Havasi fakókeselyű
- English
- العربية
- مصرى
- Asturianu
- Azərbaycanca
- Български
- भोजपुरी
- Brezhoneg
- Català
- Cebuano
- Čeština
- Чӑвашла
- Cymraeg
- Deutsch
- Esperanto
- Español
- Euskara
- فارسی
- Suomi
- Français
- ગુજરાતી
- עברית
- हिन्दी
- Bahasa Indonesia
- Italiano
- Қазақша
- Кыргызча
- Lietuvių
- മലയാളം
- Монгол
- Bahasa Melayu
- မြန်မာဘာသာ
- नेपाली
- Nederlands
- Norsk bokmål
- Diné bizaad
- Polski
- پنجابی
- Português
- Română
- Русский
- Svenska
- தமிழ்
- ไทย
- Татарча / tatarça
- Українська
- اردو
- Tiếng Việt
- Winaray
- 中文
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
Havasi fakókeselyű |
---|
Természetvédelmi státusz |
Mérsékelten fenyegetett |
Rendszertani besorolás |
Csoport:
Magzatburkosok (Amniota)
Csoport:
Carinatae
Csoport:
Passerea
Csoport:
Telluraves
Csoport:
Afroaves
Faj:
G. himalayensis
|
Tudományos név |
Gyps himalayensis (Hume, 1869) |
Elterjedés |
Hivatkozások |
A Wikifajok tartalmaz Havasi fakókeselyű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi fakókeselyű témájú médiaállományokat és Havasi fakókeselyű témájú kategóriát. |
A havasi fakókeselyű, más néven himalájai keselyű (Gyps himalayensis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés ]Közép-Ázsia hegységeiben, így Himalájában is honos, elterjedési területe Pakisztántól keletre Tibetig, északra Kazahsztánig tart.
Kifejezetten hegyvidéki madár, 600 és 3000 méter magasságban él.
Megjelenése
[szerkesztés ]Testhossza 100–125 centiméter, szárnyfesztávolsága 260–310 centiméter, testtömege pedig 8–12 kilogramm közötti. A Gyps nembe sorolt keselyű közül ez a faj nő a legnagyobbra. Hasonlít a kisebb és sötétebb fakó keselyűre, de hátának színe a fehérestől a világos homokszínűig terjed, hasa egészen halványnak látszik, farka fekete. Viszonylag hosszú nyakát, rövid, fehéres, piheszerű tollak borítják; hosszú nyakgallérja világosbarna tollakból áll, amelyek fehér csíkosak.
Életmódja
[szerkesztés ]Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre. Kizárólag dögökkel táplálkozik. Mint a nagy keselyűknek általában, ennek sincs hangja, bár néha morgásszerű hangot és hívásként sziszegést tud hallatni.
Szaporodása
[szerkesztés ]Nagy fészkét sziklapárkányokra építi, gyakran több egyed laza kolóniában egymás közelében fészkel. Fészkelő és pihenőhelyeit a fehér ürüléknyomok alapján már messziről fel lehet ismerni. Fészekalja 1 tojásból áll. A kikelő fiókát a szülőpár közösen neveli fel.
Folklór
[szerkesztés ]A havasi fakókeselyű igen fontos szerepet játszik a tibeti kultúrtörténetben. Az év nagy részében fagyott földbe ugyanis lehetetlen a halottakat eltemetni. Hasonló nehézséget jelent az elégetés, mivel az éghető fa ritka.
Az otthon zajló temetési szertartás után ezért a halott testét átvette egy „elhelyező", akinek az volt a feladata, hogy a testet megetesse a keselyűkkel, biztosítva azt, hogy minden darab elfogyjon. A keselyűk és sólymok elfogyasztották a húst, majd a szakállas saskeselyűk eltüntették a csontokat.
A buddhista hit szerint kulcsfontosságú a lélek újjászületése szempontjából, hogy a korábbi test megsemmisüljön. A leírt eljárást még ma is gyakorolják, bár kisebb mértékben, mint korábban.[1]
Források
[szerkesztés ]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
- A havasi fakókeselyű hangja
Jegyzetek
[szerkesztés ]- Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap