tartozó fémes elem, élénk fémes fényű, amely tulajdonság levegővel való érintkezés során egy ideig megmarad.^[1] A protaktínium 1,4 K alatti hőmérsékleten szupravezetővé válik.^[2]

1890-ben Dmitrij Ivanovics Mengyelejev megjósolta egy elem létezését a tórium és az urán között. Mivel az aktinoidák csoportja még nem volt ismert, az urán a volfrám alatt, a tórium a cirkónium alatt helyezkedett el, így a tantál alatti hely üresen maradt. Egészen az 1950-es évekig a periódusos rendszer így épült fel.^[3] A vegyészek hosszú időn át egy bizonyos eka-tantált kerestek, melynek kémiai tulajdonságait a tantálhoz hasonlónak vélték, emiatt a protaktínium felfedezése szinte lehetetlen volt.

1900-ban William Crookes különítette el a protaktíniumot, mint radioaktív anyagot az urántól, de nem ismerte fel, hogy ez egy új elem.^[4]

A protaktíniumot először 1913-ban azonosították, amikor Kasimir Fajans és Oswald Helmuth Göhring (wd) az urán 238-as izotóp bomlási láncát vizsgálva rábukkant a rövid életű Pa-234m izotópra (felezési ideje kb. 1,17 perc). Az új elemnek a brevium nevet adták (a latin brevis szó rövidet jelent).^{[5] [6]} 1918-ban, amikor két kutatócsoport (vezetőik Otto Hahn és Lise Meitner, illetve Frederick Soddy és John Cranston) egymástól függetlenül felfedezte a Pa 231-es izotópját, a nevet megváltoztatták protoaktíniumra, melyet később, 1949-ben protaktíniumra rövidítettek. A szó a görög protosz (πρώτος = első) és az aktínium összetételéből származik, a protaktínium ui. aktíniummá alakul radioaktív sugárzás közben. Az aktínium neve a görög aktisz-ból (ἀκτίς = sugár) származik.^[7]

Ritkasága, erős radioaktivitása és mérgező tulajdonsága miatt csak tudományos kutatásban használják.

• a magyar Wikipédia protaktíniumot tartalmazó vegyületeinek listája külső keresővel