I. Mihály portugál király
- English
- العربية
- مصرى
- Български
- Brezhoneg
- Català
- Čeština
- Dansk
- Deutsch
- Ελληνικά
- Esperanto
- Español
- Eesti
- Euskara
- فارسی
- Suomi
- Français
- Galego
- עברית
- Kreyòl ayisyen
- Bahasa Indonesia
- Ido
- Italiano
- 日本語
- ქართული
- 한국어
- मराठी
- Nederlands
- Norsk bokmål
- Occitan
- Polski
- Português
- Română
- Русский
- Srpskohrvatski / српскохрватски
- Српски / srpski
- Svenska
- ไทย
- Türkçe
- Українська
- Tiếng Việt
- 中文
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
- I. Péter
- Infanta Ana de Jesus Maria, Marchioness of Loulé
- Bragança Mária Izabella spanyol királyné
- Bragança Mária Franciska
- Infanta Isabel Maria of Portugal
- Maria Teresa de Bragança
- Infanta Maria da Assunção of Portugal
- Infante Francisco António, Prince of Beira
- Mária das Neves infánsnő
- Mihály infáns, Bragança hercege
- Mária Terézia portugál infánsnő
- Maria José
- Adelgunda infánsnő
- Mária Anna luxemburgi nagyhercegné
- Mária Antónia portugál infánsnő
- Maria de Jesus de Bragança
- Maria Assunção de Bragança
.svg){kind=link}
I. Mihály (Miguel I., vagy teljes nevén: Miguel Maria do Patrocinio João Carlos Francisco de Assis Xavier Paula Pedro de Alcántara António Rafael Gabriel Joaquim José Gonzaga Evaristo de Bragança) (Lisszabon, 1802. október 26. – Karlsruhe, 1866. november 14.) Portugália királya, Zita osztrák császárné, magyar királyné anyai nagyapja. Nevét az Osztrák Császárság egyik magyar kiállítású sorgyalogezrede, a 39. is viselte (K. K. 39. Infanterie-Regiment Dom Miguel).
Élete
[szerkesztés ]
VI. János király gyermeke. Esküdt ellensége volt az alkotmányosságnak, 1824-ben elfogatta a kormány tagjait, apját pedig őrizet alá helyeztette. János királynak sikerült egy angol hajóra menekülnie, és Mihálynak száműzetésbe kellett vonulnia. Apja halála után 1826. március 10-én bátyja, I. Dom Pedro brazil császár lemondott a portugál trónról, amit lányára, Mária da Glóriára hagyott azzal a kikötéssel, hogy nagykorúságáig Mihály legyen a régens, majd vegye őt nőül. Mihály át is vette a régensséget 1828. február 26-án, de már június 30-án kikiáltatta magát királlyá. Uralmát, amit csak a pápa és a spanyol király ismert el, a liberálisok kegyetlen üldözésével tette nevezetessé.
1831 júniusában Péter császár angol és francia segítséggel megjelent Portugáliában, és 1833. július 28-án elfoglalta Lisszabont. Mihály Evorába menekült, aholt 1834. május 26-án lemondott a trónról, de alighogy távozott, újból bejelentette trónigényét. Eztán Bécsben és Németországban élt.
Házassága, utódai
[szerkesztés ]1851-ben feleségül vette Adelheid Zsófia löwenstein–wertheim–rosenbergi hercegnőt (1831–1909), Konstantin zu Löwenstein-Wertheim-Rosenberg herceg (1802–1838) és Marie Agnes von Hohenlohe-Langenburg hercegnő (1804–1833) leányát, akitől hét gyermeke született:
- Mária (1852–1941)
- Mihály (1853–1927)
- Mária Terézia (1855-1944), Károly Lajos osztrák főhercegnek (1833–1896), Ferenc József császár öccsének harmadik felesége.
- Mária Jozefa (José) (1857–1943), Károly Tivadar bajor herceg, a szemorvos második felesége.
- Adelgunda (1858–1946)
- Mária Anna (1861–1942), 1893-tól IV. Vilmos luxemburgi nagyherceg felesége.
- Mária Antónia (1862–1959), I. Róbert parmai herceg felesége, Zita osztrák császárné, magyar királyné édesanyja.
Érdekesség
[szerkesztés ]- I. Mihály király nevét viselte 1827 és 1866 között a császári-királyi debreceni 39. sz. gyalogezred.
Jegyzetek
[szerkesztés ]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 13.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 31.)
.svg){kind=link}
|
