Labdarúgás az 1964. évi nyári olimpiai játékokon

Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.

Labdarúgó-torna
a XVIII. nyári olimpián

Adatok

Helyszínek 7 stadion (5 városban)

Dátum október 11–23.

Csapatok 14 (5 szövetségből)

Érmesek

Torna statisztikaMérkőzések29Gólok123 (átlag: 4,24)Nézők306 000 (átlag: 10 552)Legtöbb gól Bene Ferenc (HUN)
(12 góllal)

---

A tokiói olimpián a férfi labdarúgótornát eredetileg tizenhat nemzeti válogatott részvételével rendezték volna meg, azonban a Észak-Korea ^[1] és Olaszország ^[2] nemzeti tizenegye visszalépett, emiatt tizennégy csapatos csonka tornát rendeztek, melyen 266 versenyző nevezett, azonban csak 212 labdarúgó szerepelt.

Visszalépett az olasz olimpiai válogatott mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) - valamelyik részt vevő ország vagy a hazai profi klubok egyike figyelmeztette a NOB-ot -, felszólította az olasz sportvezetőket, hogy vizsgálják felül egyes játékosainak profi helyzetét. A vizsgálatok okozta kellemetlenségek elkerülése miatt lépett vissza az olasz olimpiai válogatott. A FIFA felkérte az olasz selejtező csoportban második helyen végzett lengyel szövetséget, hogy "ugorjon" be az olaszok helyett, de ezt a Lengyel Labdarúgó-szövetség táviratilag lemondta.

Az első mérkőzéseket október 11-én, a döntőt pedig október 23-án játszották. Az eredetileg tizenhatos mezőnyt négy csoportba sorolták a következők szerint:

• A csoport: (Egyesült Német Csapat,^[3] Irán, Mexikó, Románia)
• B csoport: (Jugoszlávia, Észak-Korea,^[1] Magyarország, Marokkó)
• C csoport: (Brazília, Csehszlovákia, Egyesült Arab Köztársaság,^[4] Dél-Korea)
• D csoport: (Argentína, Ghána, Japán, Olaszország ^[2] )

Az olimpiai torna selejtező csoportjában pontegyenlőség esetén nem a gólarány, hanem a gólkülönbség dönt a csapatok között.

Ezen a labdarúgótornán sikerült a magyaroknak másodszor diadalmaskodniuk az olimpiák történetében.

(Magyarország csapata eltérő háttérszínnel kiemelve.)

Az 1964. évi nyári olimpiai játékok érmesei labdarúgásban
1Aranyérem  Arany	2Ezüstérem  Ezüst	3Bronzérem  Bronz
Magyarország (HUN)	Csehszlovákia (TCH)	Egyesült Német Csapat (EUA)
Bene Ferenc Csernai Tibor Farkas János Gelei József Ihász Kálmán Katona Sándor Komora Imre Nógrádi Ferenc Novák Dezső Orbán Árpád Palotai Károly Szentmihályi Antal Szepesi Gusztáv Varga Zoltán Szövetségi kapitány: Lakat Károly Sós Károly	Jan Brumovský Ľudovít Cvetler Ján Geleta František Knebort Karel Knesl Karel Lichtnégl Ivan Mráz Vojtech Masný Štefan Matlák Karel Nepomucký Zdeněk Pičman František Schmucker Anton Švajlen Anton Urban František Valošek Josef Vojta Vladimír Weiss	Wolfgang Barthels Bernd Bauchspiess Dieter Engelhardt Otto Frässdorf Henning Frenzel Manfred Geisler Jürgen Heinsch Gerhard Körner Klaus Lisiewicz Jürgen Nöldner Herbert Pankau Peter Rock Klaus-Dieter Seehaus Hermann Stöcker Werner Unger Klaus Urbanczyk Eberhard Vogel Manfred Walter Horst Weigang

A FIFA jelen lévő vezetői és a játékvezetők a tokiói Daiichi-hotelben kaptak - 1300 szoba, 1800 alkalmazott - elhelyezést. Az olimpiai labdarúgó torna lebonyolítására 28 játékvezetőt jelöltek ki. A 16 részt vevő országból 16 főt, az olimpián részt nem vevő ázsiai csoportból 4 főt jelöltek, a hazaiak 8 fővel képviselték magukat.

