III. Mehmed oszmán szultán
- English
- Afrikaans
- العربية
- مصرى
- Azərbaycanca
- تۆرکجه
- Беларуская
- Български
- বাংলা
- Brezhoneg
- Bosanski
- Català
- کوردی
- Čeština
- Dansk
- Deutsch
- Zazaki
- Ελληνικά
- Esperanto
- Español
- Eesti
- Euskara
- فارسی
- Suomi
- Français
- Nordfriisk
- Gàidhlig
- עברית
- हिन्दी
- Hrvatski
- Հայերեն
- Bahasa Indonesia
- Íslenska
- Italiano
- 日本語
- ქართული
- Қазақша
- 한국어
- Latina
- Latviešu
- Македонски
- मराठी
- Bahasa Melayu
- مازِرونی
- Nederlands
- Norsk bokmål
- Polski
- پنجابی
- Português
- Română
- Русский
- Srpskohrvatski / српскохрватски
- Slovenčina
- Slovenščina
- Shqip
- Српски / srpski
- Svenska
- Türkçe
- Татарча / tatarça
- Українська
- اردو
- Oʻzbekcha / ўзбекча
- Tiếng Việt
- 吴语
- 中文
- 閩南語 / Bân-lâm-gú
- 粵語
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
- Ayşe Sultan
- Fahrihan Sultan
- Fatma Sultan
- Hümaşah Sultan
- Mihrimah Sultan
Szulejmán herceg
Cihangir herceg
Mahmud herceg
I. Ahmed oszmán szultán
I. Musztafa oszmán szultán
Dilruba szultána[1] [2]
III. Mehmed (Isztambul, 1566. május 26. – Isztambul, 1603. december 22.) oszmán szultán és kalifa 1595-től haláláig.
Élete
[szerkesztés ]Ifjúkora
[szerkesztés ]Mehmed 1566. május 26-án született III. Murád fiaként. Ő volt az utolsó oszmán uralkodó, akit még megfelelő módon készítettek fel az uralkodásra: 16-odik életévétől kezdve trónra léptéig Manisában, Nyugat-Anatóliában volt szandzsákbég.[3] (Az utána következő szultánok már mind a szultáni szerájban, Isztambulban nevelkedtek.[4] )
Családja
[szerkesztés ]Asszonyai
- Handan szultána
- Halime szultána
- ismeretlen szultána, aki 1597-ben pestisben elhunyt
Fiai
- Szelim herceg (1585, Manisa – 1597. április 20. Isztambul) Handantól
- Szulejmán herceg (1586, Manisa) Handantól
- Mahmud herceg (1588, Manisa – 1603. június 7.-én kivégezték apja parancsára) Halimétől
- I. Ahmed oszmán szultán (1590. április 18, Manisa – 1617. november 22, Isztambul) Handantól
- I. Musztafa oszmán szultán (1591, Manisa – 1639. január 20, Isztambul) Halimétől
- Cihangir herceg (1599, Isztambul – 1602, Isztambul)
- 2 ismeretlen herceg
Lányai
- Dilruba szultána (1594, Manisa – 1623, Isztambul) Halimétől
- 3 ismeretlen szultána
Trónra lépése
[szerkesztés ]Murád édesapja halála után, 1595-ben lépett trónra.[5] Trónralépte után mind a 19 fiútestvérét megölette.[5] A testvérgyilkosságokat a oszmán törvények kívánták meg.[4] Csupán 8 évig tartó uralkodása alatt – édesatyjához hasonlóan – alig törődött a kormányügyekkel.[4] A tulajdonképpeni hatalmat a szultán édesanyja (a válide) gyakorolta.[6] A nagyvezírek még gyorsabban váltották egymást, mint III. Murád idejében.[7]
Magyarországi hadjárat
[szerkesztés ]Uralkodása alatt folytatódott a tizenöt éves háború.[7] A török porta számára különösen veszélyessé vált a helyzet, amikor a dunai fejedelemségek (Erdély, Moldva, Havasalföld) egyesült hadserege 1595 októberének végén a havasalföldi Gyurgyevónál legyőzte az oszmán csapatokat.[7] (A csata során a havasalföldi vajda, Vitéz Mihály kiemelkedő szerepet játszott.[7] ) Erdély fejedelme, Báthory Zsigmond a Habsburgok fennhatóságát már az év januárjában elismerte, így a Portának nem volt más választása: érdekeit háborúval kellett megvédenie.[7]
Mehmed Szegedre érkezve 150 000 fős hadával, Dsáfer pasát Szolnokra küldte, maga pedig 1596. szeptember 21-én Eger ellen fordult, melynek őrsége a várat október 13-án feladta.[5] Csak ezután, október 22-én érkezett meg Erdélyből Báthory Zsigmond fejedelem 45 000 fős serege, akikkel a királyi fővezér, Miksa főherceg seregei Mezőkeresztesnél egyesültek.[5] Október 26-27-én a két napig tartó mezőkeresztesi csatában a magyar-osztrák seregek először megfutamították a török sereget, de a szétszéledő és zsákmányt kereső győzteseket a visszatérő török sereg megrohanta és legyőzte.[5] Ez volt egyébiránt az utolsó oszmán győzelem nyílt csatában.[7]
További események
[szerkesztés ]Mehmed vezérei tovább folytatták a tizenöt éves háborút.[5] Pálffy Miklós 1598-ban visszafoglalta Győr várát, majd Tatát, Veszprémet és Palotát;[5] Ibrahim, az új nagyvezír ellenben Kanizsát kerítette kézre.[5]
Vitéz Mihály 1601-ben bekövetkezett halála után Moldva és Havasalföld rákényszerültek, hogy az oszmán fennhatóságot újra elismerjék, az osztrákokkal folytatott háború azonban még 1606-ig tartott[7] (amit Mehmed már nem ért meg).
Halála
[szerkesztés ]Mehmed viszonylag fiatalon, 1603. december 22-én, 37 évesen halt meg. A trónon fia, I. Ahmed követte.
Jegyzetek
[szerkesztés ]- ↑ Tezcan, Baki: The Debut Of Kösem Sultan’s Political Career. (angolul) Turica, XL. évf. (2008) 357. o. doi
- ↑ Peirce, Leslie: The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire. New York és Oxford: Oxford University Press. 1993. 145. o. ISBN 9780195086775
- ↑ Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2 , 113. oldal
- ↑ a b c Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2 , 112. oldal
- ↑ a b c d e f g h Mohammed (3.). In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Matuz, i.m., 113–114. oldal
- ↑ a b c d e f g Matuz, i.m., 114. oldal
- Törökország Törökország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
