Donald Slayton
- English
- Afrikaans
- العربية
- مصرى
- Беларуская
- Български
- Català
- Čeština
- Deutsch
- Español
- Eesti
- Euskara
- فارسی
- Suomi
- Français
- Galego
- עברית
- Հայերեն
- Bahasa Indonesia
- Italiano
- 日本語
- Қазақша
- Malagasy
- Bahasa Melayu
- Nederlands
- Norsk nynorsk
- Norsk bokmål
- Polski
- Português
- Русский
- Simple English
- Slovenčina
- Српски / srpski
- Svenska
- Türkçe
- Українська
- 中文
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
- Minnesotai Egyetem
- U.S. Air Force Test Pilot School
- Air Command and Staff College
- Air Medal
- National Aviation Hall of Fame
- United States Astronaut Hall of Fame
- NASA Distinguished Service Medal
- NASA Distinguished Service Medal
- NASA Distinguished Service Medal
- NASA Outstanding Leadership Medal
- NASA Outstanding Leadership Medal
- NASA Distinguished Service Medal
- NASA Distinguished Service Medal
- International Space Hall of Fame
Donald "Deke" Slayton (Sparta, Wisconsin, 1924. március 1. – League City, Texas, 1993. június 13.) amerikai űrhajós.
Életpálya
[szerkesztés ]1942-től háborús szolgálatot teljesített. 1943-ban avatták repülőtisztté. A Minnesota Egyetemen 1949-ben repülőmérnöki diplomát szerzett. 1949-1951 között a Boeing mérnöke volt, majd 1951-1955 között vadászpilótaként Nyugat-Európában szolgált. 1956-1959 között az Edwards légitámaszponton berepülőpilóta. 1959-től részesült űrhajóskiképzésben.
Az „eredeti hetek", az első űrhajóscsoport tagjaként került a NASA-hoz, korábban vadászpilóta volt. 1962-ben a Mercury–7 kijelölt pilótája volt, de az ellenőrző orvosi vizsgálat pitvarfibrillációt (enyhe szívritmuszavar) jelzett, eltiltották a repüléstől. A NASA repülőszemélyzeteinek a főnöke lett, teljes munkaidőben. Őrajta múlott, hogy ki mikor indulhatott a világűrbe, ő jelölte ki a leendő legénységeket, végig a Gemini- és Apollo-program során. Az űrhajósok Keresztapa becenévvel illették. Slayton azonban nem mondott le céljának a megvalósításáról, fellázadt fogatlan oroszlán státusza ellen és felkeresett egy szívspecialistát. Ő egy kockázatos műtéttel visszaadta a szárnyait, és Slayton, főnöki beosztását hátrahagyva, 1972-től újra űrhajós lehetett.
1993-ban halt meg, 69 éves korában, halálát agytumor okozta.
Űrrepülések
[szerkesztés ]Egészségi állapotának javulásával jelölték az Szojuz–Apollo-program, dokkolómodul pilótának Thomas Stafford és Vance Brand mellé az Apollo fedélzetére. Sikeresen végrehajtották a küldetésüket, azonban Slayton többet nem járt a világűrben.
Irodalmi megjelenések
[szerkesztés ]Slayton alakját Oriana Fallaci is megörökítette az amerikai holdprogramról írt Ha meghal a nap című regényében.
Szakmai sikerek
[szerkesztés ]- 1961-ben a Carthage-főiskola tiszteletbeli doktora,
- 1965-ben a Michigani Műszaki Egyetem választotta tiszteletbeli doktorrá,
Források
[szerkesztés ]- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Fordítás
[szerkesztés ]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Deke Slayton című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
