Oroszlánfejű makákó

Az oroszlánfejű makákó vagy más néven wanderu (Macaca silenus) a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae), azon belül pedig a cerkófmajomformák alcsaládjába (Cercopithecinae) tartozó faj.

Több magyar néven is ismert faj, hívják sörényes makákónak és barkós páviánnak is (holott semmi köze a páviánokhoz, egyértelműen egy makákófaj). Az emsemakákó (Macaca nemestrina) legközelebbi rokonai.

Kizárólag India délnyugati részén, a Nyugati-Ghátok hegység nedves, örökzöld trópusi erdeiben élnek.

Fényes fekete bundájával, feltűnő szürkés hajkoszorújával és szakállával (melyről nevét is kapta), minden bizonnyal ez a makákófaj nemének legszebb képviselője. Csupasz arca fekete színű. 45-60 centiméteres hosszával és 3-10 kilogrammos testsúlyával a legkisebb makákófajok közé tartozik. Farka, ellentétben közeli rokonával, az emsemakákóval, 25 centiméter hosszú és fekete bojt van a végén. Farkának alakja az oroszlánra hasonlít, innen nyerte el angol nevét (Lion-tailed Macaque), mely oroszlánfarkú makákót jelent. Olykor magyarul is nevezik így.

Nappali életmódú esőerdőlakó majmok. Kedvenc tartózkodási helyük a 30 méter magas faóriások lombkoronája. Néha mégis a földön keresnek táplálékot, de a legkisebb gyanús jelre újra visszamenekülnek a fákra. Ebben a vonatkozásban ellentétes a viselkedésük legközelebbi rokonaikkal, az emsemakákókkal, melyek alapvetően földön élő majmok.

Viszonylag kicsi, 10-20 tagú csapatokat alkotnak. A csapat többnyire egyetlen hímből, több nőstényből és azok utódaikból áll. Sajátos viselkedési forma a csapatot irányító hím hangos kiáltása, ami a többi makákófaj esetében nem tapasztalható. A hanggal nem csak irányítja, hanem össze is tartja csapatát, a közelben levő egyéb csoportokat pedig figyelmezteti a jelenlétükre.

Elterjedési területén él egy másik makákófaj is, a parókás makákó (Macaca radiata). Ezzel olykor keveredik is, de többnyire térben osztják fel az erdőt, a parókás makákó inkább a talajszinten mozog, az oroszlánfejű makákó pedig inkább a fákon.

Más makákófajokkal ellentétben lehetőleg kerülik az ember közelségét. Tartózkodásuk abból ered, hogy sokáig vadásztak rájuk bundájuk miatt és azoknak a hegyi jellegű erdőknek is jó részét kiirtották már, ahol éltek.

Az oroszlánfejű makákók virágokkal, gyümölcsökkel, hajtásokkal, rügyekkel, diófélékkel táplálkoznak, de elfogyasztják a levelek között talált rovarokat is.

A nőstény 6 hónapig tartó vemhessége után, többnyire egyetlen kölyköt hoz a világra. Az anya kölykét több mint egy évig szoptatja és a fiatal állat négy-hat évig marad szülőcsoportjában. Ezután elhagyják csoportjukat és a nőstények egy másik csoporthoz csatlakoznak, melynek életük végéig tagjai maradnak. A hímek megpróbálják elhódítani egy másik csoport hímjétől nőstényeit, de ez többnyire csak több év után sikerül nekik.

Élettartama vadon 20 év körül van, fogságban 30 évig is elélhet.

Az oroszlánfejű makákó a makákók leginkább veszélyeztetett faja és egyike a legritkább majomfajoknak. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) becslése alapján kevesebb, mint 2500 felnőtt egyede élhet jelenleg. Az élőhelyén tapasztalt nagyarányú erdőirtás és a faj emberekkel szembeni fokozott idegenkedése vezetett ilyen mérvű megritkulásához.

A faj megmentése érdekében nemzetközileg összehangolt fajmentési programot indítottak. Nagyjából 300 egyedük élhet fogságban. Több európai állatkertben is tartják, de ritkaságnak számít. Magyarországon jelenleg sehol nem tartják, korábban a Szegedi Vadasparkban élt egy pár.

• Oroszlánfejű makákó
  Oroszlánfejű makákó
• a bristoli
  a bristoli
• állatkertben
  állatkertben

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
• Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie, Springer-Verlag 2002, ISBN 3540436456
• Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899

• Fotók és videók az oroszlánfejű makákóról

• Cerkófmajomformák
• Emlősfajok
• India endemikus emlősei