Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia

Szőröskarú koraidenevér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 9.

Pontosság ellenőrzött

Szőröskarú koraidenevér
Nyugalmi állapotban
Nyugalmi állapotban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
           
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Vespertilioninae
Nemzetség: Pipistrellini
Nem: Nyctalus
(Bowdich, 1825)
Faj: N. leisleri
Tudományos név
Nyctalus leisleri
(Kuhl, 1817)
Szinonimák

a Nyctalus leisleri leisleri szinonimái:

  • Nyctalus leisleri dasykarpos Kuhl, 1819
  • Nyctalus leisleri pachygnathus Michahelles, 1839

a Nyctalus leisleri verrucosus szinonimája:

  • Nyctalus leisleri madeirae Barrett-Hamilton, 1906
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szőröskarú koraidenevér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szőröskarú koraidenevér témájú médiaállományokat és Szőröskarú koraidenevér témájú kategóriát.

A szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Tudományos nevét Johann Philipp Achilles Leisler német zoológusról kapta.

Veszélyeztetett faj. 1901-től törvényes védelmet kapott. 1974-ben, majd 1982-ben érvénybe lépett természetvédelmi jogszabályok alapján védett.[1]

Előfordulása

[szerkesztés ]

Európa nagy részén, azonban fő elterjedése Közép-Európában van, innen Kelet-Európában a Volgáig, illetve a Kaszpi-tó-ig terjed. Szórványosan, Angliában, Írországban, Belgiumban, Franciaországban, a Viscayai-öböl partvidékén, az Appennini-félszigeten, a Balkán-félsziget déli részén, Portugáliában, Azori-szigeteken, Madeirán,[1] Afrikában Marokkóban és Algériában, a Közel-Keleten, valamint Ázsia keleti és középső részén honos. Magyarországon is megtalálható, az Alföldön és a középhegységekben. Állományáról nem rendelkezünk adatokkal rejtett életmódja, félénksége miatt, de ritka, csak kis csoportokban fordul elő.[1] Szorosabban kötődik az erdőkhöz, mint a rokona, a rőt koraidenevér (Nyctalus noctula). 2400 méter magasságig is felhatol.

Alfajai

[szerkesztés ]
  • Nyctalus leisleri leisleri Kuhl, 1817
  • Nyctalus leisleri verrucosus Bowditch, 1825

Megjelenése

[szerkesztés ]

Testhossza 5–7 centiméter, szárnyfesztávolsága 26–32 centiméter, testtömege 14–20 gramm. Szőrzete láthatóan kétszínű. Hosszabb szőrökből álló, lágy tapintású bundája a vitorlára is ráterjed, nevét is erről kapta.[2]

Életmódja

[szerkesztés ]

Hegyek és síkvidékek lombos erdőiben él. Nyáron farepedésekben, odúkban, erdei faépítményekben, elvétve épületek padlásán húzódik meg. Vadászni este korán kirepül, néha kétszer is egy éjszaka. A nagyon sűrű erdőkben nappal is előfordulhat.[1] Röpte gyors és cikázó, tápláléka lepkék, tegzesek, kétszárnyúak, szezonálisan más rovarok is, de bogarakat csak nagyon ritkán fogyaszt.[3] Mindig társasan telel, magasabb faodvakban.[1] Téli álma október elejétől április elejéig tart. A leghosszabb ismert vándorlása 810 km.[4]

Szaporodása

[szerkesztés ]

Nagyon kevés információval rendelkezünk a szaporodásáról. Évente egy alkalommal két utódot kölykezik.[1]

Védelme

[szerkesztés ]

Az idős erdők megóvása, mert a fakitermeléssel eltűnik az adott területről, de sokszor el is pusztulnak, mert nincs idejük kirepülni. Fiatalabb erdőkben speciális denevérodúk kihelyezésével próbálják megtelepíteni, szaporodásukat elősegíteni.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés ]
  1. ↑ a b c d e f g Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 54. old. Kép: 4-es. ISBN 963-05-5819-X.
  2. ↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 127. oldal. ISBN 963-9079-58-8
  3. ↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 44. oldal. ISBN 963-04-6335-0
  4. ↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 128. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források

[szerkesztés ]

AltStyle によって変換されたページ (->オリジナル) /