KƒmZAI SIMON MESTER MAGYAR KRƒ‚NIKƒ`JA

KƒmZAI SIMON MESTER
MAGYAR KRƒ‚NIKƒ`JA

Ford?totta: Szab? Károly

TARTALOM

ELƒ†BESZƒmD

ELSƒ† KƒˆNYV.
A HƒŒNOK TƒˆRTƒmNETEI EREDETƒˆKTƒ†L ATTILA HALƒ`Lƒ`IG
S BIRODALMUK FELBOMLƒ`Sƒ`IG

I. FEJEZET.
A h?nok és magyarok eredetér?l és ?si lakaikr?l.

II. FEJEZET.
A h?nok Pannoniába j?vetelét?l a zeiselmauri ?tk?zetig.

III. FEJEZET.

IV. FEJEZET.
Ethele olaszországi táborozását?l birodalma felbomlásáig s a magyarok bej?veteléig.

Mƒ`SODIK KƒˆNYV.
A MAGYAROK TƒˆRTƒmNETE BEJƒˆVETELƒˆKTƒ†L 1282-IG.

I. FEJEZET.
A magyarok dolgair?l a vezérek korában.

II. FEJEZET.
Magyarország t?rténete szent István királyt?l Aba haláláig.

III. FEJEZET.
Aba halálát?l I. András haláláig.

IV. FEJEZET.
I. Béla királyt?l V. István haláláig.

V. FEJEZET.
IV. Lászl? király dolgair?l (1272-1282).

FƒGGELƒmK.

I. FEJEZET.
A j?vevény nemesekr?l.

II. FEJEZET.
Az udvarnokokr?l, várnépekr?l, várjobbágyokr?l,
cselédekr?l, szabadosokr?l és rabszolgákr?l.

---

ELƒ†BESZƒmD

LEGGYƒ†ZHETETLENEBB ƒmS LEGHATALMASABB URƒ`NAK
III-DIK Lƒ`SZLƒ‚NAK,
MAGYARORSZƒ`G NAGYDICSƒ† KIRƒ`LYƒ`NAK,
Hƒ PAPJA KƒmZAI SIMON MESTER KƒwVƒ`NJA,
HOGY AHHOZ ƒ`HƒwTOZZƒmK,
KINEK DICSƒ†SƒmGƒmT A NAP ƒmS HOLD CSUDƒ`LJA

Minthogy er?sen sz?veteken fekszik, hogy a magyarok tetteit ismerjétek, s azt én igazán tudom, gondoskodtam, hogy azon nemzet t?rténeteit mellyek k?l?nbk?l?nbféle irományokban Olasz-, Franczia- és Németországban szerteszét vannak sz?rva, egy k?tetbe szerkeszszem, nem k?vetve Orosiust, ki Ott? császár kedvét keresve, kinek a magyarok k?l?nb?z? csatáikban sok zavart okoztak, k?nyveiben sokat hamisan koholva az áll?totta, hogy a magyarok lator ?rd?g?kt?l származtak. Azt irta ugyanis hogy Filimer, a nagy Aldarik g?th király fia, mid?n Scythia határaira haddal támadt, a mint beszélik, seregében számos asszonyt vitt magával, kiket Alirumnáknak neveznek. S ezeket, minthogy a katonáknak igen alkalmatlanok voltak, csábitásaikkal sokat elvonván k?zz?l?k a katonai munkát?l, a mint mondják, a király tanácsa ezért a sereg társaságáb?l kiverte. Kik is a pusztákon k?borogva végre a Meotis tava partjain szállottak meg, s mid?n ott férjeik vigasztalását?l elesve hosszasan tart?zkodtak, eml?tett Orosius áll?tása szerént lator ?rd?g?k j?ttek hozzájok s ?lelkeztek vel?k. S ez ?lelkezésb?l eredtek, mint mondja a magyarok. De hogy áll?tása nyilván nagy hazugság, bizony?tja el?sz?r a szent ?rás, hogy a lelkeknek h?sok és csontjok nincs, és hogy "a mi testt?l van, test az, a mi pedig lélekt?l van, lélek az." De kitetszik, hogy a természet t?rvényeivel is ellenkez?t mondott; t?kéletesen ellenkezik is a val?sággal, hogy a lelkek nemzhessenek, mellyeknek nemz? tehetség nem adatott. Mib?l nyilván van, hogy a magyarok is, mint a világ más nemzetei, eredet?ket férfit?l és asszonyt?l vették. Ugyan? ott is elégg? t?l ment az igazságon, a hol a magyarok harczainak csak szerencsétlen kimeneteleir?l látszik emlékezni, a szerencséseket pedig hallgatással mell?zi, mi nyilván val? gy?l?letét világosan mutatja. A val?ságot akarván tehát k?vetni, ?gy szerencsétlen mint szerencsés harczaikat beigtatom s meg fogom irni az eml?tett nemzet eredetét, és hogy hol laktak, hány országot foglaltak, s hányszor változtatták lakhely?ket: azonban annak segélyével és kegyelmének eszk?zlésével, ki mind annak, mi a hold k?re alatt és azon t?l e teremtett világon él, teremt?, megtart? és megvált? istene, kinek legyen tisztesség és dics?ség mind ?r?kk?n ?r?kk?.

Vége az el?beszédnek.
Kezd?dnek a h?nok tettei.

ELSƒ† KƒˆNYV.
A HƒŒNOK TƒˆRTƒmNETEI EREDETƒˆKTƒ†L ATTILA HALƒ`Lƒ`IG
S BIRODALMUK FELBOMLƒ`Sƒ`IG

I. FEJEZET.
A h?nok és magyarok eredetér?l és ?si lakaikr?l.

1. ƒ@. Bévezetés a magyarok kr?nikájába.

Hajdan az ? sz?vetség idejében és most a világ hatodik korszakában k?l?nb?z? ir?k, k?l?nb?z? t?rténeteket sokszor és sokféle m?don irtak le, mint Josephus, Isidorus, Orosius, Gotfridus és mások minél t?bben, kiknek neveit eml?tenem nem sz?kség. ƒmn pedig a világ azon korában, kezdtem e munkához, mid?n a szeretet megh?lt, a gonoszság eláradott és minden test hajland?bb vala roszra mint j?ra.

2. ƒ@. A Bábel tornyár?l.

