Csuklyás hal
- English
- العربية
- مصرى
- Azərbaycanca
- Беларуская
- Български
- Brezhoneg
- Català
- Cebuano
- Čeština
- Cymraeg
- Dansk
- Deutsch
- Español
- Euskara
- فارسی
- Suomi
- Français
- Galego
- עברית
- Bahasa Indonesia
- Íslenska
- Italiano
- 日本語
- Jawa
- ქართული
- Қазақша
- 한국어
- Lietuvių
- Bahasa Melayu
- Nederlands
- Norsk nynorsk
- Norsk bokmål
- Polski
- Português
- Русский
- Soomaaliga
- Svenska
- Українська
- Vepsän kel’
- Tiếng Việt
- Winaray
- 中文
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
Csuklyás hal |
---|
Rajz a halról Rajz a halról
|
Természetvédelmi státusz |
Nem szerepel a Vörös listán |
Rendszertani besorolás |
Faj:
M. villosus
|
Tudományos név |
Mallotus villosus O. F. Müller, 1776 |
Szinonimák |
Kapellán lazac |
Elterjedés |
Elterjedési területe Elterjedési területe
|
Hivatkozások |
A Wikifajok tartalmaz Csuklyás hal témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyás hal témájú médiaállományokat és Csuklyás hal témájú kategóriát. |
A csuklyás hal, más néven Kapellán lazac (Mallotus villosus) a csontos halak sugarasúszójú halak (Actinopterygii) csoportjába, a bűzöslazac-alakúak (Osmeriformes) rendjébe, azon belül a bűzöslazacfélék (Osmeridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés ]Az év nagy részében a sarki vizekben él, ahol apró rákfélékkel táplálkozik. A tél és a tavasz folyamán ívás céljából követi a Finnország és Murmanszk partjai felé tartó nagy jégtömböket. Helyi fjordokban is előfordul Salten és Nord-Trøndelag vidékén, és más területeken is.
Megjelenése
[szerkesztés ]A csuklyás hal jellegzetessége karcsú termete és a majdnem egyforma széles teste. Apró fekete pöttyök tarkítják a pikkelyek végein. A csuklyás elnevezés onnan adódik, hogy a hím egyednek íváskor szőrös pikkelyek szegélyezik a kopoltyúját.
Életmódja
[szerkesztés ]Ez a hal a tápláléklánc fontos eleme, előfordulhat bárhol a vízfelszíntől 300 méteres mélységig.
Szaporodása
[szerkesztés ]Ívás idején a hím egyed szorosan rákapaszkodik a nőstényre mell- és hasuszonyai segítségével és a fenék felé úszik. A legtöbbjük elpusztul ívás után és csak kevesen érnek meg két ívást. Különösen nagy a hím példányok halandósága az elszenvedett sérülések nyomán.
Halászata
[szerkesztés ]Az 1950-es évektől kezdődően a finn partoknál és a Barents-tengernél halásszák, később Jan Mayennél is. Ez a hal a norvég és sarki tőkehal fontos táplálékforrása. Az ikrás hal étkezésre alkalmas.
Források
[szerkesztés ]- Halak A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap