Vízilófélék

A vízilófélék (Hippopotamidae) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a Whippomorpha alrendjébe tartozó család.

A családba 5 recens faj tartozik.^{[* 1]}

Korábban (pl. Dudich−Loksa-rendszer, Urania Állatvilág) a csoportot a párosujjú patásokon (Artiodactylia) belül a disznóalakúak (Suiformes) alrendjébe sorolták, addig az újabb kutatások szerint nem a disznófélék (Suidae) rokonai, hanem sokkal közelebb állnak a cetekhez (Cetacea). Vagyis a cetek nem egy teljesen elkülönült csoportként jelentkezik az emlősök törzsfáján, hanem a párosujjú patások közé ékelődik, mely közös őstől ered a vízilovakkal, vagyis a két csoport egyetlen egységbe, kládba vonható össze.^{[1] [2]} A vízilovak legközelebbi rokonai a fosszilis Anthracotheriidae család tagjai, amelyekkel parafiletikus csoportot alkotnak; azaz a csoport tagjai visszavezethetők egy közös ősre, viszont a csoport maga nem tartalmazza annak a bizonyos legközelebbi közös ősnek az összes leszármazottját.^{[3] [4] [5] [6]}

A vízilovak nehéz testű, rövid végtagú, erőteljes koponyájú párosujjú patások. Mind a mellső, mind a hátsó végtagon 4 ujjuk van, és mind a négy érinti a talajt. Lábuk hatalmas testükhöz képest kicsi, ennek ellenére a szárazföldön is gyors mozgásra képesek, akár hosszabb távon futni is. Koponyájuk nagy, masszív alsó és felső állcsonttal. A szájüregben az alsó szemfogak különösen fejlettek, szinte agyarszerűek. A hímek gyakran használják ezeket vetélkedéskor, és komoly sebeket tudnak vele egymáson ejteni. A vízilovak fogaiknak számozása a következő: ${\displaystyle {\tfrac {2-3.1.4.3}{1-3.1.4.3}}}${\displaystyle {\tfrac {2-3.1.4.3}{1-3.1.4.3}}}. Növényevő állatok, általában a vízben tartózkodnak, de legelni kijárnak a szárazföldre. Gyomruk igen nagy, 3 szakaszra tagolódik, bélcsövük is nagyon hosszú. Bőrük rendkívül vastag, szőrtelen, igen érzékeny a kiszáradásra, így nagyon sokat tartózkodnak a vízben. Ha a szárazföldön vannak a bőrük nyálkát termel, mely védi őket a kiszáradástól, a bőr repedezésétől. A vízilovak a párosujjú patások egyetlen kimondottan kétéltű életmódot folytató csoportja (amfibiotikus szervezetek). Csak táplálkozni járnak ki a vízből, kicsinyeiket is a vízben szülik meg, és a szoptatás is ott történik.

Az itteni rendszerezés a 2005-ben összeállított Boisserie-féle rendszerezésen alapul:^[7]

• †Trilobophorous Geze, 1985

• Hippopotaminae Gray, 1821
  • †Archaeopotamus Boisserie, 2005
  • Choeropsis Leidy, 1853
  • †Hexaprotodon Falconer & Cautley, 1836
  • Hippopotamus Linnaeus, 1758
  • †Saotherium Boisserie, 2005

• †Kenyapotaminae (Pickford, 1983)
  • †Kenyapotamus Pickford, 1983^[8]
  • †Palaeopotamus

• Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
• Urania Állatvilág V. – Emlősök, Gondolat Kiadó, Bp., 1969
• Géczy Barnabás: Ősállattan II. – Invertebrata paleontologia, Tankönyvkiadó, Bp., 1993
• Boisserie, Jean-Renaud (2005): The phylogeny and taxonomy of Hippopotamidae (Mammalia: Artiodactyla): a review based on morphology and cladistic analysis. Zoological Journal of the Linnean Society 143(1): 1-26. doi:10.1111/j.1096-3642.2004.00138.x (HTML abstract)
• Petronio, C. (1995): Note on the taxonomy of Pleistocene hippopotamuses. Ibex 3: 53-55. PDF fulltext
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. július 9.)

• Vízilófélék
• Emlőscsaládok