Minthogy az ?z?nviz csapása által Noén és három fián kiv?l minden test elpuszt?lt, végre Semt?l, Kámt?l és Jáfett?l az ?z?nviz után hetvenkét nemzetség származott: Semt?l huszonkett?, Kámt?l harminczhárom, Jáfett?l pedig tizenhét. S mid?n azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsid? nyelven beszéltek, az ?z?nviz után a kétszázegyedik esztend?ben a Jáfet magváb?l eredt Menr?th ?riás, Thana fia, minden atyafiaival a mult veszedelemre gondolva tornyot kezde ép?teni, hogy ha az ?z?nviz ismét találna j?nni, a toronyba menek?lve a bossz?l? itéletet elker?lhessék. Azonban az isteni titkos akarat végzése, mellynek emberi értelem ellent nem b?r állni, ?gy megváltoztatta és ?sszezavarta nyelv?ket, hogy miután rokon rokonát nem érthette, végre k?l?nb?z? tájakra széledének. Az eml?tett toronyban, mint Josephus mondja, a legtisztább aranyb?l istenek templomait, drága k?vekkel kirakott palotákat, arany oszlopokat s szinezett k?vekkel k?l?nbnél k?l?nben kirakott utczákat csinálának. ƒms azon torony négy sz?gre emelkedett; széle egyik szegletét?l a másikig tizen?tezer lépés, hossza ugyanannyi volt, magassága még nem volt bevégezve, hanem szándékuk szerént a hold k?réig, mellyet az ?z?nv?z fel nem ért, fel kellett volna emelve lennie. Alapjának vastagsága háromszáz lépés volt, emelkedtével azonban lassanként keskenyedett, hogy aljának vastagsága a r? nyom?l? terhet megb?rja. Vala pedig helyezve Nubia és ƒmgyiptom k?zz?, s maradványait Memphisb?l Alexandriába menve maig is láthatni.

3. ƒ@. Nemr?t Persiába k?lt?zik Fiai Hunor és Mogor a h?nok és magyarok ?s atyjai.

Mell?zve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak sz?nt adnak, vissza kell térn?nk Menr?th ?riásra, ki a nyelvek megkezd?d?tt ?sszezavarodása után Eviláth f?ldére méne, mellyet ez id?ben Persia tartományának neveznek, és ott nejét?l Eneth-t?l két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kikt?l a h?nok vagy magyarok származtak. De mivel Menr?th ?riásnak Enethen kiv?l mint tudjuk, t?bb neje is volt, kikt?l Hunoron és Mogoron kiv?l t?bb fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonl?tnak a h?nokhoz, csak hogy kiss? k?l?nb?znek a beszédben, mint a szászok és th?ringek. S minthogy Hunor és Mogor els? sz?l?ttek valának, atyjokt?l megválva k?l?n s?trakba szállnak vala. T?rtént pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ?n?re bukkanának, mellyet, a mint el?tt?k futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S mid?n az ott szem?k el?l t?kéletesen elt?nt, sokáig keresék, de semmi m?don nem találhatták. Végre is az eml?tett ingoványokat bejárván, azon f?ldet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.

4. ƒ@. Hunor és Mogor a meotisi ingoványok k?zz? k?lt?znek.

Visszatérvén onnan atyjokhoz s b?cs?t vévén t?le, minden vagyonost?l a meotisi ingoványok k?zz? szállának lakozni. Meotis tartománya pedig Persia hazával határos s egy igen keskeny gázl?n kiv?l mindenfel?l tenger ?vezi k?rny?l; foly?i teljességgel nincsenek, f?ben, fában, madárban, halban és vadban b?v?lk?dik. Nehéz oda b?, s onnan kimenni. S a meotisi ingoványokba bémenvén, ott ?t esztendeig mozdulatlan?l maradának. Hatodik évre tehát kimenvén véletlen?l, a pusztában Belár fiainak nejeire, kik férjeik nélk?l sátrakban tanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is vagyonost?l sebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének. T?rtént pedig, hogy azon gyermekek k?zt az alánok fejedelmének Dulának két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vev? nej?l. S ezen n?kt?l vették eredet?ket minden h?nok és magyarok. S miután azon ingoványok k?zt hosszasabban id?ztek, l?n, hogy igen er?s nemzett? kezdtek n?vekedni és a tartomány ?ket béfogadni és táplálni nem birta.

5. ƒ@. Hunor és Mogor Scythiába k?lt?znek. Scythia leirása.

Kémeket k?ldvén tehát onnan Scythiába, miután Scythia országát kikémlelték, gyermekeikkel és barmaikkal azon hazába vonulának, hogy ott lakozzanak. Mid?n tehát azon országba bémentek, abban lak?kul az alpz?rokat és pruténokat találták, kiket elt?r?lvén, kivervén vagy meg?lvén, azon országot, mint tudjuk, szomszédaik ellenére mai napig békességesen birják. Scythia tartománya ugyanis Europában fekszik s kelet fel? terjed; egy fel?l az éjszaki tenger, más fel?l a Rif hegyek zárják be; a forr? égaljt?l távol esik. Kelet fel?l ƒ`zsiával van egybe kapcsolva. Két nagy foly?viz is ered benne: egyik neve Et?l másik? Togora. Az abban az országban termett nemzetek pedig henyeségbe mer?ltek, hijábanval?ságoknak h?dol?k, fenhéjáz? természet?ek, bujaságra hajland?k, rablásra áhitoznak, s általában inkább barna mint fejér szin?ek. A Scythia országgal keletre határos a Joriabeliek országa ezután Tarszia s végre Mangalia, hol Eur?pa végz?dik. A nyári nap alatti táj fel? a korozmi nemzet fekszik és Ethiopia, mellyet Kissebb Indi?-nak hivnak, s aztán délszak és a Don foly? k?zt áthatolhatatlan puszta van. A Don foly?, mellyet a magyarok Et?lnek neveznek, Scythiában ered ugyan, hanem a mint folytában a Rif hegyeken átmegy, Donnak nevezik, melly is osztán a sikra kiérvén az alánok f?ldén foly, azután pedig három ágon szakad a kerek tengerbe. A Togora foly? pedig Scythiáb?l ered, s puszta erd?k?n, mocsárokon, és havas hegyeken át folydogálván, hol a k?d miatt, a nap soha sem s?t, végre Irkániába szakad, az éjszaki tengernek tartva. Scythia tartománya hosszában háromszázhatvan, széltében százkilencven stadiumra terjed. S oly er?s természeti fekvése van, hogy egyetlen nagyon kicsiny helyen lehet beléje jutni; miért is sem a r?mai császárok, sem Nagy Sándor nem birtak bel? jutni, j?llehet megkisérlették vala. Scythiának f?lde buja, ligetekkel, erd?kkel, legel?kkel ékes, k?l?nféle vadakban csuda gazdag és tele. Nyugot fel?l szomszédai a beseny?k és fejér h?nok. Az éjszaki tenger k?r?l pedig, melly vele szomszéd, Susdal országáig emberi nemzetnek járhatatlan sivatag erd? van, melly mint mondják nagy messze ter?l, hol kilencz h?napon át s?r? k?d fekszik; ott a napot sem láthatni, hanemha csak junius-, julius- és augusztusban, azt is csak napjában annyi ideig, a mennyi hat ?rát?l kilenczig van. Az eml?tett sivatag hegyeiben kristályt találnak és griffek fészkelnek s vadászs?lyom madarak k?ltenek, mellyeket magyar?l kerecset-nek h?vnak. Scythia országa egy ter?letbe van ugyan foglalva, de uralkodásra nézve három országra, Baskar-, Dent- és Magyarországra oszlik. Száznyolcz tartománya van száznyolcz nemzetség mi?, a mennyire osztották hajdan Hunor és Mogor fiai, mid?n Scythiába berontottak. Mert száznyolcz nemzetségb?l áll a tiszta Magyarország, s nem t?bb?l, s ha tán hozzájok mások is csatlakoztak, azok idegenek, vagy foglyokt?l eredtek. Mivel Hunort?l és Mogort?l a Meotis ingoványban minden j?ttmenteken kiv?l száznyolcz nemzetség származott volt. Melly j?vevények nemzetsége e k?nyv végén rendre ki lesz téve.

II. FEJEZET.
A h?nok Pannoniába j?vetelét?l a zeiselmauri ?tk?zetig.

1. ƒ@. A h?nok kapitányair?l és hadi szerkezetér?l.

Tehát a világ hatodik korszakában a h?nok Scythiában laktokban mint a f?vény ugy megszaporodván, az ƒŒr hétszázadik esztendejében egybe gy?lekezve magok k?z?tt kapitányokat, azaz vezéreket, vagy fejedelmeket áll?tának, kik k?zz?l egy vala Béla Csele fia a Szemény nemzetségb?l; kinek testvérei K?ve és Kadocsa mind ketten kapitányok; a negyedik vezér neve pedig Ethele vala, Bendaguz fia, kinek testvérei Rova Rof, és Buda, mind ketten vezérek valának az ƒmrd nemzetségb?l, hogy egy?tt egy szivvel foglalják el a nyugoti tartományokat. S áll?tának magok k?z?tt egy Kádár nevezet? bir?t, a Torda nemzetségb?l, ki a k?z hadi népet ?télje, a visszálkod?k pereit igaz?tsa, a gonosztev?ket, tolvajokat, latrokat b?ntesse; ugy azonban, hogy ha azon bir? mértékletlen ?téletet hozna, a k?zség megsemmis?tve visszavonhassa, a vétkes kapitányt és bir?t letehesse, mikor akarja. Mert azon t?rvényes szokás a h?nok vagy magyarok k?zt Gyeics vezér, Takson fia, idejéig sértetlen?l fen vala tartva. Miel?tt ugyanis a magyarok megkeresztelkedtek és keresztyénekk? lettek, a kiált?k a táborokban illy szavakkal gy?jték hadba a magyarokat: Isten és a magyar nép szava, hogy ez s ez nap, ez s ez helyen kiki fegyverben pontosan megjelenjen, a k?zség tanácsát és parancsát meghallani. Valaki tehát a parancsot, helyes okát nem tudva adni, megvetette, az olyat a scythiai t?rvény karddal vágatta kett? vagy veszett állapotoknak tétette ki, vagy a k?znép szolgaságába tasz?totta. Tehát az illyes vétkek és kihágások választották el egyik magyart a másikt?l: k?l?nben, miután minden magyar egy apát?l s egy anyát?l származott, hogyan mondhatnák egyiket nemesnek, másikat nem nemesnek, ha illy esetekért elmarasztalva nem lett volna szolgáv?.

2. ƒ@. A h?nok bej?vetelér?l.

A száznyolcz nemzetségb?l osztán kiválogatták a hadra er?s férfiakat, mindegyikb?l tizezer fegyverest szedvén, s a t?bbit Scythiában hagyván, hogy országukat az ellenségt?l ?rizzék. S emelt zászl?kkal megind?lván a beseny?k és fehér k?nok f?ldén átvonulának; azután Susdaliába, Ruthéniába és a fekete k?nok f?ldére nyomulván, végre minden kár nélk?l, az eml?tett népek ellenére, a Tisza vizéig jutának. Melly tartományt k?r?ltekintvén az egész k?zségnek tetszett, hogy ne menjenek tovább barmaikkal és cselédeikkel; mert feleségeikkel, sátrakkal és szekerekkel szállottak vala ki országukb?l.

3. ƒ@. Macrinus és Veronai Ditrik hadi kész?leteir?l.

S minthogy azon id?ben Pannoniát, Pamfiliát, Frigiát, Macedoniát és Dalmatiát a longobárd nemzetb?l Szabaria városáb?l származott Macrinus hadfolytatásban tanult tetrárkha kormányozta, hallván hogy a h?nok a Tisza mell? telepedtek s országát napr?l napra szaggatják, országa népével rájok támadni félvén, k?veteket k?lde a r?maiakhoz, hogy a h?nok ellen hadi népet és seg?tséget kérjen, mert a r?maiak részér?l parancsol vala az eml?tett országokban. A r?maiak osztán Veronai Ditriket, alemann nemzetet, emelék ?nkényt akkor magok f?l? királyly?, kit meg is kértek, hogy v?gyen Macrinusnak seg?tséget. Ditrik tehát szives j? lélekkel r? állván, olasz és német sereggel s más nyugoti vegyes nemzetekkel megindulván Százhalomhoz juta, hol a longobárdok Potenciana város al? ?sszegy?lekeztek vala s tanácsot tarta Macrinussal, vajon a h?nokat a Dunán átkelve tanyájokon vagy más alkalmas helyen kellene-? megtámadniok.

4. ƒ@. A tárnokv?lgyi, és zeiselmaueri ?tk?zetekr?l.

M?g hát Ditrik és Macrinus ebben a tanakodásban veszteglettek, a h?nok csendes éjszaka a Dunán Sicambriánál t?ml?k?n átkelének, és Macrinus és Ditrik seregét, melly Potenciánába nem fért s kint a mez?n sátrakban tanyázott kegyetlen?l ?ld?klék. Melly támadáson Ditrik elkeseredvén, a maga és Macrinus embereinek igen nagy romlásával és veszedelmével ?tk?zetet állván a h?nokkal, a Tárnokv?lgy mezejére kivonula; e helyt azonban, ?gy mondják, hogy a h?nokat hatalmasan meggy?zte. A h?nok maradványa pedig megfutamodva sátraiba vonult vissza. Mert ebben az ?tk?zetben a h?nok k?zz?l százhuszon?tezer ember veszett el, K?ve kapitány is ugyanott elesvén. Ditrik és Macrinus katonaságáb?l pedig azokon kiv?l, kiket az eml?tett város alatt sátraikban ?ld?k?ltek volt le, kétszáztizezeren vesztek el. Látván tehát Ditrik, hogy embereiben illy nagy ?ld?klés esett, más nap hogy az ?tk?zetet v?vta, Macrinussal Tulna város fel? von?la. A h?nok osztán észrevévén, hogy Macrinus és Ditrik a viadal helyér?l táborukat visszavonták, a viadal helyére visszatérve, bajtársaik tetemeit, mellyeket megtalálhattak, és K?ve kapitányt az ország?t mellett, hol a k?bálvány van feláll?tva, scytha m?don ?nnepélyesen eltemették s azon táj k?rnyékét ezért K?veház?-nak nevezték. Megismervén tehát a h?nok, mennyi és millyen a ny?goti nemzet fegyvere és lelke, neki bátorodva sereg?kkel Tulna fel? indulának, hogy Ditrikkel és Macrinussal megv?vjanak. Kiknek j?vetelét a mint Ditrik megértette, vel?k Czéz?nmaurnál szembe szálla, s reggelt?l délestig olly hevesen és d?h?sen folyt az ?tk?zet, hogy Béla, Réva és Kadocsa dics? h?n kapitányok azon viadalban negyvenezered magokkal elestek. Kiknek testeit is onnan visszavivén az eml?tett bálványk?h?z, t?bbi bajtársaik mell? temették. Elesett azon nap Macrinus is a r?mai seregb?l s minél t?bb német fejedelem, Ditrik homlokán nyillal halálosan megsebesittetvén és csak nem az egész nyugoti sereg fogságba jutván és megszalasztván.

