1917-es októberi orosz forradalom

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

1917-es októberi oroszországi forradalom

az 1917-es oroszországi forradalmak és az 1917–1923-as forradalmak része

A petrográdi Téli Palota egy nappal a forradalom után, november 8-án

A petrográdi Téli Palota
egy nappal a forradalom után, november 8-án

Dátum 1917. november 7.

Helyszín Petrográd, Orosz Köztársaság

Eredmény bolsevik győzelem

• a kettős hatalom vége
• az Ideiglenes Kormány feloszlatása
• a második Összoroszországi Szovjetek Tanácsa az ország legfelső kormányzó szervévé nyilvánította magát
• Kerenszkij és Krasznov sikertelen kísérlete a főváros visszaszerzésére
• Összoroszországi Alkotmányozó Nemzetgyűlés-választás erőteljes bolsevik nyomás alatt
• az oroszországi polgárháború kezdete

Harcoló felek

Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]" hivatkozásra.

ParancsnokokAz adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]" hivatkozásra.HaderőkAz adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]" hivatkozásra.VeszteségekAz adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]" hivatkozásra.

Kommunizmus
Alapfogalmak Kommunizmus Társadalmi osztály Osztályharc Proletárdiktatúra Lumpenproletariátus Proletár internacionalizmus
Irányzatok Anarchokommunizmus Anarchoszindikalizmus Dzsucse Eurokommunizmus Hoxhaizmus Keresztény kommunizmus Leninizmus Luxemburgizmus Maoizmus Marxizmus Marxizmus–leninizmus Reformkommunizmus Sztálinizmus Tanácskommunizmus Trockizmus
Internacionálék Kommunisták Szövetsége I. Internacionálé II. Internacionálé Kommunista Internacionálé Kommunista Ifjúsági Internacionálé Negyedik Internacionálé
Nevezetes kommunisták Gracchus Babeuf (1760–1797) Louis Auguste Blanqui (1805–1881) Wilhelm Weitling (1808–1871) Moses Hess (1812–1875) Karl Marx (1818–1883) Friedrich Engels (1820–1895) Franz Mehring (1846–1919) Clara Zetkin (1857–1933) Vlagyimir Lenin (1870–1924) Rosa Luxemburg (1870/1871–1919) Joszif Sztálin (1878–1953) Lev Trockij (1879–1940) Karl Korsch (1886–1961) Ho Si Minh (1890–1969) Rákosi Mátyás (1892–1971) Vlagyimir Majakovszkij (1893–1930) Mao Ce-tung (1893–1976) Dolores Ibárruri (1895–1989) Louis Aragon (1897–1982) Nâzım Hikmet (1901–1963) Pablo Neruda (1904–1973) Oscar Niemeyer (1907–2012) Enver Hoxha (1908–1985) Kim Ir Szen (1912–1994) Kádár János (1912–1989) Nicolae Ceaușescu (1918–1989) Pol Pot (1925–1998) Fidel Castro (1926–2016) Che Guevara (1928–1967) Raúl Castro (1931–) Gian Maria Volonté (1933–1994) Kim Dzsongil (1942–2011) Angela Davis (1944–) Kim Dzsongun (1984–)
Kapcsolódó témák 1917-es októberi orosz forradalom A tőke Anarchizmus Antikapitalizmus Internacionálé Kapitalizmus Kommunista kiáltvány Kulturális forradalom Liberalizmus Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Szovjetunió Utópia Vörös csillag Vörös zászló Sarló és kalapács Szocialista heraldika
Mai szocialista államok Észak-Korea Kína Laosz Vietnám Kuba
Sablon:Kommunizmus m v sz

Az 1917-es októberi orosz forradalom^[2] (hivatalos kommunista elnevezéssel nagy októberi szocialista forradalom, rövidítve: NOSZF), bolsevik forradalom^[3] vagy az új orosz történetírásban októberi hatalomátvétel^[4] 1917. november 7-én (az Oroszországban akkor használt julián naptár szerint október 25-én) Oroszország akkori fővárosában, Petrográdban (ma Szentpétervár) lezajlott forradalmi eseménysor. A forradalom, melyet a Vlagyimir Lenin irányította bolsevik párt vezetett, az 1917-es oroszországi forradalmak egyik fontos eseménye volt, valamint az oroszországi polgárháborút kirobbantó esemény is.

Az októberi forradalom az ugyanezen év februárjában bekövetkezett forradalmat követte, amely megdöntötte a cári rendszert, létrehozva Ideiglenes Kormányt. Az Ideiglenes Kormány azt követően szerezte meg a hatalmat, hogy II. Miklós cár öccse, Mihail nagyherceg lemondott a hatalomról bátyja lemondását követően. Ekkortájt a városi munkások tanácsokba, azaz szovjetekbe kezdtek szerveződni, ahol forradalmárok kritizálták az Ideiglenes Kormányt és annak cselekedeteit. A kormány népszerűtlen maradt, különösen, miután folytatta az első világháborús hadműveleteket, valamint keménykezűen kormányzott, ami például a júliusi napok során tüntetők százainak meggyilkolásában manifesztálódott.

Az események ősszel pörögtek fel, amikor a baloldali eszer vezetésű direktorátus irányította a kormányt. A baloldali bolsevikok elégedetlenek voltak a kormánnyal, és katonai felkelésre szólítottak fel. 1917. október 23-án (az akkor használt naptár szerint október 10-én) a Trockij vezette Petrográdi Szovjet a katonai felkelés támogatása mellett döntött. November 6-án a kormány több újságot betiltott, és lezárta Petrográd városát, hogy megakadályozza a forradalmat; kisebb fegyveres összetűzések is kialakultak. Másnap teljes körű felkelés kezdődött, amikor a bolsevik matrózok behatoltak a kikötőbe és katonák tízezrei keltek fel a bolsevikek támogatására. A Katonai Forradalmi Bizottság vezette vörösgárdista erők november 7-én megkezdték a kormányzati épületek elfoglalását, másnap az Ideiglenes Kormány székhelyéül szolgáló Téli Palota is a bolsevikok kezére került.

Mivel a forradalom nem élvezett teljes támogatottságot, kezdetét vette az oroszországi polgárháború, mely egészen 1923-ig tartott, és a Szovjetunió 1922-es létrejöttéhez vezetett. Az esemény történészi megítélése vegyes. A Szovjetunió ideológiája és a munkásság kapitalizmus feletti győzelmeként tekintett rá, évfordulója nemzeti ünnep volt. Nyugaton totalitárius puccsnak tekintették, amely a demokratikusan működő szovjetektől az első adandó alkalomtól megszabadult. Az esemény számos műalkotást inspirált, és kommunista mozgalmakat indított el világ-és Európa-szerte. A marxista–leninista pártok mai napig világszerte ünneplik az Októberi Forradalom Napját.

1917 februárjában az első világháború tragikus történései, a katonai összeomlás, a nép és a katonák elégedetlensége hatására Oroszországban polgári demokratikus forradalom tört ki, megdöntötték a cári rendszert (február 23.).

Az újonnan felállt ideiglenes kormánynak azonban kevesebb volt a tényleges hatalma, mint a munkások, parasztok, katonák és matrózok közvetlenül választott tanácsainak (szovjet), amelyek a városokban, gyárakban és laktanyákban működtek. Az útmutatás a petrográdi szovjettől érkezett, amely már az 1905-ös forradalomban is vezető szerepet játszott, és a februári forradalom első napjaiban újjáalakult. A szovjetek megerősödésének következtében a bolsevikok már nem támogatták az ideiglenes kormányt. Július 3–4-én a bolsevikok puccskísérlete megbukott. Lenin Finnországba menekült. Trockijt, Lunacsarszkijt, Kamenyevet bebörtönözték.

A bolsevik párt – a júliusi vereség ellenére – katonailag jobban meg volt szervezve, mint az összes többi oroszországi politikai erő. Ők rendelkeztek a legrégibb illegális múlttal és legnagyobb terrorista tapasztalattal. Csak nekik jutott eszükbe, hogy a hiányzó belföldi támogatást külföldiekkel helyettesítsék: a puccsban fontos szerepet szántak az általuk beszervezett, a bolsevik mozgalom lelkes híveivé vált kínai vendégmunkásoknak és magyar, német, lett és lengyel hadifoglyoknak.

A bolsevik hatalomátvétel sikerét – a politikai helyzet sajátosságai mellett – több szerencsés véletlen is elősegítette, melyeket Lenin ügyesen ki tudott használni:

• Éppen egynapos vasúti sztrájk volt Szentpéterváron, megszakadt a kapcsolat a főváros és az egész ország között.
• A puccs napján érte el a leszerelt tisztek, sebesültek, dezertőrök száma a fővárosban maximális mértékét, kb. 200 000 főt, ami súlyos problémát jelentett a kormány szempontjából.
• A Balti Flotta hajóit október 24-én (november 6-án) éjszaka a Néva folyó torkolatába vezényelték.
• A puccs napján ülésező Tanácsokban Leninnek sikerült elérnie, hogy a fegyveres felkelés terve többséget kapjon.

Az orosz forradalmi hagyományokat, az ingatag politikai helyzetet és a polgári kormány népszerűtlen intézkedéseit (mint amilyen például a háború folytatásának terve, a földosztás és a választások halogatása) kihasználva 1917. november 7-én (a julián naptár szerint október 25-én) a Finnországból titokban visszatért Lenin vezetésével lázadás tört ki Szentpétervárott. Lenint a svájci emigrációjából korábban a német titkosszolgálat juttatta vissza Oroszországba, hogy ezzel is gyengítse első világháborús ellenfelét.

A felkelés Lev Davidovics Trockij – a végrehajtó bizottság elnökének – irányítása alatt a városba vezető utak lezárásával vette kezdetét. Ebben részt vettek a Péter-Pál erőd átállt katonái is. Miután a Vörös Gárda tagjai körülzárták a Téli Palotát (a kormány székhelyét); Lenin a Szmolnijból irányította az eseményeket. Az állami bank és a telefonközpont is a felkelők kezére került, s az ideiglenes kormány vezetője – Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij – elmenekült. Miután a Téli Palotában rekedt miniszterek a felkelők ultimátumát nem fogadták el, – a legendák szerint – az Auróra cirkáló által leadott ágyúlövések adták meg a jelet az ostrom megkezdésére.

Lenin vezetésével összeült a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, ahol az alábbi tételeket fogadták el:

• kimondták, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe megy át
• dekrétumot adtak ki a hadviselő országoknak az azonnali békéről
• kimondták, hogy a föld köztulajdonba megy át, és a parasztok rendelkezésére bocsátják

Megalakult az első szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa, amely forradalmi rendelkezéseket hozott:

• bevezette a nyolcórás munkaidőt
• bevezette a munkásellenőrzést az üzemekben, majd a munkásigazgatást
• elismerte a volt Orosz Birodalom minden népének egyenjogúságát és teljes önrendelkezési jogát
• elismerte Finnország függetlenségét
• az iskolákat államosították
• ingyenessé vált az orvosi ellátás
• a polgári házasságkötés engedélyezése
• a nemzetek egyenjogúságának elismerése

November 8-án hajnalra az egész Téli Palota a forradalmárok felügyelete alá került, a minisztereket letartóztatták. Lenint megválasztották a Népbiztosok Tanácsának elnökévé.

Az új kormány első intézkedésként államosította a bankokat és a földet – ez lényegében inkább azt jelentette, hogy jóváhagyták a parasztok földfoglalását. 1918 januárjában bevezették a Gergely-naptárt. Márciusban aláírták a breszt-litovszki békét, így Oroszország már nem volt harcoló fél az első világháborúban.

A forradalom győzelme után polgárháború és külföldi katonai intervenció kezdődött.

A szocialista országokban az 1990-es évek elejéig ünnepelték a forradalom évfordulóját. Magyarországon 1949-től 1955-ig, majd 1961-től 1990-ig volt munkaszüneti nap a forradalom emléknapja.

• Szentpétervár neve 1914–24 között Petrográd, azaz Pétervár volt.
• A Téli Palota ostromáról később Eizenstein készített játékfilmet.

• Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 9789639884953
• Robert Service: Lenin – Egy forradalmár életrajza, Park Könyvkiadó, 2007, ISBN 978-963-530-788-3
• Luc Mary: A Romanovok utolsó napjai – Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Gabo Kiadó, 2009, ISBN 9789636892548

• A nagy forradalom krónikája. 1917 emlékezésekben és hiteles okmányokban. Szerkesztette Dolmányos István. Kossuth, 1967.
• A nagy forradalom plakátjai. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére; vál., jegyz. Győrffy Sándor, bev. Ruzsa György; Képzőművészeti Alap, Budapest, 1977
• Apokalipszis – 1917. Írások az orosz forradalomról / Ivan Bunyin: Elátkozott napok / Makszim Gorkij: Időszerűtlen gondolatok / Vaszilij Rozanov: Korunk apokalipszise; ford. Rajka Ágnes, Vári Erzsébet, Zappe László, szerk., jegyz., utószó Szőke Katalin; Európa, Budapest, 1997
• Halász Iván: A tábornokok diktatúrái – a diktatúrák tábornokai. Fehérgárdista rezsimek az oroszországi polgárháborúban, 1917–1920; Magyar Ruszisztikai Intézet, Budapest, 2005 (Ruszisztikai könyvek)
• Utak és alternatívák. Előadások és tanulmányok az 1917-es orosz forradalom 90 éves évfordulója alkalmából; szerk. Lengyel Gábor; MOSZT–Történészcéh Egyesület, Pécs, 2009 (MOSZT könyvek)
• Forradalmak és kölcsönhatások 1917. Orosz Birodalom – Szovjetunió – Oroszország; PTE BTK TTI MOSZT Kutatócsoport, Pécs, 2020 (MOSZT könyvek)
• Fábián Béla: Oroszország pusztulása a bolseviki uralom alatt; Athenaeum, Budapest, 1919 (Hősök és hőstettek, 1914–1918)

• Orosz Birodalom
• 1917-es oroszországi forradalmak
• A Szovjetunió története