Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia

Paulo Ferreira

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 1.

Pontosság ellenőrzött

Paulo Ferreira
Személyes adatok
Teljes név Renato Rebocho Paulo Ferreira
Születési dátum 1979január 18. (46 éves)
Születési hely Cascais, Portugália
Állampolgárság Portugál
Magasság 182 cm
Poszt jobbhátvéd
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól)
1997–2000 Portugál FC Estoril 37 (2)
2000–2002 Portugál Vitória Setúbal 68 (2)
2002–2004 Portugál FC Porto 62 (0)
2004–2013 Anglia Chelsea 141 (0)
Válogatottság2
1998–2003 Portugál Portugália U21 27 (0)
2002–2010 Portugál Portugália 61 (0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2013. május 19.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2011. június 15.
A Wikimédia Commons tartalmaz Paulo Ferreira témájú médiaállományokat.

Paulo Renato Rebocho Ferreira OIH (IPA: ['paulu fɨ'ʁɐiɾɐ]) (Cascais, 1979. január 18. –) portugál válogatott labdarúgó.

Pályafutása

[szerkesztés ]

Ferreira, a Formula–1-es pályájáról elhíresült GD Estoril-Praia-ban kezdte pályafutását. Az Alcabideche gyermekcsapata és a Cascaish serdülője után komolyabb szinten, 18 évesen, az Estorílban mutatkozhatott be a felnőttek között. Az 1997-98-as idényben egy mérkőzésen szerepelt a másodosztályban, a következő szezonban 15 találkozón játszott. A klub kiesése után a harmadosztályban futballozott - akkoriban még jobb oldali védekező középpályásként.

2000 nyarán az akkor másodosztályú Vitória Setúbal vette meg, amellyel egy év alatt feljutott a legjobbak közé, és itt is megállta a helyét. Ekkor jött el a váltás ideje Ferreira számára, mégpedig a nyolcvanas évekbeli Benfica egyik legendás alakjának, Rui Aguasnak a segítségével. Az akkor a másodosztályban szereplő Setúbalt edző szakember a keretébe vette a futballistát, aki hamar beverekedte magát a kezdőbe, és oroszlánrészt vállalt Mészáros Ferenc egykori alakulatának feljutásában. Bekerült a portugál U20-as és U21-es válogatottakba is, az FC Porto mestere, José Mourinho itt figyelt fel rá.

Porto

[szerkesztés ]

A Sárkányok 2002 nyarán kétmillió eurót fizettek ki érte, négy évre szerződtették le, s olyan jól megállta a helyét, hogy pár hónappal később a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott egy Anglia elleni mérkőzésen. A Portóban egyre több szerepet kapott, a válogatottból is sikerült kiszorítania a benficás Miguelt és játszott a győztes UEFA-kupa-döntőben is 2003-ban. Erőnléte legendás, hiszen őt emlegetik a legerősebb portugál focistaként - külföldön is felfigyeltek tehetségére, hiszen 2003 végén az uefa.com szavazásán bekerült az év válogatottjába is.

"Hatalmas meglepetés volt ez számomra. Nem vártam ezt az elismerést, amikor olyanokkal mértek össze, mint Míchel Salgado, Lilian Thuram vagy Javier Zanetti. Nem titkolom, nagyon boldog vagyok, elvégre alig másfél éve a másodosztályból érkeztem a Portóhoz, amellyel mára szinte mindent megnyertem, amit csak lehetett, ráadásul most a kontinens egyik legjobbjának választottak meg." - nyilatkozta az említett szavazásról szerényen Ferreira.

Pályafutása egyik legnagyobb sikereként 2004-ben Bajnokok Ligáját nyert a csapattal, ráadásul a döntő minden percében a pályán volt.

Alapembernek számított Scolari Eb-csapatában is, bár a nyitómérkőzésen óriási hibát követett el: az első görög találatnál tulajdonképpen ő adta a gólpasszt. Szerencséjére a helyére visszakerült Miguel sem váltotta meg a világot, sőt, meg is sérült a színes bőrű játékos, így a torna végére Paolo visszakerült a kezdőbe.