5. ƒ@. Ethele és Buda uralkodásár?l.

Miután a sereg elszéledt, a h?nok r?mai m?dra Ethelét teszik magok f?l? királyly?; ki is testvérét Budát a Tiszát?l a Don vizéig k?l?nféle idegen nemzetek fejedelmév? és birájáv? tette. Maga pedig alattval?ival magát h?nok királyának, világ félelmének, isten ostorának neveztette.

6. ƒ@. Ethele jellemzése s udvara leirása.

Ethele király ugyanis barna szin?, fekete s villog? szem?, széles mell?, b?szke járás?, alacsony termet? vala; szakállát mint a h?nok megeresztve hordja vala. Vakmer?ségben magamérsékl?, csatákban ravasz és ?gyel?, testéhez ill? erej?, akaratjában nagylelk?, fegyvere csinos, sátra s ?lt?zete tiszta, és szerf?l?tt buja is vala. Szekrényében pénzt tartani nem szeretett; miért is az idegen nemzetek szerették, minthogy b?kez? és barátságos vala, szerf?l?tt nagy keménységéért pedig h?njai csudálatosan félnek vala t?le. Azért is az egész f?ld kerekségér?l k?l?nféle országok nemzetei t?d?lnak vala hozz?, kikhez tehetsége szerint b?kez?en viseli vala magát. Mert táborában tizezer kaszás szekeret vitet vala k?l?nféle m?vekkel, mellyekkel a városokat és várakat romboltatja vala. Sátrait is a k?l?nb?z? országok k?l?nféle m?dja szerint szokta vala kész?ttetni, s egy sátra olly h?res és pompás vala, hogy csudálatosan ?sszekapcsolt arany lemezekb?l lévén ?sszealkotva, az ember tetszése szerint szétszedhette s ujra egybe áll?thatta, mellynek vert munkáju arany oszlopai kapcsokra jártak, k?zepett azonban ?regesek, s eresztékeiknél bámulatos miv? drága k?vekkel voltak egybefoglalva. De aklai is, mikor táborba szállt, k?l?nféle országok lovaival valának telve, mellyeket, bár látszott hogy kedve telt benn?k, olly b? kézzel osztogat vala a sz?k?lk?d?knek, hogy ollykor ollykor magának nyereg al? alig volt egy két lova. Azon aklok készsége bársonyb?l és biborb?l vala, királyi székei aranyb?l és drága k?vekb?l valának kész?tve, asztala s konyhaedénye is arany vala. A legtisztább aranyb?l csudálatos munkával kész?lt ágyat hord vala magával a táborban. Hadserege az idegen népeken kiv?l tizszázezer fegyveresre telik vala, ugy hogy ha egy scytha meg talált halni, helyébe r?gt?n mást tesznek vala. Azon nemzet fegyverzete leginkább b?rb?l és k?l?nféle érczekb?l k?l?nféleképen vala kész?tve, minthogy ?jakat, kardokat és láncsákat hordtak. Ethele király czimerén is, mellyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fej? madár vala ábrázolva, mellyet magyar?l turulnak h?vnak. Mert ezt a czimert hordták volt magokkal a h?nok mindig a hadban Gyeics vezér idejéig, m?g magokat k?zségben kormányozták. Tehát ezen s más efféle pompákban Ethele király, minden korabeli királyoknál dics?ségesebb vala e világon. A városoknak, váraknak ura vágyott lenni s azokon uralkodni, de benn?k lakni nem szeretett. Mert nemzetével egy?tt a mez?n sátrakkal s szekerekkel jár s kel vala; idegen fajta kisérete lakik vala városokban és falvakban. A viselet m?djában és alakjában mind maga mind nemzete a médok m?dját tartja vala.

III. FEJEZET.

1. ƒ@. Ethele hadjáratár?l s a châlons-i csatár?l.

S miután a czéz?nmauri ?tk?zetben a r?maiak megbuktak és szerte szét széledtek, Ethele király megtére népe táborába s néhány nap ott tanyázék tiszánt?li szállásán. Azután Szevényben ?nnepélyes udvart tartata: mellyre Németország fejedelmeivel Veronai Ditrik is megjelenvén, Ethelének és a h?noknak, mint mondják, teljesen megh?dola, és r? vev? a királyt, hogy a ny?goti tartományokat támadja meg. Kinek tanácsát Ethele elfogadván, t?stént parancsol?, hogy hirdessék meg a hadjáratot. S megindulván Sicambriáb?l, el?sz?r az ill?reket h?doltat? meg, azután a Rajnán Constantiánál átkele. S a mint onnan a Rajna mellett alább szállt, Zsigmond király Basile?-nál roppant sereggel j?tt ellene, kit legy?zvén uralma al? h?doltata. S azon helyr?l megindulván Argentina városát száll? meg, mellyet eleit?l fogva egy r?mai császár sem birt megv?vni, s a világ félelme falait lerombolva megv?v?, és hogy rajta mindenki szabadon járhasson s kelhessen kereszt?l, parancsot ada, hogy m?g ? él, falát meg ne ép?tsék. Miért is azon várost kés?bb nem Argentin?-nak h?tták, hanem mai napig Strassburg-nak nevezik. S megind?tván onnan seregét Luxollium, Bizancia, Chalon, Masticonia Lingona és Lugdunum burgundiai városokat lerombol?, a végre a Rhodanus foly? mellett a katalaunok ellen szálla, hol is seregét megosztván, népének harmad részét választott kapitányaival Miramammona marokk?i szultán ellen k?ld?. Minek hallatára Mirama Sevilla városáb?l a h?nok el?l, a sevillai tengerszoroson átkelvén, Marokk?ba futott. E k?zben azonban Ethele királyt A?tius nevezet? r?mai patricius tiz nyugoti királylyal hirtelen megtámadta. S Ethele mid?n r?gt?n támadást akartak intézni ellene, k?vetei által fegyversz?netet kére t?l?k, hogy népének nagy részével, melly távol volt, csatlakozzék: de azok nem állván r?, a két sereg k?zt Belvider mezején reggelt?l éjjelig folyt a csata. Vala pedig a két sereg k?zt egy patak, olly kicsinyke, hogy ha valaki egy hajszálat vetett volna bel?, a viz csendes folyása alig birta volna alább vinni; ez a csata beálltával állatok és emberek vérével olly sédd? n?tt, hogy kocsist szekerest?l s fegyvereseket sodrott el, és a seregben e séd által igen nagy pusztulás l?n. Ez a csata tehát, melly a h?nok és nyugoti királyok k?zt az eml?tett helyen t?rtént, a mint a régiek beszélik, nagyobb volt a világ valamennyi csatájánál, mellyet egy helyen és egy napon v?vtak. Melly ?tk?zetben a g?thok királya Aldarikh nyomor?ltan elesik; kinek halálát a mint a t?bbi királyok megtudják, futásnak erednek. E napt?l fogva emelkedett osztán fel a h?nok és Ethele király lelke, s félelem szállotta meg a f?ld kerekségét, és ennek hallatára t?bb ország ad?fizetéssel szolgált nekiek.