Az olimpiai labdarúgó torna szakszerű lebonyolításához ténylegesen 22 játékvezetőt delegáltak. Ázsiából 10 főt, köztük 7 japán játékvezetőt - 2 bírót és 5, csak partbírót -, Afrikából 4 fő, Európából 5 fő, Dél-Amerikából 2 fő, Közép-Amerikából 1 fő játékvezető érkezett. Összesen 29 találkozóra került sor, 26 mérkőzést a torna szerint, 3 találkozót vigaszágon játszottak. Legtöbbször - az újszerű taktikát, ma a modern játékvezetői taktikának nevezett eseménykövetést mutatta be - az izraeli Menáhém Askenází-t foglalkoztatták 4 vezetés + 3 partbírói feladatvégzés, őt a malajziai Gregg De Silva követte 3 vezetés + 3 segítői feladattal, az NDK-s Rudolf Glöckner 3 vezetés mellett + 1 partbírói feladatot látott el. 4 játékvezetőt 4 alkalommal foglalkoztattak partbíróként.

Az eligazítást Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke tartotta: "Az Önök felelőssége ezúttal a szokásosnál nagyobb, súlyosabb. Itt a labdarúgás teljesen szűz területre érkezett. Százezrek a pályákon, milliók a TV készülékek előtt még soha nem látták ezt a sportot. Önök a világ minden részéről jöttek itt össze, hogy a mérkőzéseken érvényt szerezzenek a szabályoknak. Szabályaink egységesek ugyan, de az értelmezésében, alkalmazásában, a magyarázatokban lehetnek árnyalati eltérések. Az a hatalmas közönség, amelyik az elkövetkező napokban egy számára teljesen új sportággal, a labdarúgással fog megismerkedni, csak egy dologra kötelezi Önöket. Arra, hogy a pályákon ne tűrjenek meg semmilyen körülmények között huligánokat! Keveset kockáztassanak, ne erőltessék az előnyszabályt, csak egy dolog lebegjen a szemük előtt: a játéktéren csak sportembereknek van helye!.."

A FIFA figyelmeztette az olimpiára nevező és a végső döntőn részt vevő csapatok vezetőit, hogy minden csapatot kizárnak, amely sportszerűtlenül viselkedik. Nem akarják, hogy az 1962-es labdarúgó-világbajnokság - Chile–Olaszország mérkőzés - eseményei megismétlődjenek. Ha a durva játék legkisebb jele is mutatkozott, a FIFA ellenőr a szünetben már megjelent az öltözőkben, hogy a fenyegetést megismételje. Mindig sikerrel járt a küldetése. Az olimpián fordult elő először, hogy a FIFA hivatalos megfigyelőt, ellenőrt - tapasztalt, aktív pályafutását már befejezett - delegált a mérkőzésre, hogy segítse a játékvezetők munkáját, illetve ellenőrizze szakmai tevékenységüket.

Az olimpián japán labdákkal játszották a mérkőzéseket. Néhány mérkőzést a fővároson kívül rendeztek, így Jokohamában az elődöntőt, az 5–8. helyeket eldöntő mérkőzések közül kettőt Oszakában és Kiotóban játszottak.

Mivel tizenhat csapatnál jóval több nemzet szeretett volna indulni az olimpián, ezért selejtezőmérkőzésekre volt szükség. A selejtezőket kontinensenként külön szervezték. A különböző kontinensekről különböző számú nemzet vehetett részt az olimpián. A rendező Japánnak illetve a címvédő Jugoszláviának nem kellett selejtezőmérkőzéseket játszania, alanyi jogon jutottak ki az olimpiára. A selejtezőkörből továbbjutó nemzetek listáját az alábbi táblázat tartalmazza:

Kontinens	Induló nemzetek száma	Nemzetek
Afrika	3	Egyesült Arab Köztársaság,[4] Ghána, Marokkó
Ázsia	4	Dél-Korea, Észak-Korea (visszalépett), Irán, Japán (rendező nemzet)
Dél-Amerika	2	Argentína, Brazília
Európa	6	Csehszlovákia, Egyesült Német Csapat,[3] Jugoszlávia (címvédő), Magyarország, Olaszország (visszalépett), Románia
Észak- és Közép-Amerika	1	Mexikó

A vigaszági mérkőzésekkel együtt összesen huszonkilenc mérkőzést rendeztek az olimpiai labdarúgótornán. A szokásoknak megfelelően ezeket nem csak Tokióban tartották: Japán öt városának összesen hét stadionjában játszottak mérkőzéseket.

