Csirkészet

A csirkészet világméretű mozgalom, melynek célja, hogy a fiatalokat olyan bátrakká tegye, mint a legbátrabb csirkék, és felnőve ne hülye tyúkok és szemétdombon rikoltozó gyagya kakasok váljanak belőlük.

Csirkészek[szerkesztés ]

Vannak kiscsirkészek, nagycsirkészek és grillcsirkészek. A grillcsirkészek már olyannyira készen állnak, hogy forró a lábuk alatt a talaj.

Vannak csirkészindulók is, amikor a kiscsirkészek azt gyakorolják, hogyan kell szabályos, egyenletes köröket leírva körbe-körbe járni a baromfiudvaron, hogy majd a nagytársadalomban is ilyen ügyesen és találékonyan tudjanak megfelelni és alkalmazkodni a modern élet kihívásaihoz.

Úttörők[szerkesztés ]

A csirkészet egy génmódosított formájából nőtt ki az úttörőmozgalom is. Voltak ugyanis csirkék, amelyek a szorgalmas kapirgálással olyan keményre és állhatatosra formálták a csőrüket, hogy az aszfaltot is fel tudták törni, és hogy az Útburkolat-fenntartó Vállalatnak ne okozzanak túl sok bosszúságot, inkább beütemezték őket az ún. úttörő alakulatba, és csak a cocalizmus útján volt szabad utat törniük. Az Útburkolat-fenntartó Vállalat haragját megúszták, de a cocákkal azóta is haragban állnak. Most már leginkább csak a fejüket törik, hogy mit csinálhatnának, hiszen az úttörők útja csak előre, előre, előre vihet, semerre másfelé.

A csirkészet a világban egyre terjed, a kergemarhakór óta meg aztán végképp. Ma már annyi a csirkész, hogy őket vetik be mindenféle házi és házatlan állatok helyett is.

A csirkészek több ideológiai törésvonal mentén oszthatók alcsoportokra. Az egyik ezek közül az, amelyet a Miért ment át a csirke az úton? kérdésre adott válasz határoz meg, a másik pedig a csirkefogókkal való kapcsolatukból sarjadt.

Csirkészek és csirkefogók[szerkesztés ]

A csirkészekről fontos megjegyezni, hogy nem azonosak a csirkefogókkal, sőt. A csirkészek számára a csirkék eszmények, a csirkefogók számára viszont a csirkék képezik a legfőbb célpontot, nem beszélve magukról a csirkészekről. A csirkészek minden örömünnepét a csirkefogók gyásznapjai határozzák meg, és viszont, így egymás tevékenysége kölcsönösen megjósolható egymásból.

Ez a sajátos helyzet a sajtóban is megfigyelhető, így a csirkészlapok újságjait ma már egy egyszerű szoftver alakítja át puszta invertálással a csirkefogók újságjaivá, így aztán minden személyes viszályuk ellenére újságukat is összevonták Csirkeszfogó névre, amelynek a csirkészlap és a csirkefogólap pusztán nyelvjárásai, helyi változatai. Mindkét táborból egyre többen szegődnek el potyamunka reményében tolmácsnak a másik táborhoz, akik előbb-utóbb bizonyosan skizofrénekké válnak a csirkékhez való viszonyuk terén. Semmivel nem lehet ezeket a köztes lényeket jobban kiborítani, mint egy élő, hús-vér csirke látványával: egyszerre odavannak érte és gyűlölik, súlyos esetben akár a sima hálózati váltóáram sebességével (50 Hz). Ebből adódik, hogy néha a legőszintébb csirkészekből is csirkefogók válhatnak, mert megutálják a csirkét, és ezt már az a folyamat sem fordíthatja vissza, ha netán az ellenkező oldalon akarnák tolmácskészségüket kamatoztatni, hiszen a csirkéket attól semmiképp nem fogják megszeretni, hogy tolmácsolás közben egyszerre éreznek iránta utálatot és szeretetet.

A csirkészet újabb irányzataiban tehát legjobban szeretik a csirkefogómozgalmat teljes egészében a föld alá szorítani, minden róluk szóló hírt cenzúrázni, és az egész csirkekérdést lehetőleg elmismásolni. Ennek biztos módszere hosszú távon csak az lehet, ha a csirkékhez való viszonyukat homályosítják el, hiszen amíg szeretik a csirkéket, addig a csirkék iránti utálat fogalma is létezni fog, és mivel a kettő pusztán előjelében tér el egymástól, abszolútértéket tekintve egynek is vehető, miáltal mindenki, akiben a szembenállás fogalma egyáltalán fölmerül, előbb-utóbb a csirkefogók körében találja magát. Emiatt tehát a csirkészek körében a legújabb irányzat már arra törekszik, hogy a csirkékhez való viszonyt a lehető legtökéletesebben kétértelműnek tüntesse fel, ezért az új generációs csirkészindulónak ezt választották meg: Szeretlek is, meg nem is: tudod, így van ez...

Az új generációs csirkészek között is két fő irányzat született: a fizikai és a lelki csirkészet. Az előbbi a kétértelmű viszonyt folytonos ellentmondásokkal igyekszik fenntartani, pl. kényezteti a csirkét, aztán meg felpofozza; az utóbbi pedig lélekben igyekszik mindig egyfajta elvont „három lépés távolságot" tartani a csirkéktől és a csirke-filozófiától, ahol se közelebb, se távolabb kerülni nem tanácsos, s így legújabban a zen-buddhizmus felé közelednek; elágazó gondolkodásukat egy Y alakú gondolócsont jelképezi. A megvilágosodás állapotában, úgy hírlik, egy ínycsiklandó pipiropogóst pillantanak meg, ami rögtön vissza is rántja őket a legmateriálisabb, legföldhözragadtabb felfogáshoz, s így marad fenn a csirkészek – s így az egész csirkészmozgalom – örök körforgása.