2. ƒ@. A h?nok spanyolországi hadjáratár?l.

A sereg harmadik csapata pedig, melly Miramammona ellen volt rendelve, a késedelem miatt a csatában nem vehetvén részt, Ethele haláláig a katalaunok k?zt maradt s végre Katalaunia lakosaiv? lett. Mert csupán a h?nok, az idegen nemzeteken k?v?l, háromszázharminczezeren és harminczketten voltak. Ezen h?nok k?zz?l t?bben voltak a seregben kapitányokk? téve, kiket a h?nok nyelvén spán-oknak h?vnak vala s kiknek nevér?l nevezték kés?bb egész Ispáni?-t, holott el?bb katalaunoknak h?vták ?ket.

3. ƒ@. Ethele diadalmi hadjáratár?l.

Ethele és a h?nok Belvidernél darabig id?zvén, végre diadallal visszatérve bémenének Tolosa városába, hol ?ket a polgárok roppant dics?séggel fogadták. S innen visszatért?kben Reims galliai várost, melly Ethelének menet ellent állott volt, felégették, a katonaságot és polgárokat, kik bel? zárk?ztak volt, mind le?ld?k?lvén. S miután Ethele Francziaországot és Flandriát ?gy feld?lta, a Rajnán Coloni?-nál átkele, a hol szent Orsolyát a britanok királyának leányát a tizenegyezer sz?zzel a kegyetlen h?nok irgalmatlan?l le?ld?klék. Innen Ethele Thuringi?-ba menvén, miután Eisenachban udvart tartott, a dákok (dánok), norvégek, friesek, litvánok és pruténok ellen nagy sereget rendele, kiket meggy?zvén és megalázván megh?doltata, határon uralkodásában t?l ment vala, minthogy Sicambriát maga nevér?l neveztette. ƒms mivel Ethele király a h?noknak és más népeknek megparancsolta volt: hogy azt Ethele városának h?vják: a németek a tilalomt?l félve azt Eczelburgnak nevezték; de a h?nok azon tilalommal keveset gondolva mint el?bb mai napig is ƒ‚-Bud?-nak h?vják.

5. ƒ@. Ethelének a világ négy része fel? feláll?tott ?rseir?l.

Miután tehát ezeket ?gy végezte, ?t esztendeig folyvást Sicambriában nyugodott, ?rszemeit a világ négy része fel? szétosztván. ƒ†rseinek ugyanis els? csapata Sicambriát?l kezdve sorjában, a mennyire egyik kiáltása a másikig elhallhatott, Németország Colonia (K?ln) városáig szokott vala éjjel nappal állani, a másik Litv?-ig, a harmadik a Don foly? partján, a negyedik Jadra dalmatiai városig állomásoz vala, kiknek riad? szaváb?l a világ négy része megtudhatta, mit csinál Ethele, vagy milly táborozással foglalkozik.

IV. FEJEZET.
Ethele olaszországi táborozását?l birodalma felbomlásáig s a magyarok bej?veteléig.

1. ƒ@. Aquileja megv?vásár?l.

Pannonia, Pamfilia, Macedonia, Dalmatia és Frigia városai, mellyeket a h?nok gyakor rablásokkal és megszállásokkal zaklattak, Ethelét?l szabadságot nyervén, sz?l?ttj?k f?ldét oda hagyva, az Adriai tengeren át Apuli?-ba k?lt?zének, az oláhok, kik pásztoraik és jobbágyaik voltak, ?nkényt Pannoniában maradván. S miután Ethele király Sicambriában ?t esztendeig ny?godott, gondoskodék, hogy serege harmad rész h?ját, melly Kataloniában maradt volt, kip?tolja, s ?nnepélyes udvart tartván, megindula Pannoniáb?l, és Stirián, Karinthián s Dalmátián átvonulván Salona és Spalato városánál ér? az Adriai tengert, hol is mind két várost f?ld?lat? és égettet?. S megindulván osztán a tenger mellett Tragura, Sebenicum, Scardona, Jadra, Nona, Sena, Pola, Parencia, Capostria és Terestina városait és sok más várost elfoglalván, a hegyek k?zt végre Aquilej?-hoz érkezék, mellynek nagyságán a mint k?r?ltekintette, elám?lván, magát vereségben gondolta volna, ha az eml?tett várost megv?vatlan hagyja, azért legkivált, mivel h?re vala, hogy igen sok longobárd menek?lt volt bele Pannoniáb?l, kik a h?nok uralmát és Ethelét megvetették, kiket a polgárokt?l k?vetei által vissza is k?vetele. S mid?n azok vonakodtak kiadni, a várost k?l?nféle v?v? szerszámokkal v?vni kezd?, s miután semmi m?don meg nem vehette, más fél esztendeig megszállva tartotta. Egyszer hát t?rtént, hogy a mint a várost sok varázsl? kiséretében, kikbe babonás hite szerint igen nagy bizodalmát helyzi vala, k?r?ljárta, lát? hogy egy g?lya a tengerb?l f?lszállva egy palota ormára ?le, mellyen fészke vala, és fiát szájába fogva szem?k láttára a tenger nádasába viv?, s visszatérve t?bbi fiait is fészkével egy?tt, mint mondják áthord?. Minek láttára Ethele király vitézeit magához egybe hivatván monda: "Lássátok ?me bajtársak! e g?lya a j?vend? veszedelmet, hogy mi e várost f?l fogjuk d?lni, el?re érzi, s menek?lni t?rekszik, hogy a polgárokkal egy?tt ne veszszen. Legyetek azért holnap a csatában annál vitézebbek; meglássátok, hogy a város bukni fog." S azután parancsot hirdetvén, miután a várost mindenféle viv? szerszámmal sem birta megvenni, utoljára scytha furfangossággal t?zszer százezer emberét?l mindegyikt?l egy egy nyerget kivána, s a fal mellett nyeregb?l halmot hányatván a nyergeket meggyujtat?, mellyeknek lángja és t?ze miatt a fal megrepedezve tornyaival egy?tt f?ldre omlott. Mit látván a polgárok a várost mind oda hagyva a tenger szigetébe menek?lének. Azon szigetbe ugyanis ugy szállottak, hogy ?r?kre ott maradjanak: de kevés ideig lakozván benne, Ethele királyt?l félt?kben a Rialto ingoványai k?zz? vonulának, hol ma is lakoznak. Miért is ama szigetet a velenczeiek nyelvén mai napig Vecca Venesia-nak (ƒ‚-Velenczének) nevezik. A velenczeiek azon Tr?jáb?l val?k, mint a régiek kr?nikája mondja: "a velenczeiek tr?jabeliek" stb. Tr?ja romlása után ugyanis Aquilejába szállának meg, mellyet mint mondják ?k alap?tottak. Némellyek azonban ?gy vélekednek, hogy a velenczeiek Sabariáb?l származtak. Sabariát pedig longobárdok lakták vala, hol a f?ld kereksége nemzetének k?z?nséges iskolája vala, melly a k?lt?k énekeivel, a b?lcsek tudományával jelesen ékeskedik s k?l?nféle bálványz? tévelygéseknek h?dol vala. Mellyet els?ben a g?thok Archelaus nev? királya puszt?tott el, de azután ?ket a h?nok Pannoniáb?l kiverték s most, mint tudjuk, a Ticino foly? partjain laknak, kiket Papiabeliek-nek is neveznek.

2. ƒ@. Ethele olaszországi hadjárata, Ravennába vonulása, Leo pápával találkozása.

Miután pedig Ethele király Aquileját megv?vta, onnan Friaulba mene, hol Concordia városát elfoglalván a longobárdiai ?rgr?fságba von?la, hol Trevis?t, Bresciát, Cremonát, Veronát, Mantuát, Bergam?t, Milan?t, Alexandriát, Ferrerát és Italia t?bb más városát uralma al? h?d?t?. Azután a mint Ravenna fel? k?zeledett, az arianusok érseke, ki az eml?tett városban, b? kincse lévén, az apostoli szék ellenére hitfelekezetéb?l tizenkét bibornokot emeltetett volt, a h?nokat a polgárok tudta nélk?l a városba titkon bebocsát?, a catholicusokat, kik abban tehet?sebbek valának, általok le?let?, igérvén Ethelének, hogy ha hitfelekezetét k?vetendi s a keresztyéneket ?ld?zendi, R?ma városát s egész Itáliát és Afrikát népe fáradsága nélk?l ingyen urasága al? veti. S miután erre Ethele inkább az uralkodás mint az eml?tett hitfelekezet kedvéért r? állott, a r?maiak átlátván a veszedelmet, melly ebb?l a keresztyénekre támadhatott, Le? r?mai pápát Etheléhez k?ldék, kérvén hogy von?ljon ki a lombárdok határáb?l, miért neki ad?t fizetnének és, mikor kivánja, sereget adnának. A pápa tehát az orsz?gnagyokkal és a r?mai papsággal Etheléhez sietvén, ?sszej?vének értekezni a mez?n Ravenna el?tt. S a mint mind ketten l?háton beszélgettek s a királynak ?gy tetszett nehéz arra állnia, mit a r?maiak kivánnak vala, beszélgetés k?zben Ethele t?rténetb?l f?l fel? tekinte, s feje f?l?tt a leveg?ben egy férfi?t láta lebegni, kezében kardot villogtatva, ki fenyeget?zik vala, hogy fejét lecsapja. Min osztán szivében megrettenvén a r?maiak minden kérelmébe bele egyezék, s ?gy a pápa ?r?mmel megtére R?mába, Ethele pedig Ravennába von?la. Holott is az arianus érseket valamennyi k?vet?jével és czimborájával egy?tt elfogatván, t?le hatvanezer márka aranyat csikara s azután mindnyájokat legyilkoltat?.

3. ƒ@. Szorád gy?zedelmér?l, Ethele haza tértér?l.

Ugyanezen napokban, m?g Ethele Ravennában m?latott, Szoárd, a király katonaságának f?kapitánya, a h?n sereggel bémegy Apuliába és Calabriába, hol Reggio városát és Catonát, mellyben Cato sz?letett és lakott, lerombolja, azután a Terra di Lavor?t f?ld?lván seregével a Cassino hegyéig d?l s onnan osztán diadallal tér meg Ravennába. Miután hát mind ezt igy véghez vitte Ethele király, megtére Pannoniába. ƒms mid?n e szerént hatalmát nyugoton és keleten, éjszakon és délen, széltében és hosszában uralkodva kiterjesztette, elméjében azt forgatja vala, hogy a tengeren átkelve ƒmgyiptomot, Assziriát és ƒ`frikát h?d?tsa meg.

4. ƒ@. Ethele menyegz?jér?l, halálár?l és temetésér?l.

E k?zben azonban a braktai király emberi alaknál sokkal gy?ny?r?bb, Mikolt nevezet? leányát viszik hozzája szeret??l, kit is mint mondják, annyira megszeretett, hogy nem gy?z?tt betelni szerelmével. Azon éjjel ugyanis, mid?n vele menyegz?jét ?ll?tte, az ivásba szokásánál jobban bele mer?le, s a menyasszonyi éj gy?ny?re után hanyatt fektében orra vére megerede, s szabad folyása nem lévén torkára mene, s ott megaludván s lélekzetét elfogván a világ félelmét megfojt?. Mikolt osztán álmáb?l felserkenvén, a mint urát f?l-f?lrázogatva ébresztette, de csak meg sem mozzanthatta, látván hogy dermedt testéb?l az élet melege kifogyott, a királyi ajt?náll?kat sikoltozásával magához h?va kiáltoz?, hogy ura a minden test ?tjára elk?lt?z?tt. Kiknek rettent? kiáltozására az egész ?rség a palota ajtaihoz riadva nyargalásza. S eltemeték ?t a f?ntebb eml?tett helyen, Béla, Kadocsa s a t?bbi kapitányok mell?.

5. ƒ@. A h?n birodalom f?lbomlásár?l.

A mint osztán halálának h?re terjedt, a f?ld kereksége elám?la, s ellenségei nem tudják vala, sirjanak-? vagy ?r?ljenek, rettegvén t?méntelen sok fiát?l, kiket mint valamelly népet alig lehetett megszámlálni. Mert azt hitték, hogy majd utána valamellyik fia uralkodik. Azonban Veronai Ditrik és a németországi fejedelmek álnoksága mi?, kiknek Ethele király uralkodva nyakokon ?l vala, a h?nok k?zsége pártokra szakada, ugy hogy némelyek Csabát Ethele királynak a g?r?g császár Honorius leányát?l val? fiát, mások a Krimhild német fejedelemasszonyt?l sz?letett Aladárt t?rekszenek vala Ethele után királyly? emelni. Mivel pedig a j?zanabb rész Csabával, az idegen nemzet pedig Aladárral tart vala, azért mind ketten kezdének uralkodni. Ditrik álnokságáb?l osztán, ki Aladárhoz sz?t vala, kettej?k k?zt a dolog hábor?ra ker?l. Az els? ?tk?zetben tehát Aladáron er?t vesznek, de a másodikban, melly Sicambriánál két áll? hétig foly, Csaba hadát ugy legy?zik és szétverik, hogy Ethele fiaib?l és a h?nokb?l igen kevesen maradnak. Ez ugyanis azon csata, mellyet a h?nok Krimhild csatáj?-nak neveztek s maig is e néven emlegetnek. Melly ?tk?zetben annyi vér ?ml?tt, hogy ha a németek szégyenb?l nem titkolnák és tisztán meg akarnák vallani, a Duna vizét néhány nap sem ember sem barom nem ihatta, minthogy Sicambriát?l Potentia városáig vérrel volt áradva. Csaba tehát tizen?tezer h?nnal G?r?gországba Honoriushoz futa, s bár az ott kivánta marasztalni s g?r?gországi lakoss? tenni, nem marada, hanem visszatére Scythiába atyafiaihoz és rokonaihoz. Ki is mihelyt Scythiába visszatért, mindjárt kezd? s?rgetni, hogy mindenest?l menjenek vissza Pannoniába, hogy a németeken bossz?t álljanak.

6. ƒ@. A székelyekr?l, és Csaba fiair?l; Edr?l és Edeménr?l.

Maradt volt még a h?nokb?l háromezer ember, kik a krimhildi csatáb?l futással menek?ltek, kik is félvén a nyugoti nemzetekt?l ƒ`rpád idejéig a Sziklamez?n maradtak s ott magokat nem h?noknak hanem székelyek-nek nevezték. Ezen székelyek ugyanis a h?nok maradványai, kik mid?n megtudták, hogy a magyarok Pannoniába másodszor visszaj?ttek, a visszatér?knek Ruthenia határszélein eléj?k menének s Pannoniát egy?tt megh?d?tván abba részt nyertek, de nem a pannoniai s?kon, hanem az oláhokkal egy?tt a határszéli hegyek k?zt kaptak osztályrészt. A honnan az oláhokkal ?sszeelegyedve, mint mondják, azok bet?it használják. Ezek a székelyek azt hitték, hogy Csaba G?r?gországban veszett. A honnan a k?znép ma is mondja példabeszédben: akkor térj meg, - mondják a távoz?nak, - mikor Csaba G?r?gországb?l. Tehát ez a Csaba Ethelének Honorius g?r?g császár leányát?l sz?letett t?rvényes fia, kinek fiait Edeménnek és Ednek h?vták. Edemén osztán, mikor a magyarok másodszor visszatértek Pannoniába, atyja és anyja igen nagy atyafiaságával bej?ve, anyja ugyanis a korozmin nemzetb?l val? vala; Ed pedig Scythiában marada atyjánál. Ezen Csabát?l származott az Aba nemzetsége. Mid?n hát Csaba Scythiába visszamenvén a k?zség el?tt anyja nemes voltával hánykol?dott, a h?nok nemessége megveti vala, azt áll?tván, hogy nem igaz n?vendéke Scythia országának, hanem csak olyas j?ttment idegen fajta. Miért is Scythiáb?l nem kapott, hanem a korozmin nemzetb?l vett feleséget.

7. ƒ@. Szvatoplugr?l és atyjár?l Mar?tr?l.

Miután pedig Ethele fiai a krimhildi csatában csak hogy nem mind elvesztek, Pannonia tiz esztendeig király nélk?l vala, csak j?vevény szlávok, g?r?g?k, németek, morvák és oláhok maradván benne, kik Ethele életében neki k?znépi szolgálattal szolgálnak vala. Támada végre egy fejedelem Lengyelországban, Szvatoplug Mar?t fia, ki Braktát megh?d?tván a bolgárok-on és morvák-on uralkodik vala, ki a h?nok kiveszte után Pannoniában is hasonl?an kezde uralkodni. Ezt a Szvatoplugot a magyarok az Ung vize mell?l k?l?nféle ajándékokkal édesgetvén és k?veteikkel kikémleltetvén, miután katonaságát er?tlennek tapasztalták, hirtelen megtámadván a Rákos vizéhez k?zel Bánhida mellett egy városban, mellynek romjai maig is látszanak, egész katonaságával elvesztették. S igy Pannonia f?ntebb eml?tett népein kezdének uralkodni. Némelyek ugy beszélik, hogy a magyarok második bej?vetel?kkor Mar?tot, nem Szvatoplugot találták Pannoniában fejedelm?l. Ez onnan ered, hogy atyja Mar?t nagyobb hir? vala, de mint elaggott ?reg azon várban nyugszik vala, mellyet Veszprém-nek h?vnak s meghallván a szerencsétlenséget melly fián esett, fájdalmában r?gt?n halállal végezte életét, fia pedig az uralkodásban uj ember vala.

Vége az els? k?nyvnek a bej?vetelr?l.
Kezd?dik a második k?nyv a visszaj?vetelr?l.

Mƒ`SODIK KƒˆNYV.
A MAGYAROK TƒˆRTƒmNETE BEJƒˆVETELƒˆKTƒ†L 1282-IG.

I. FEJEZET.
A magyarok dolgair?l a vezérek korában.

1. ƒ@. Bevezetés.

Miután tehát el?adtuk a h?nok eredetét, szerencsés és szerencsétlen harczaikat, s hányszor változtatták lakhelyeiket, most nézz?k, mikor tértek vissza ismét Pannoniába. Kik voltak a visszatér?k kapitányai s mennyi volt fegyvereseik száma jelen munkába igtatni mélt?nak tartottam.

2. ƒ@. A magyarok bej?vetelér?l s hét kapitányár?l.

