Van Cliburn
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
a Kennedy Center Honorsszal
Rildia Bee O’Bryan
- zongorista
- zenész
- előadóművész
- Juilliard School
- Mary Pappert School of Music
- National Medal of Arts
- Barátságért Érdemrend [8]
- Kennedy Center Honors
- Charles E. Lutton Man of Music Award (1962)
- Elnöki Szabadság-érdemrend (2003, George W. Bush)[9]
- Grammy Lifetime Achievement Award (2004)
Van Cliburn [ˌvæn ˈklaɪbɜːrn], teljes nevén Harvey Lavan Cliburn Jr. (Shreveport, Louisiana, 1934. július 12. – 2013. február 27. [11] ) kétszeres Grammy-díjas amerikai zongoraművész.
Élete
[szerkesztés ]Édesanyja, Rildia Bee O’Bryan és Rosina Lhévinne tanítványa volt a Juilliard Scool of Musicban. Tizennyolc évesen debütált Houstonban; két év múlva bemutatkozott a Carnegie Hallban is. A nemzetközi zenei életbe akkor robbant be, amikor 1958-ban Moszkvában, a hidegháború idején megnyerte az első nemzetközi Csajkovszkij-verseny zongora kategóriáját. Nyikita Szergejevics Hruscsov is a nézőtéren ült.[12] A hetvenes években sikere töretlen volt, de édesapja, és menedzsere, Sol Hurok halála után visszavonult a nyilvánosságtól. 1987-ben játszott újra Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov találkozója alkalmából a Fehér Házban, majd a Carnegie Hall 100. évadának megnyitóján is. Közönségében királyok, arisztokraták mellett Dwight D. Eisenhowertól Barack Obamáig csaknem minden amerikai elnök szerepelt.
Legfontosabb felvételei, amelyek többnyire a chicagói RCA stúdióban készültek az ’50-es évek végétől kezdve, a kor technikai színvonalát meghazudtolóan jó minőségben, többek közt a nagyszerű Reiner Frigyes vezényletével s a Chicago Symphony Orchestra közreműködésével: Schumann op.54-es, Prokofjev harmadik, Rahmanyinov második, Beethoven ötödik, Csajkovszkij első zongoraversenye és természetesen még sok más színvonalas és szóló zongoramű is.
Thomas Zarembához fűződő tizenhét éves élettársi kapcsolata 1994-ben ért véget. A kapcsolatról a közönség azután értesült, hogy Zaremba 1996-ban beperelte Cliburnt, kártérítést követelve azért, hogy kitette őt az AIDS veszélyének.[13] A keresetet a bíróság elutasította.
Jegyzetek
[szerkesztés ]- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ Pianist Van Cliburn dies at age 78|Dallas News
- ↑ https://www.iltalehti.fi/ulkomaat/a/2013122317864475, 2022. április 10.
- ↑ https://crsreports.congress.gov/product/pdf/R/R47639
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2019. július 23.)
- ↑ Pianist Van Cliburn dies at age 78
- ↑ Van Cliburn Tchaikovsky Piano Concerto No. 1, B-flat major (angol nyelven). youtube.com. (Hozzáférés: 2024. október 9.)
- ↑ Kevin O'Hanlon. „Pianist Van Cliburn sued for palimony", Milwaukee Journal Sentinel, 1996. május 1.
Források
[szerkesztés ]- Ki kicsoda 2000. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, 1999. ISSN 1215-7066
- Van Cliburn a Find A Grave oldalon
