Lolita (regény)

A Lolita (1955) Vladimir Nabokov regénye. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a mű, Békés Pál fordításában, 1987-ben.

A történetet Humbert Humbert (álnév, puszta játék a betűkkel, mely később is sokszor visszatér a cselekményben), egy elítélt pedofil beszéli el, aki a börtönben írja meg visszaemlékezéseit.

A könyv humora különleges, sok olvasottságot feltételező; cselekménye lassan hömpölygő, ahogy egyik kritikusa írta: „Gyönyörű, merész, elgondolkodtató".

Két film is készült belőle: 1962-ben Stanley Kubrick, illetve 1997-ben Adrian Lyne rendezésében.

A negyvenes éveiben járó, rendkívül jóképű és intelligens férfi főhős (Humbert Humbert) 14 évesen elvesztette szerelmét, és azóta is vonzódik az ebben a korban lévő leányokhoz. Véletlenül találkozik Dolores Haze-zel, és rögtön beleszeret. Hogy a közelébe férkőzzön, feleségül veszi az anyját, Charlotte-ot.

Bár állandó jelleggel azon ábrándozik, hogyan iktathatná ki az anyát, és el is tervez egy „tökéletes" gyilkosságot, az asszony végül mégis egy baleset áldozata lesz. A férfi magához veszi a kislányt, és elindulnak egy céltalan, hónapokig tartó, egyik autós szállodától a másikig tartó útra. A lány önszántából, testi fenyegetés nélkül lesz a szeretője, de kapcsolatuk mégsem több a kölcsönös rabságnál. A férfi mind a törvénytől, mind Lolita elvesztésétől retteg. Érdekesség, hogy a lány gondolataiba egész a könyv kétharmadáig nem tekinthetünk bele, akkor is csupán egy elkapott beszélgetés foszlánya, ami megüti Humbert fülét: Lolita egy barátnőjével cseveg olyan dolgokról, amiket sosem említett a mostohaapjának, aki egészen addig a percig jóformán bele sem gondolt, hogy Lolitának „lelke van".

Útjukat egy idegen kíséri, akiről azon kívül, hogy mágnesként vonzza Lolita, semmit nem tudunk. A két férfi között egy rejtett, elsősorban szellemi párbaj indul meg, amelynek egyes pontjain kérdéses, hogy nem csupán a főhős egyre inkább megrendülő idegzetének, féltékenységi paranoiájának játéka-e az egész.

A lány végül Humbert minden elővigyázatossága ellenére megszökik, és évekre eltűnik nevelőapja életéből. Amikor újra felbukkan, már maga is gyermeket vár. Ezeken az oldalakon mutatkozik meg mostohaapja tulajdonképpeni szerelme – ha beszélhetünk erről –, ami nem omlik össze „felnőttként" látva Lolitát.

A Lolita spanyol keresztnév, a Dolores kicsinyített, becéző változata. A lányt a regényben becézik még ezen kívül a Dolly, Lola, Lo, és L nevekkel.

A regény után terjedt el a koraérett, kirívó vonzerővel bíró serdülőlányok „Lolitaként", illetve „nimfácskaként" becézése.

A regényt musical formában, 1971-ben mutatták be Lolita, My Love címmel; a zenét John Barry szerezte, a szöveget pedig Alan Jay Lerner írta.

A regény ma is vitákat generál, mivel a modern társadalom egyre inkább tudatában van a könyvben felmerülő problémáknak.

• Lolita. Regény; ford., utószó Békés Pál; Árkádia, Bp., 1987
• Lolita; ford. Békés Pál, interjúford. M. Nagy Miklós; Helikon, Bp., 2019

• Pedofília
• Hebefília

• Lolita-részletek oroszul és magyarul Bábelmátrix

• 20. századi amerikai regények
• 1955 regényei
• Pedofília

• Forrással nem rendelkező lapok
• Wikipédia-szócikkek VIAF-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek LCCN-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek GND-azonosítóval
• Wikipédia-szócikkek BNF-azonosítóval