The Edge

David Howell Evans (London, 1961. augusztus 8. –), közismertebb becenevén The Edge, kétszeres Golden Globe- és többszörös Primetime Emmy-díjas angol származású zenész, gitáros, billentyűs és fő háttérvokálos a U2 ír rockzenekarban. Egyéni és megkülönböztethető hangzást alkotott a digitális hangzásvilágban – leginkább a delay effekttel – az elektromos gitárjának hangszínével és játékával, amivel védjegyet alkotott a U2 hangzás világának. 2003-ban a Rolling Stone magazin a Minden idők 100 legjobb gitárosa listán The Edge a 24. helyet kapta.^[1] A lista 2011-es újabb kiadásán a 38. helyre került.^[2]

David Howell Evans Garvin és Gwenda Evans walesi szülők gyermeke.^[3] Egyéves korában a családjával Malahide-ba költöztek, ahol The Edge a St. Andrew's Nemzeti Iskolába járt, majd zongora és gitár leckéket vett és gyakran lépett fel testvérével, Dick Evans-szal. Később jelentkeztek egy hirdetésre amit Larry Mullen Jr. adott fel a Mount Temple Általános Iskolában.^[4] Sokszor átalakult a zenekar, amíg el nem érte végleges formáját, U2 néven 1978 márciusában (a névváltozás miatt Dick Evans elhagyta az együttest^[5] ). A U2 Írország számos helyén fellépett, majd 1980-ban kiadták Boy című debütáló nagylemezüket.

1981-ben, az October Tour-ra készülve a zenekarral, The Edge a zenekarból való kilépésen gondolkodott vallási okok miatt, de végül meggyőzték, hogy maradjon.^[4] Ezalatt az időszak alatt a Shalom Tigers együttessel bonyolult ügybe keveredett, amelyben érintett volt Bono és Larry Mullen Jr. is.^[6] Miután meggyőzték, hogy a U2-nál maradjon, elkezdett egy számot írni, amelyből a zenekar egyik híres száma, a Sunday Bloody Sunday született meg.^[4] 1983. július 12-én The Edge összeházasodott gimnazista barátnőjével, Aislinn O'Sullivan-nel,^[7] majd három lányuk született: Hollie 1984-ben, Arran 1985-ben és Blue Angel 1989-ben.^[6] The Edge és O'Sullivan 1990-ben már nem éltek együtt, de nem váltak el, mivel az ír törvények csak 1995-ben legalizálták a válást, ezért 1996-ban váltak csak el.^[6]

A sikeres Zoo TV Tour közben The Edge találkozott Morleigh Steinberg professzionális táncossal és koreográfussal, aki a zenekarnak segített, s 1993-ban összejöttek, majd 1997-ben Sian lányuk, 1999-ben Levis nevű fiuk született meg,^[6] 2002. június 22-én pedig a pár összeházasodott.^[6]

The Edge haja a korai húszas éveiben elkezdett vékonyodni, amelynek az lett a következménye, hogy a koncertekre, a turnékra és a fotózásokra is sapkában jár (a The Joshua Tree albumuk óta szerepel sapkában mind az albumok borítóján, mind a turnékon). A The Joshua Tree-től egészen a korai Zoo TV Tour-ig viszont nagyon hosszú haja volt.^{[8] [9]} Csak ritkán lépett fel sapka vagy kalap nélkül, mint például az 1995-ös Pavarotti és Barátai koncerten, ahol a Miss Sarajevo és a One című számaikat játszották el Bonóval és Pavarottival. A sapka és az Elevation Tour-on használt különböző számokkal ellátott pólói szinte megkülönböztető jegyeivé váltak, csak úgy mint a cowboy kalap és a Fu Manchu bajusz a PopMart Tour-on. Jelenleg a Music Rising jótékonysági szervezetre koncentrál, amely azoknak az embereknek próbál segíteni, akik a Katrina hurrikán során elveszítették hangszereiket.

Több elképzelés is létezik, hogy honnan is kapta a „The Edge" becenevet. Bono a The Million Dollar Hotel című film egyik kommentárjában azt mondta, hogy The Edge onnan kapta a nevét, hogy szeret magas épületek szélén lenni, mivel ott jól érzi magát. Egy Michka Assayas által írt interjúban Bono azt nyilatkozta, hogy „őrületesen szeret magas épületek, falak és hidak szélén járkálni".^[10] Valójában Bono ragasztotta rá a The Edge nevet, még iskolás korukban, mert mindig a sor élére állt, és mindig az elsők között jelentkezett a feladatokra.^[11]

The Edge elektromos és akusztikus gitáron, billentyűn, zongorán, basszusgitáron (a 40 és a Race Against Time című számon) és lap steel gitáron játszik. Továbbá a How To Dismantle An Atomic bomb című album bónusz DVD-jén egy bendzsón is játszik a Vertigo című számnál. Összehasonlítva a többi gitárossal, The Edge több gitárt is használ egy koncerten. Egy átlagos szóló gitáros négy vagy öt különböző gitárt használ egy este alatt, viszont The Edge 45 darabot visz magával a turnékra és 17, 19-et használ egy két és fél órás koncerten. Körülbelül 200 gitárja van a stúdióban.

A 40 című számnál The Edge egy Ibanez Musician basszusgitárt használt, a Vertigo Tour-nál pedig egy Lakland Daryll Jones Signature-t.

A Gibson Explorer The Edge saját gitárja, amelyről 1982-ben a következőt mondta: „Úgy gondolom, hogy ez a legkülönb gitárom mind közül."

• Információk The Edge-ről (angolul)

• The Edge az Internet Movie Database-ben (angolul) Szerkesztés a Wikidatán
• The Edge a Rotten Tomatoeson (angolul) Szerkesztés a Wikidatán
• A U2 hivatalos oldala (angolul)
• Információk The Edge felszereléseiről (angolul)
• Bono Bonóról. Beszélgetések Michka Assayasszal; ford. Megyeri Zsuzsa; Európa, Bp., 2006
• Neil McCormick: U2 by U2. Bono, the Edge, Adam Clayton, Larry Mullen Jr.; ford., szerk. Eszenyi Péter és Kiss Borbála Réka; ShowTime, Bp., 2007

• 1961-ben született személyek
• Élő személyek
• U2
• Brit rockgitárosok
• Ír dalszerzők
• Ír énekesek
• American Music Awards-győztesek
• Grammy-díjas zenészek
• Brit Awards-győztesek
• Golden Globe-díjasok
• Minden idők 100 legjobb gitárosa (Rolling Stone magazin)
• Walesiek
• Angolok
• Londoniak

• Wikipédia-szócikkek VIAF-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek LCCN-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek ISNI-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek GND-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek SELIBR-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek BNF-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek BIBSYS-azonosítóval