Paratölgy
- English
- Aragonés
- العربية
- مصرى
- Asturianu
- Azərbaycanca
- Беларуская
- Беларуская (тарашкевіца)
- Български
- Bosanski
- Català
- Cebuano
- Corsu
- Čeština
- Cymraeg
- Dansk
- Deutsch
- Ελληνικά
- Esperanto
- Español
- Eesti
- Euskara
- Estremeñu
- فارسی
- Suomi
- Français
- Nordfriisk
- Furlan
- Gaeilge
- Gàidhlig
- Galego
- עברית
- हिन्दी
- Hrvatski
- Hornjoserbsce
- Հայերեն
- Íslenska
- Italiano
- 日本語
- ქართული
- Taqbaylit
- 한국어
- Latina
- Lietuvių
- Latviešu
- Македонски
- Nederlands
- Norsk nynorsk
- Norsk bokmål
- Occitan
- Polski
- Piemontèis
- پنجابی
- Português
- Runa Simi
- Română
- Русский
- Srpskohrvatski / српскохрватски
- Simple English
- Slovenčina
- Slovenščina
- Српски / srpski
- Svenska
- ไทย
- Türkçe
- Українська
- Tiếng Việt
- Walon
- Winaray
- 吴语
- 中文
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
Paratölgy |
---|
Paratölgyültetvény (Portugália, Alentejo) Paratölgyültetvény (Portugália, Alentejo)
|
Természetvédelmi státusz |
Nem fenyegetett |
Rendszertani besorolás |
Csoport:
Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport:
Core eudicots
Csoport:
Superrosidae
Csoport:
Rosidae
Csoport:
Eurosids I
Fajcsoport:
Cerris
Faj:
Q. suber
|
Tudományos név |
Quercus suber L. |
Elterjedés |
Elterjedés Elterjedés
|
Hivatkozások |
A Wikimédia Commons tartalmaz Paratölgy témájú médiaállományokat és Paratölgy témájú kategóriát. |
A paratölgy (Quercus suber) a bükkfafélék (Fagaceae) családjába, azon belül a tölgy (Quercus) nemzetségbe tartozó fa, a Mediterráneum egyik legfontosabb gazdasági növénye.
Előfordulása
[szerkesztés ]A Mediterráneumban sokfelé termesztik – Európában főleg Spanyolországban Extremadura megyében szabadon növő erdőségekkel is találkozhatunk, Portugáliában és Dél-Franciaországban. Parkokba, kertekbe díszfának ültetik végig az Atlanti-óceán partvidékén egészen Angliáig. Egyike az Észak-Afrikában is növő tölgy fajoknak. A legterjedelmesebb, a természeteshez közeli állapotú paraerdők Algériában nőnek, de előfordul Marokkóban is. Kínában a Jangce partvidékén találhatjuk ültetvényeit.
Jellemzése
[szerkesztés ]Kedvező körülmények között mintegy 20 m magasra növő (de többnyire csak feleekkora), örökzöld fa. Koronája ágas-bogas, szabálytalan vagy lapított gömb alakú, a kérge szürke.
Hosszúkás, csaknem szív alakú, fényes sötétzöld levelei a lombhullató tölgyekéitől eltérően nem karéjosak, csak a szélük fűrészes. A fűrészfogak szúrós levéltövisben végződnek. A levelek középere hullámos, zegzugos.
Feltűnő porzós barkái tömegesen nyílnak, a termős virágok pedig 1–3 virágból álló kis csoportokban vannak.
Makkjai félig vagy hosszabban is kiállnak a kis, apró pikkelyű kupacsból.
Életmódja
[szerkesztés ]Eredetileg elsősorban a dombvidéki erdőségekben nőtt. Kora tavasszal virágzik. Makkjai még a virágzás évében beérnek.
Főleg fiatal korában fagyérzékeny, ezért Közép-Európában és északabbra többnyire nem marad meg; a Kárpát-medence egyes nyugati-délnyugati részein, fagyvédett zugokban néhány példányát kerti díszként sikerült felnevelni. Budapesten a Vajdahunyad-várnál áll két példánya.
Felhasználása
[szerkesztés ]Kérgét az ókorban halászhálókra kötötték úszónak, mentőövet készítettek belőle, és hajnövesztő szernek is tartották. A 18. század óta ez a parafa leggyakoribb nyersanyaga. A paratölgy finom és jó parát csak viszonylag fiatalon ad. Dél felé haladva ahogy egyre melegebb lesz, úgy javul a parafa minősége.
Források
[szerkesztés ]- D. More – A. Fitter: Fák. Fürkész Könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. p. 112.
- A Pallas nagy lexikona [Tiltott forrás? ]
- Fák, gombák honlapja
- Parafa egyszeregy
- Mediterrán és Örökzöld növények 2. Archiválva 2008. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Parafa, mint bárányon a gyapjú
- Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap