Kis kárókatona

A kis kárókatona (Microcarbo pygmeus) a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.^{[1] [2]}

A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban, a Pelecanus nembe Pelecanus pygmeus néven.^[3] Sorolták a Phalacrocorax nembe Phalacrocorax pygmaeus néven is.^[4]

Dél-Európában, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában (Jáváig és Borneóig) honos. A természetes élőhelye mesterséges és természetes édesvizű tavak és tengerpartok. Vonuló faj.^[5]

Magyarországon rendszeres fészkelő 1991 óta, elsősorban a Hortobágyon, március-október hónapokban észlelhető, néha áttelelhet^[6]

Testhossza 45–55 centiméter, szárnyafesztávolsága 80-90 centiméter, a hím testtömege 650-870 gramm, a tojóé 565-640 gramm.^[6] Feje teteje, nyakszirtje, nyakoldalai rozsdás-barnák. Dolmánya és háta szürkés-fekete alapon bársony-fekete tollszegéllyel rajzolt, többi része, a fénytelen fekete evezők és faroktollak kivételével fénylő sötét fekete. A nászruha finom, keskeny, fehér, pehelyszerű ideiglenes tollakkal ékes. A szeme zöld. Testének csupasz helyei, a csőr és láb feketék.

Víz alá bukva keresi a 10-15 centiméteres nagyságú halakat, de elfogyasztja a vízirovarokat és piócákat is.^[6] Halastavaknál károkat okoznak.

Más vízimadarak telepei közelébe, nagy nádasokba, ártéri erdők fáira rakják fészkeiket. 4-6 tojáson 27-30 napig kotlanak. Fiókáik fészeklakók.

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekvő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[5] Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2019. január 18.)
• Christidis, L., and W. E. Boles. 2008. Systematics and taxonomy of Australian birds. CSIRO Publishing, Collingwood, Victoria, Australia.
• Gill, F., and D. Donsker (eds.). 2010. IOC World Bird Names (Version 2.4). Available at [1] (Accessed 12 May 2010).
• Kennedy, M., R. D. Gray, and H. G. Spencer. 2000. The phylogenetic relationships of the shags and cormorants: can sequence data resolve a disagreement between behavior and morphology? Molecular Phylogenetics and Evolution 17: 345-359.
• Siegel-Causey, D. 1988. Phylogeny of the Phalacrocoracidae. Condor 90: 885-905. Available at [2] (Accessed 13 May 2010).

• Ritka madarak hazai előfordulásai
• Képek az interneten a fajról

• Kárókatonafélék
• Madárfajok
• A Kárpát-medence madarai
• Magyarország madarai
• Albánia madarai
• Ausztria madarai
• Azerbajdzsán madarai
• Bosznia-Hercegovina madarai
• Bulgária madarai
• Horvátország madarai
• Ciprus madarai
• Grúzia madarai
• Görögország madarai
• Irán madarai
• Irak madarai
• Izrael madarai
• Olaszország madarai
• Örményország madarai
• Kazahsztán madarai
• Libanon madarai
• Észak-Macedónia madarai
• Moldova madarai
• Montenegró madarai
• Románia madarai
• Oroszország madarai
• Szerbia madarai
• Szlovákia madarai
• Szlovénia madarai
• Spanyolország madarai
• Szíria madarai
• Tádzsikisztán madarai
• Törökország madarai
• Türkmenisztán madarai
• Ukrajna madarai
• Üzbegisztán madarai
• Afganisztán madarai
• Csehország madarai
• Franciaország madarai
• Németország madarai
• Kuvait madarai
• Hollandia madarai
• Lengyelország madarai
• Svédország madarai
• Svájc madarai
• Tunézia madarai
• Magyarországon fokozottan védett állatok