Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia

II. Musztafa oszmán szultán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. február 25.

Pontosság ellenőrzött

Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen.
További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
II. Musztafa

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
Elődje II. Ahmed
Utódja III. Ahmed
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Elhunyt 1703. december 29. (39 évesen)
Isztambul
Nyughelye Isztambul
Édesapja IV. Mehmed
Testvére(i)
Gyermekei
II. Musztafa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Musztafa témájú médiaállományokat.

II. Musztafa (Drinápoly, 1664. február 6.Isztambul, 1703. december 29.) oszmán szultán 1695-től 1703-ig (ekkor megfosztották trónjától, még abban az évben elhunyt).

Élete

[szerkesztés ]

Ifjúsága

[szerkesztés ]

Musztafa 1664. február 6-án született IV. Mehmed és Emetullah Rábia Gülnus szultána fiaként.

Trónra lépése

[szerkesztés ]

Musztafa II. Ahmed (aki a nagybátyja volt) halála után, 1695-ben lépett trónra. Trónra léptekor javában folyt a harc a magyarokkal, lengyelekkel, Velencével és Oroszországgal.[1] Musztafa ekkor személyesen indult Magyarországra. Az első két évben Frigyes Ágost szász választófejedelemmel, császári fővezérrel szemben a szultán hadserege sikereket tudott elérni. 1695-ben a lugosi csatában az oszmánok szétverték Veterani tábornagy, erdélyi főparancsnok hadseregét, maga Veterani is elesett a harcban. 1696-ban a hetényi csatában a szultán sikerrel felmentette a császáriak által ostromolt Temesvárt. A következő évben, 1697. szeptember 11-én azonban Zentánál megsemmisítő vereséget szenvedett az új császári fővezértől, Savoyai Jenőtől.[1]

A Balkán-félszigeten is folytonos veszteségek érték, így végül 1699. január 26-án a szultán – Hollandia és Anglia közvetítése mellett – megkötötte I. Lipót magyar királlyal a karlócai békét.[1] Ennek értelmében nemcsak Magyarország legnagyobb részéről kellett Musztafának lemondania, hanem a Száva és Unna melletti vidéket is elvesztette.[1]

Orosz háború

[szerkesztés ]

A magyarországi eseményekkel párhuzamosan folyt a Nagy Péter cár által még 1686-ban elkezdett orosz–török háború. Péter cár hadseregének, az újonnan épített hadiflottára támaszkodva 1696-ban sikerült elfoglalnia a Fekete-tengeri azovi erődítményt.[2] [3]

Családja

[szerkesztés ]

Asszonyai:

Gyermekei:

  • Ayse szultána (1696-1752) - Alicenab Kadintól  
  • Emine szultána ( 1696-1739) - Alicenab Kadintól
  • Safiye szultána (1696-1778) - Alicenab Kadintól
  • I.Mahmud oszmán szultán ( 1696-1754) - Saliha szultánától
  • Rukiye szultána ( 1697-1698) -Saliha szultánától
  • Szulejmán herceg ( 1697-1697) - Afife Kadintól
  • Mehmed herceg ( 1698-1703) - Afife Kadintól
  • III.Oszmán szultán (1699-1757) -Sehusvar szultánától
  • Hatice szultána ( 1698- 1710) - Bahitiyar Kadintól
  • Hasszan herceg  ( 1699-1733) - Bahitiyar Kadintól
  • Hüseyn herceg ( 1699-1700) - Bahitiyar Kadintól
  • Fatma szultána ( 1699-1700) - Saliha szultánától
  • Szelim herceg ( 1700-1700) - Afife Kadintól
  • Ismihan szultána ( 1700-1700) - Ivaz Kadintól
  • Ümmügülszüm szultána  ( 1700-1701) - Fülane Kadintól
  • Zejnep szultána (1700-1705) -Fülane Kadintól
  • Emetullah szultána ( 1701-1727) - Ivaz Kadin
  • Ahmed herceg ( 1703-1703) - Afife Kadintól

Trónfosztása, halála

[szerkesztés ]

A kedvezőtlen események hírére Konstantinápolyban elégedetlenség támadt, és amikor Musztafa a forrongó janicsárokat fegyelemre akarta kényszeríteni, azok fellázadtak és letették a trónról.[1] Helyére fivére, III. Ahmed került.

A volt szultán még ez év (1703) december 29-én meghalt. 39 éves volt és 8 évig uralkodott.

Jegyzetek

[szerkesztés ]
  1. a b c d e f g Musztafa (II.). In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  2. Archivált másolat. [2013. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
  3. Mathias Schreiber: Peter der Große: Drang zum Meer, Speiegel-Online, 2012. január 31.


AltStyle によって変換されたページ (->オリジナル) /