Egyesített Atomkutató Intézet

Az Egyesített Atomkutató Intézet épülete

Típus

kutatóintézet
kormányközi szervezet

Alapítva 1956

Székhely Dubna

Alapító Georgij Nyikolajevics Fljorov

Egyesített Atomkutató Intézet (Oroszország)

Egyesített Atomkutató Intézet

Egyesített Atomkutató Intézet

Pozíció Oroszország térképén

é. sz. 56° 44′ 48′′, k. h. 37° 11′ 22′′56.746540119993, 37.18953054447456.746540°N 37.189531°E Koordináták: é. sz. 56° 44′ 48′′, k. h. 37° 11′ 22′′56.746540119993, 37.18953054447456.746540°N 37.189531°E

Az Egyesített Atomkutató Intézet weboldala

A Wikimédia Commons tartalmaz Egyesített Atomkutató Intézet témájú médiaállományokat.

Nem tévesztendő össze Atommagkutató Intézet (MTA ATOMKI) debreceni akadémiai intézettel.

Dubnai Egyesített Atomkutató Intézet (angolul: Joint Institute for Nuclear Research, JINR; oroszul: Объединённый институт ядерных исследований, ОИЯИ)

Alapítása

[szerkesztés ]

Az Egyesített Atomkutató Intézetet (EAI) 1956. március 26-án alapította Albánia, Bulgária, Magyarország, NDK, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Mongólia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Az intézet technikai hátterét a Dubnában 1947-ben alapított fizikai intézet képezte. A nemzetközi intézet megalapításának közvetlen előzménye az 1954-ben létrejött CERN volt.

Az EAI napjainkban

[szerkesztés ]

Az intézetben jelenleg 18 ország (Azerbajdzsán, Bulgária, Csehország, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Észak-Korea, Kuba, Lengyelország, Moldova, Mongólia, Oroszország, Örményország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Üzbegisztán és Vietnám) közel 1000 kutatója végez kutatómunkát.^[1]

Az EAI társult tagjai különböző szervezetek, mint az UNESCO, CERN, CLAF és Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Államok vezető fizikai kutató intézetei. Jelenleg az EAI-nak 7 Laboratóriuma van:

Az Egyesített Atomkutató Intézetben felfedezett elemek:

raderfordium (1964),
nobélium (1966),
dubnium (1968),
sziborgium (1974),
bohrium (1976),
fleróvium (stabilitás szigete, 1999),
livermórium (2001),
nihónium (2004),
moszkóvium (2004).
oganeszon (2006).
tenesszium (2010).

Magyarország részvétele az intézet munkájában

[szerkesztés ]

Magyarország az intézet alapító tagországa volt. Magyar kutatók 1962-ben az EAI és CERN között megkötött együttműködési szerződés keretében a szocialista országok kutatói közül legelsőként jutottak lehetőséghez, hogy a CERN-ben végzett részecskefizikai kutatásokban részt vehessenek.

1960 és 1990 között magyar fizikusok és informatikusok több korosztálynak a Dubna–CERN együttműködés keretében megvalósult szemináriumokon, nyári iskolákon (részecskefizikai, elméleti fizikai, és informatikai) volt lehetőségük az élvonalbeli kutatások megismerésére és a nemzetközi kapcsolataiknak kialakítására.

A rendszerváltást követően, 1992 végén Magyarország az alapító tagok közül egyedüliként (nem számítva az időközben megszűnt NDK-t és a jóval korábban kilépett Kínát) egy alapvetően elhibázott politikai döntés értelmében tüntetőleg kivonult a dubnai Egyesített Atomkutató intézetből, és csak megfigyelőként vesz részt az intézet munkájában.^[2]