Város (kerület/prefektúra)	Stadion	Mérkőzések száma	Távolság az olimpiai falutól (km)	Kapacitás (fő)
Tokió (Sindzsuku-ku)	Olimpiai Stadion	3	4,4	71 600
Tokió (Minato-ku)	Csicsibu Herceg Stadion	5	4,3	17 600
Tokió (Szetagaja-ku)	Komazava stadion	7	9,1	20 800
Ómija (Szaitama prefektúra)	Ómija stadion	5	47,0	14 400
Jokohama (Kanagava prefektúra)	Micuzava stadion	6	33,3	10 100
Oszaka (Oszaka prefektúra)	Nagai stadion	2
Kiotó (Kiotó prefektúra)	Nisi-Kjógoku stadion	1

Az olimpián részt vevő labdarúgó-válogatottak játékosainak teljes listáját lásd itt: Labdarúgó-válogatottak az 1964. évi nyári olimpiai játékokon

A csoportkörben minden nemzet az összes csoportellenfelével egyszer játszott és az ezeken a mérkőzéseken elért eredménye rangsorolta azt. A csoportok első két helyezettjei jutottak tovább a negyeddöntőkbe. A győzelemért két-, a döntetlenért egy-, míg a vereségért nulla pont járt. A sorrendet elsősorban a szerzett pontok száma határozta meg, azonban pontegyenlőség esetén a jobb gólkülönbség^[5] rangsorolt. A csoportmérkőzéseket október 11. és október 16. között rendezték, és minden mérkőzést délután két órakor kezdtek (helyi idő szerint). A csoportkörben a táblázatokban eltérő háttérszínnel vannak jelölve a továbbjutó illetve a kieső csapatok az alábbiak szerint:

Jelmagyarázat
A csoportok első és második helyezettje bejutott az egyenes kieséses szakaszba.
A csoportok harmadik és negyedik helyezettje kiesett.

Csapat	M	Gy	D	V	G+	G–	Gk	×ばつ 2 + döntetlennel végződő mérkőzések">P
Egyesült Német Csapat	3	2	1	0	7	1	+6	5
Románia	3	2	1	0	5	2	+3	5
Mexikó	3	0	1	2	2	6	–4	1
Irán	3	0	1	2	1	6	–5	1

---

---

---

---

---

Csapat	M	Gy	D	V	G+	G–	Gk	×ばつ 2 + döntetlennel végződő mérkőzések">P
Magyarország	2	2	0	0	12	5	+7	4
Jugoszlávia	2	1	0	1	8	7	+1	2
Marokkó	2	0	0	2	1	9	–8	0
Észak-Korea	visszalépett

(*) Azok a mérkőzések, amelyekben a Észak-Korea nemzeti tizenegye is érdekelt volt, elmaradtak.^[1]

---

---

Tét nélküli - mind a két csapat bejutott a nyolcas döntőbe -, változatos mérkőzés, a jelen lévő szakemberek véleménye szerint a torna legmagasabb színvonalú összecsapása volt. A csapatok nyílt sisakkal, a játék szépségének élvezetét kihasználva egyre értékesítették helyzeteiket. A gólok felváltva esetek, volt 2:2 majd 4:4-is az eredmény, végül a magyar csapat 6:5-re nyerte a torna legjobb hírverését bemutató találkozót. A győzelemmel a magyar csapat csoportelső lett és a negyeddöntőben Románia válogatottjával találkozott.

Csapat	M	Gy	D	V	G+	G–	Gk	×ばつ 2 + döntetlennel végződő mérkőzések">P
Csehszlovákia	3	3	0	0	12	2	+10	6
Egyesült Arab Köztársaság	3	1	1	1	12	6	+6	3
Brazília	3	1	1	1	5	2	+3	3
Dél-Korea	3	0	0	3	1	20	–19	0

Afrikai illetve ázsiai futball az olimpiai tornán "kiütött" két dél-amerikai együttest, Brazíliát és Argentínát. A labdarúgás történetében még soha nem fordult elő olimpián és világbajnokságon sem, hogy dél-amerikai válogatottakat afrikaiak vagy ázsiaiak üssenek el a legjobb nyolc közé jutástól.

