Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia

Stendhal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 22.

Pontosság ellenőrzött

Marie-Henri Beyle
Johan Olaf Södemark festménye (1840)
Élete
Elhunyt 1842. március 23. (59 évesen)
Párizs, Franciaország
Nemzetiség francia francia
Szülei Henriette Gagnon
Chérubin Beyle
Pályafutása
Írói álneve Stendhal
Jellemző műfaj(ok)
Fontosabb művei Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830)
A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839)
Kitüntetései a francia Becsületrend lovagja (1835–)
Marie-Henri Beyle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie-Henri Beyle témájú médiaállományokat.

Marie-Henri Beyle (kiejtése kb. „mári anri bel"), írói álnevén Stendhal (kiejtése kb. „sztendál" vagy „sztandál"; Grenoble, 1783. január 23.Párizs, 1842. március 23.) 19. századi francia író. Egyike a realizmus első képviselőinek Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830), illetve A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839) című regényeiben.

„a legromantikusabb realista és a legrealistább romantikus" "

Életpályája

[szerkesztés ]

Jómódú, királyhű polgárcsaládból származott, őt azonban már gyermekkori lázongásai szembefordították családja konzervatív nézeteivel, a jakobinusokhoz vonzódott. Szülei, akik későbbi műveire semmilyen hatással nem voltak, a nevelését középszerű francia nevelőkre bízták.

1799-ben Párizsba költözött. Rokoni segítséggel Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Részt vett a második itáliai hadjáratban, a milánói bevonulás élete legnagyobb élménye volt, majd Michaud tábornok hadsegéde lett. Az amiens-i békekötés után a hadseregből kilépett, de 1812-ben már megint elkísérte a vezérkart Oroszországba.

Napóleon bukása után kezdte meg irodalmi pályafutását, eleinte csak fordításokkal, átdolgozásokkal, útirajzokkal. Milánót, kedves városát választotta lakhelyéül, itt élt 1821-ig, amikor az osztrákok kiutasították, s apja halálakor visszatért Párizsba, hogy szerény örökségét átvegye. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett. A júliusi forradalom után francia főkonzulként képviselte volna Lajos Fülöp Franciaországát Triesztben, minthogy azonban az osztrák kormány megtagadta tőle mint volt carbonarótól, megbízólevele elfogadását, hasonló küldetésben a Pápai államba, Civitavecchiába ment.

Száműzetéshez hasonlatos magányában, amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy párizsi utazás, írta remekműveit. 1842. március 22-én halt meg Párizsban. Sírjára kívánsága szerint olaszul vésték rá a nevét, s utána a maga fogalmazta sírfeliratot: „Arrigo Beyle / Milanese / Scrisse / Amò / Visse" – vagyis Arrigo Beyle (Arrigo az Imre név olasz megfelelője, de hangzásában hasonlít a francia Henryra), milánói, írt, szeretett, élt.

Stendhal mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek.

Művei

[szerkesztés ]

Esztétikai munkái

[szerkesztés ]
  • Lettres écrites de Vienne en Autriche sur le célèbre compositeur Jh Haydn suivies d'une Vie de Mozart etc. (Páris 1815)
  • Vies de Haydn de Mozart et de Métastase (1817 új kiad. 1872), (A. C. Bombet álnéven)
  • Del romantismo nelle arti (Firenze, 1819)
  • De l'Amour (1822)
  • Vie de Rossini (Párizs 1824, 2 köt)
  • Racine et Shakespeare (uo. 18231825)
  • Vie de Henry Brulard (1890)
  • Souvenirs de l'égostime et lettres inédites (1892)

Útirajzok

[szerkesztés ]

Regények

[szerkesztés ]

Magyarul

[szerkesztés ]

1944-ig

[szerkesztés ]
  • Vörös és fekete; ford., bev. Salgó Ernő; Révai, Bp., 1905
  • San Francesco a Ripa / Vannina Vannini / A láda és a kísértet. Elbeszélések; ford. Moly Tamás; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár)
  • A szerelemről; ford. Salgó Ernő; Révai, Bp., 1913 (Világkönyvtár)
  • Vittoria Accoramboni. Regény / A Cencik / Gusztáv Adolf leánya. Elbeszélések; Tolnai Világlapja, Bp., 192? (Tolnai regénytára)
  • Római történetek. Két novella; ford. Cserna Andor; Sacelláry, Bp., 1921
  • Vanina Vanini; ford. Pogány Elza; Világirodalom, Bp., 1922 (Világirodalom könyvtár. Új sorozat)
  • A pármai Certosa, 1–2.; ford. Benedek Marcell; Révai, Bp., 1923
    • (A pármai kolostor címen is)
  • A bájital. Regény és novellák; Tolnai, Bp., 1925 (Tolnai regénytára)
  • Palliano hercegnő; ford. Cz. Toperczer Valéria; Lantos, Bp., 1925 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
  • Egy olasz nemes emlékei. Regény; Tolnai, Bp., 1926 (Tolnai regénytára)
  • Elbeszélések; ford., bev. Farkas Zoltán; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
  • Erősebb a szerelemnél; Csongor, Bp., 1944
  • A láda és a kísértet; Modern Könyv-, Színpadi, Zeneműkiadó és Lapterjesztő, Bp., 1944

1945–

[szerkesztés ]
  • Vörös és fekete. Krónika 1830-ból. Regény; ford. Illés Endre, bev. Barabás Tibor; Révai, Bp., 1950
  • Vörös és fehér. Lucien Leuwen. Regény, 1–2.; ford., bev. Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1953
  • A szerelemről; ford., bev. Kolozsvári Grandpierre Emil, versford. Jékely Zoltán, jegyz. Perczel József; Bibliotheca, Bp., 1958
  • A pármai kolostor. Regény; ford., bev., jegyz. Illés Endre; Európa, Bp., 1958
    • (A pármai Certosa címen is)
  • Rossini élete és kora; ford. Rónay György; Bibliotheca, Bp., 1958
  • Séták Itáliában; vál. Szegzárdy Csengery József, ford., bev., jegyz. Rónay György; Gondolat, Bp., 1961 (Auróra)
  • Vanina Vanini. Elbeszélések; ford. Benyhe János et al.; Európa, Bp., 1965 (Nők könyvespolca)
  • Armance. Jelenetek egy párizsi szalonból 1827-ből. Regény; ford. Rónay György, utószó, jegyz. Réz Ádám; Magyar Helikon, Bp., 1966 (Helikon kiskönyvtár)
  • Vanina Vanini vagy Különös részletek a karbonárók utolsó titkos összejöveteléről; ford. Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1968 (Képes regénytár)
  • H. B. Stendhal: A romantika születése; vál., bev. J. Starzynski, ford. Pődör László; Corvina, Bp., 1972
  • Az itáliai festészet története; jegyz. Benyhe János, ford. Németh Miklós; Európa, Bp., 1982
  • Színek, szerelmek, szenvedélyek. Stendhal aforizmái; vál., szerk., utószó Éles Csaba; Alföldi Ny., Debrecen, 1992
  • Vörös és fekete; rajz. Korcsmáros Pál, szöveg Cs. Horváth Tibor; Képes, Bp., 2006 (Az irodalom klasszikusai képregényben)

Stendhal művei, 1–10. (1967–1975)

[szerkesztés ]

Szerk. Benyhe János; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967–1975

  • 1. Vörös és fekete. Krónika 1830-ból; ford. Illés Endre, jegyz. Lakits Pál, Illés Endre; 1967
  • 2. Vörös és fehér. Lucien Leuwen; ford., jegyz. Illés Endre;1967
  • 3. A pármai kolostor; ford., jegyz. Illés Endre; 1968
  • 4. Armance; ford. Rónay György / Lamiel; ford. Benyhe János, jegyz. Lakits Pál, Benyhe János; 1968
  • 5. Elbeszélések; ford. Antal László et al., jegyz. Nagy Géza, Benyhe János; 1968
  • 6. Henry Brulard élete; ford. Somogyi Pál László / Egoista emlékezések; ford. Szekeres György, életrajzford., jegyz. Belia György, összeáll. Benyhe János; 1969
  • 7. A szerelemről; ford. Kolozsvári Grandpierre Emil / Napoleon élete; ford. Lontay László, jegyz. Belia György, Benyhe János; 1969
  • 8. Bizalmas írások, naplórészletek, levelek; vál., ford., jegyz. Réz Pál, életrajz Henri Martineau, ford. Belia György; 1970
  • 9. Zenei írások / Haydn, Mozart és Metastasio élete / Rossini élete; ford. Rónay György, jegyz., utószó Benyhe János; 1973
  • 10. Francia földön. Egy turista feljegyzései; ford. Lontay László, sajtó alá rend. Benyhe János; 1975

Irodalom

[szerkesztés ]

Műveinek teljes gyűjteményét (18 kötet, Párizs 1855–56), valamint levelezését Correspondance inédit cim alatt (1885, 2 köt) Prosper Mérimée adta ki.

  • Platon: Henry Beyle, a critical and biographical Hundy. London, 1874
  • Bourges: Essais de psychologie contemporaine, Párizs, 1883
  • Strijenski és de Ripo: Journal de Stendhal 1801–14. uo., 1888
  • Révai Erzsébet: Stendhal akarat-pszichológiája; Sárkány Ny., Bp., 1931 (Bibliothèque de l'Institut Français à l'Université de Budapest)
  • Harsányi Zoltán: Stendhal; Gondolat, Bp., 1967 (Irodalomtörténeti kiskönyvtár)
  • Stefan Zweig: Stendhal; ford. László Ferenc; Palatinus Könyvek, Bp., 1998 (ról-ről)

Források

[szerkesztés ]


További információk

[szerkesztés ]
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Stendhal témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Stendhal témájú médiaállományokat.

AltStyle によって変換されたページ (->オリジナル) /