Chelsea

[szerkesztés ]

Ferreira okosan használta ki a kispadon idejét: az Európa-bajnokság alatt az angol Chelsea-be igazolt 12 millió euróért, egykori felfedezője, José Mourinho után, s annak kifejezett kérésére. A kezdeti időkben Ferreira nem igazán vette még fel az angol bajnokság tempóját, így egyre többen kritizálták miatta Mourinhót, ám a portugál szakember kitartott választottja mellett. Ősz végére Ferreira már nem lógott ki a csapatból, de egyértelművé vált, hogy nem tudja ott folytatni Londonban, ahol Portóban abbahagyta. Szerencséje sem volt, éppen mire elérte a stabil 6.5 körüli átlagot a bajnokságban, az áprilisi Szlovákia elleni vb-selejtezőn eltörte lábközépcsontját, meg is kellett műteni, így ki kellett hagynia a bajnokság végét és a nyári felkészülés egy részét is. A bajnoki arany megvédéséhez is mindössze 22 mérkőzésen járult hozzá, az ezeken elért 6.21-es átlaga sem egetverő - nem is csoda, hogy csak csereként lehetett ott a németországi világbajnokságon.

2008. február 18-án újabb 5 éves szerződést írt alá a klubnál, ami 2013-ig érvényes.

Sikerei, díjai

[szerkesztés ]

Porto

Chelsea

Külső hivatkozások

[szerkesztés ]
A Wikimédia Commons tartalmaz Paulo Ferreira témájú médiaállományokat.

Čech • 2 Johnson • 3 A. Cole • 4 Makélélé • 5 Essien • 6 Carvalho • 7 Sevcsenko • 8 Lampard • 9 Boulahrouz • 10 J. Cole • 11 Drogba • 12 Mikel • 13 Ballack • 14 Geremi • 16 Robben • 18 Bridge • 19 Diarra • 20 Ferreira • 21 Kalou • 22 Hedman • 23 Cudicini • 24 Wright-Phillips • 26 Terry • 40 Hilário • 41 Makabu-Makalambay •  Sidwell • Vezetőedző: Mourinho

Čech • 2 Ivanović • 3 A. Cole • 5 Essien • 6 Carvalho • 8 Lampard • 9 Di Santo • 10 J. Cole • 11 Drogba • 12 Mikel • 13 Ballack • 15 Malouda • 17 Bosingwa • 18 Quaresma • 19 Ferreira • 20 Deco • 21 Kalou • 26 Terry Csapatkapitány  • 27 Mineiro • 30 Taylor • 33 Alex • 35 Belletti • 39 Anelka • 40 Hilário • 42 Mancienne • 43 Stoch • 44 Woods • 50 Mellis • Vezetőedző: Hiddink

Čech • 2 Ivanović • 3 A. Cole • 5 Essien • 6 Carvalho • 8 Lampard • 9 Di Santo • 10 J. Cole • 11 Drogba • 12 Mikel • 13 Ballack • 15 Malouda • 16 Sinclair • 17 Bosingwa • 18 Zsirkov • 19 Ferreira • 20 Deco • 21 Kalou • 22 Turnbull • 23 Sturridge • 24 Matić • 26 Terry • 30 Taylor • 33 Alex • 35 Belletti • 39 Anelka • 40 Hilário • 41 Hutchinson • 42 Mancienne • 43 Bruma • 44 Kakuta • 45 Borini • 46 Sala • 47 Ahamed • 48 Philliskirk • 50 Šebek • 51 McEachran • 52 Van Aanholt • — Rajković • — Stoch • Vezetőedző: Ancelotti

Čech • 2 Ivanović • 3 Cole • 4 David Luiz • 5 Essien • 6 Romeu • 7 Ramires • 8 Lampard • 9 Torres • 10 Mata • 11 Drogba • 12 Mikel • 15 Malouda • 16 Meireles • 17 Bosingwa • 19 Ferreira • 20 McEachran • 21 Kalou • 22 Turnbull • 23 Sturridge • 24 Cahill • 26 Terry • 16 Bertrand • 40 Hilário • Vezetőedző: Di Matteo

Čech • 2 Ivanović • 3 Cole • 4 David Luiz • 6 Romeu • 7 Ramires • 8 Lampard • 9 Torres • 10 Mata • 11 Oscar • 12 Mikel • 13 Moses • 14 Marin • 15 Malouda • 17 Hazard • 18 Lukaku • 19 Paulo Ferreira • 21 Kalou • 21 Turnbull • 24 Cahill • 26 Terry • 28 Azpilicueta • 29 Ba • 40 Hilário • Vezetőedző: Rafael Benítez

AltStyle によって変換されたページ (->オリジナル) /