---

---

---

---

---

Csapat	M	Gy	D	V	G+	G–	Gk	×ばつ 2 + döntetlennel végződő mérkőzések">P
Ghána	2	1	1	0	4	3	+1	3
Japán	2	1	0	1	5	5	0	2
Argentína	2	0	1	1	3	4	–1	1
Olaszország	visszalépett

(*) Azok a mérkőzések, amelyekben Olaszország nemzeti tizenegye is érdekelt volt, elmaradtak.^[2]

---

---

A csoportkörből továbbjutó nyolc csapat innentől kezdve egyenes kieséses rendszerben játszott tovább a győzelemért. A továbbjutásról egy mérkőzés döntött, aki nyert, továbbjutott. A negyeddöntőkben kiesett csapatok a vigaszágra kerültek, hogy megmérkőzzenek az ötödik és a hatodik helyért.

(*) A negyeddöntőben kiesett csapatoknak rendeztek egy vigaszági minitornát, mely a még pontszerző ötödik illetve hatodik helyről döntött.

Minden negyeddöntőt október 18-án, helyi idő szerint délután két órakor kezdtek. A győztes csapatok továbbjutottak az elődöntőkbe, a vesztesek pedig a vigaszágra kerültek.

---

---

---

A Chichibu stadionban játszott mérkőzésen a döntőbe jutás volt a tét. Az Argentin játékvezető sípjelére indult a találkozón Bene sziporkázó játékával, gólképességével már a 20. percben 2:0 volt az eredmény, erre a második félidőben még kettőt hozzá lőtt, hogy biztosított legyen az olimpiai torna gólkirályának megtisztelő címe.

Mindkét elődöntőt október 20-án, helyi idő szerint délután két órakor rendezték. A győztes csapatok bejutottak a torna döntőjébe, a vesztesek pedig megmérkőztek a bronzéremért.

---

A kezdési idő helyi idő szerint van megadva.

A kezdési idő helyi idő szerint van megadva.

Az 1964. évi nyári olimpiai játékok férfi labdarúgótornájának olimpiai bajnoka
MAGYARORSZÁG 2. cím

Az 5–8. helyért játszott az a négy csapat, amelyik kiesett a negyeddöntők során. Ezt a minitornát azért rendezték, hogy a még pontszerző ötödik és hatodik hely sorsát eldöntsék. A négy vesztes csapatot párba sorsolták, a párok játszottak egy mérkőzést, a győztes csapatok pedig megmérkőztek az ötödik helyért.

Mindkét elődöntőt október 20-án rendezték. A győztes csapatok bejutottak a minitorna döntőjébe.

---

Kizárólag az első hat helyezett sorrendje számít hivatalosnak, ugyanis csak ezekért a pozíciókért játszottak helyosztókat. A további sorrend meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve:

• hanyadik körig jutott az adott csapat (negyeddöntő (vigaszág), selejtezőcsoportok)
• az adott körben a vele együtt kieső csapatokkal összevetve sorrendben a több pont, majd a jobb gólátlag rangsorolt (a pont és a gólátlag számítását lásd a táblázat alatt)

Helyezés	Nemzet	M	Gy	D	V	G+	G–	Gk	×ばつ3 + döntetlennel végződő mérkőzések">P
1Aranyérem  Arany	Magyarország (HUN)	5	5	0	0	22	6	+16	10
2Ezüstérem  Ezüst	Csehszlovákia (TCH)	6	5	0	1	19	5	+14	10
3Bronzérem  Bronz	Egyesült Német Csapat (EUA)	6	4	1	1	12	4	+8	9
4.	Egyesült Arab Köztársaság (RAU)	6	2	1	3	18	16	+2	5
5.	Románia (ROU)	6	4	1	1	12	6	+6	9
6.	Jugoszlávia (YUG)	5	2	0	3	14	12	+2	4
7.	Ghána (GHA)	4	1	1	2	7	12	-5	3
8.	Japán (JPN)	4	1	0	3	6	15	-9	2
9.	Brazília (BRA)	3	1	1	1	5	2	+3	3
10.	Argentína (ARG)	2	0	1	1	3	4	-1	1
11.	Mexikó (MEX)	3	0	1	2	2	6	-4	1
12.	Irán (IRI)	3	0	1	2	1	6	-5	1
13.	Marokkó (MAR)	2	0	0	2	1	9	-8	0
14.	Dél-Korea (KOR)	3	0	0	3	1	20	-19	0
–	Észak-Korea (PRK)[1]	visszalépett
	Olaszország (ITA)[2]	visszalépett

A tornán összesen százhuszonhárom gól született, ami a huszonkilenc mérkőzésre leosztva 4,24-es gólátlagot jelent.
A legtöbb gólt Magyarország nemzeti válogatottja lőtte, szám szerint huszonkettőt. Ezeken összesen négy játékos osztozott.

Érdekességek:

• a tizennégy résztvevő közül minden csapatnak sikerült legalább egy gólt szereznie
• a magyarok között mindenki, aki gólt szerzett, legalább kétszer betalált
• a tornán nem volt öngól.

A góllövőlista élén a magyar Bene Ferenc végzett tizenkét góllal. Őt nyolc góllal követte az egyiptomi Moustafa Reyadh. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán holtversenyben végzett a szintén magyar Csernai Tibor és a román Cornel Pavlovici.

Gólok száma	Nemzet	Név (nevek)
12	Magyarország	Bene Ferenc
8	Egyesült Arab Köztársaság	Moustafa Reyadh
6	Magyarország	Csernai Tibor
	Románia	Cornel Pavlovici
5	Csehszlovákia	Ivan Mráz
	Jugoszlávia	Slaven Zambata
4	Csehszlovákia	Josef Vojta
	Egyesült Német Csapat	Henning Frenzel
	Jugoszlávia	Ivica Osim, Rudolf Belin
3	Csehszlovákia	Jan Brumovský
	Egyesült Arab Köztársaság	Rifaat El-Fanaguili
	Egyesült Német Csapat	Eberhard Vogel
	Ghána	Edward Aggrey-Fynn
2	Argentína	Juan Carlos Dominguez
	Brazília	E. A. Vinagre De Godoy
	Csehszlovákia	Karel Lichtnégl, Vojtěch Masný
	Egyesült Arab Köztársaság	Badawi Abdel Fattah
	Egyesült Német Csapat	Jürgen Noldner
	Japán	Ryuichi Sugiyama
	Magyarország	Farkas János, Komora Imre
	Románia	Ion Pîrcălab
1	Argentína	Carlos Alberto Bulla
	Brazília	Jose Roberto Marques, Roberto Loper Miranda, Roberto Lopes Miranda
	Csehszlovákia	Anton Urban, František Valošek, Ľudovít Cvetler
	Egyesült Arab Köztársaság	Ali Kamal Etman, Khalil Mohamed Shahin, Mahmoud Hassan, Raafat Attia, Mohamed Seddik
	Egyesült Német Csapat	Bernd Bauchspiess, Hermann Stocker, Wolfgang Barthels
	Ghána	Edward Acquah, Joseph Agyemang-Gyau, Sam Acquah, Willie Mfum
	Irán	Karam-Ali Nirlou
	Japán	Ogi Aritacu, Kamamoto Kunisige, Kavabucsi Szaburó, Jaegasi Sigeo
	Jugoszlávia	Spasoje Samardžić
	Dél-Korea	I Iu (Lee Yi-u)
	Marokkó	Ali Bouachra
	Mexikó	Javier Fragoso Rodriguez, Jose L. Gonzalez Davila
	Románia	Carol Creiniceanu, Carol Greinideanu, Gheorghe Constantin, Ion Ionescu

• Tokyo 1964 Football Results (angol nyelven). olympics.com. (Hozzáférés: 2021. július 31.)
• Football at the 1964 Summer Olympics (angol nyelven). olympedia.org. [2021. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 30.)
• Jönsson, Mikael: Az RSSSF honlapjának 1964. évi nyári olimpiai játékok labdarúgásával foglalkozó része (alapadatok) (angol nyelven), 1997. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)
• Reyes, Macario: Az RSSSF honlapjának 1964. évi nyári olimpiai játékok labdarúgásával foglalkozó része (bővített adatok) (angol nyelven), 1999. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)
• Mikael, Jönsson: Az RSSSF honlapjának 1964. évi nyári olimpiai játékok labdarúgásával foglalkozó része (selejtezők) (angol nyelven), 1997. (Hozzáférés: 2007. október 3.)
• A FIFA honlapjának 1964. évi nyári olimpiai játékok labdarúgásával foglalkozó része (angol nyelven). [2010. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 2.)
• Játékvezető – 1964. V. évfolyam 2. és 12. szám