San Pietro Martire (Nápoly)

A templom egyike az első Anjou építkezéseknek a városban. Építését 1294-ben kezdték II. Anjou Károly uralkodása idején. A templom és a Domonkos-rendi kolostor építése 1343-ban fejeződött be. A 15. és 16. században kibővítették.

Akárcsak a többi Anjou-kori építmény, a templom is számos átépítésen esett át, ezek közül az egyik legjelentősebb a 16. század elején történt, amikor a spanyoloké lett a Nápolyi Királyság. A belső udvart 1755-ben visszaállították eredeti formájára. A francia uralom alatt (19. század eleje) a kolostort bezárták , majd a 19. század elején, a Bourbon-restauráció után ismét megnyitották. A kolostort 1864-ben – az egyesült Olaszország megalakulásakor – zárták be véglegesen. A 20. század elején a nápolyi városkép megújításakor a környéket, beleértve a templomot és kolostort átalakították. A második világháború bombázásai során – a kikötő közelsége miatt – súlyos károkat szenvedett. Az 1953-as helyreállítás után a kolostort dohánygyárrá alakították. Később a teljes komplexumot átvette a Nápolyi Egyetem. A templom ma egyetemi kápolna, a kolostorépületben pedig tantermek vannak. Monostorában temették el Chiaromontei Izabella nápolyi királynét 1465-ben és a kisebbik lányát, Aragóniai Beatrixot 1508. szeptember 23-án.

Források

[szerkesztés ]

Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
Dombi József: Nápoly. (hely nélkül): Panoráma Kiadó. 1978. ISBN 963-243-120-0
New Guide to Naples and Surrounding Area, ISBN 88-8180-084-5
http://www.inaples.it ^{[halott link ]}