Mid?n Német- és Olaszországon a sváb Ott?, Francziaországon Lajos király, Lothár fia, uralkodott, G?r?gországot pedig Antonius Durus, Theodorus fia, kormányozta, Jézus Krisztus sz?letésének nyolczszázhetvenkettedik esztendejében j?vén be ismét a h?nok vagy magyarok Pannoniába, átkelének a beseny?k, a fejér k?nok országain és Ki? városán, s aztán az Ung nevezet? foly?nál szállának meg, hol várat ép?tének, melly foly?t?l nevezték ?ket a ny?goti nemzetek hungar-oknak. S miután ezen kiv?l még más hat várat is alap?tottak, egy ideig azon vidéken maradának. Végre miután Szvatoplugot, mint f?ntebb elbeszélt?k, meg?lték, hét seregre oszlának, ugy hogy mind egyik seregnek a századosokon és tizedeseken kiv?l egy egy kapitánya legyen, kinek mint vezérnek egy szivvel lélekkel sz?t fogadjanak és engedelmeskedjenek. Vala pedig mindegyik seregben harminczezer fegyveres vitéz a tizedeseken és századosokon kiv?l.

3. ƒ@. A magyarok átkelésér?l a Dunán.

Megindulván tehát emelt zászl?k alatt feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal, a Dunán Pest-nél és a szobi réven átkelének, hol egy várat a Duna k?r?l, mellyben gy?ltek volt ?ssze Szvatoplug katonái, kik futással menek?ltek, mid?n urok elveszett vala, megv?vának, mellyben egyebek k?zt Mar?t bizonyos igen agg atyjafiát meg?lvén, mai napig is mesélve azt áll?tják, hogy az maga Mar?t volt.

4. ƒ@. Els? kapitány ƒ`rpád.

Azon kapitányok k?zt tehát ƒ`rpád, ƒ`lmos fia, ki El?d fia, ki ƒˆgyek fia volt, a Turul nemzetségb?l vagyonban gazdagabb s hadban hatalmasabb vala. Azért is ezen ƒ`rpád t?rt át hadával els?sorban a ruthénok havasain s ? ?t?tte f?l legels?ben táborát az Ung vize mellett; minthogy az ? vérsége a t?bbi scythiai t?rzsek f?l?tt azon kivál? mélt?sággal van f?lruházva, hogy a seregnek menet k?zben el?tte, visszavon?láskor m?g?tte jár.

5. ƒ@. ƒ`rpád szállásár?l t?l a Dunán.

ƒms mid?n a Dunán átkelve Pannoniába béj?ttek, maga ƒ`rpád azon helyt ?t? f?l sátrait, hol most Fejérvár városa van telep?tve. S az a hely vala ƒ`rpád vezér els? szállása.

6. ƒ@. Második kapitány Szabolcs.

A másik sereg kapitányát Szabolcs-nak h?vják vala ki azon helyen ?t?tt tábort, hol most Csák vára fekszik romokban. Ezen Szabolcst?l veszi eredetét a Csák nemzetség.

7. ƒ@. Harmadik Gyula.

A harmadik sereg kapitánya Gyula vala. Ez, miután a t?bbiekkel Pannoniába béj?tt, ut?bb az erd?elvi (erdélyi) részeken lakozott.

8. ƒ@. Negyedik ƒˆrs.

A negyedik kapitányát ƒˆrs-nek h?vták. Ez, mint mondják, a Saj? vize mellékén ?t?tte f?l sátrait.

9. ƒ@. ƒˆt?dik K?nd.

Az ?t?dik sereg kapitányát K?nd-nek h?vták. Ez a Ny?r k?r?l lakott; fiait K?csid-nek és Kopján-nak hivták.

10. ƒ@. Hatodik Lél.

A hatodik sereg vezére Lél volt. Ez elejét?l fogva Galg?cz k?r?l lakván, miután onnan a morvákat és cseheket kiirtotta, ut?bb mint mondják t?bbnyire Nyitra táján lakozott. T?le ered a Szoárd t?rzs és rokonság.

11. ƒ@. Hetedik Bulcs.

A hetedik sereg vezérét pedig Vérbulcs-nak nevezték. Ez Zal?-ban a Balaton tava k?r?l szállott meg. Azért nevezték pedig Vérbulcsnak, mert minthogy nagyatyját a krimhildi csatában a németek meg?lték, s ? ezt mint bizonyos tudta, bossz?t akarván rajtok állani, sok németet nyárson s?ttetett, ?s a mint mondják olly kegyetlenséggel d?h?ng?tt ellen?k, hogy némelyiknek vérét is ?gy itta mint a bort.

12. ƒ@. A magyarok morva- és csehországi s karinthiai hadjáratair?l.

Ezen kapitányok, mint f?ntebb mondottuk, magoknak lakhelyet és szállást választának, szintugy a t?bbi nemzetségek is, ott választva, hol nekiek tetszett. Miután pedig megtelepedtek, Pannonia elfoglalása után Morva- és Csehországot minden javait?l megfoszták, vezér?ket Vratiszlávot ?tk?zetben meg?lvén. Ez után Karinthiát támadván meg s Laibach várán t?l Merania Gottfrid nevezet? herczege és Eberhard herczeg az aquilejai patriárkával szembe szállván vel?k, egymással keményen vivának, és j?llehet a magyarok k?zz?l az eml?tett ?tk?zetben sokan elestek, mind a két herczeget meg?lik, a patri?rka futással menek?lvén. Azután Karinthiát, Styriát és Karnioliát kifosztván, roppant zsákmánynyal térnek Pannoniába. Konrád császár osztán, a mint népe roncsoltatását meghallotta, a svábf?ldi ƒ`gosta városába vonula, hogy onnan Magyarországra j?j?n a magyarokat megtámadni. E k?zben azonban R?mában belhábor? támad és a császár visszatér R?mába.

13. ƒ@. A bolgárországi és lombárdiai magyar hadjáratokr?l.

Akkor a magyarok kimenvén Bolgárországba ?tnek, mellyb?l számtalan marhát és foglyot hurczolnak ki, diadallal térvén végre meg Pannoniába. Ismét máskor Friaulon át Lombardiába ?tnek, hol Luitvárdot, Vercelli város p?sp?két, Károly császár legh?vebb tanácsosát meg?lvén, egyházáb?l roppant kincset rablának, s csak nem egész Lombardiát f?ld?lván, roppant zsákmánynyal térnek meg Pannoniába.

14. ƒ@. A magyarok ny?got-eur?pai hadjáratár?l.

Ezek után Szászországot, Th?ringent, a sváb f?ldet, a Rajnán Mainznál átkelve, keleti Francziaországot és Burgundiát f?ldulván, t?bb egyházakat is lerombolának, és mid?n visszaj?vet a Rainán Constanznál átkeltek, s igen nagy tisztességgel Bavariába értenek, Abach vára k?r?l a német sereg véletlen?l rajtok ?te, kik ellen ember?l csatát állván, a németeket nyilaikkal legy?zik; holott is a császár marsalja azaz seregének vezére Scwarzenberg Hertind és vele minél t?bb más nemes fogságba esik. ƒms j?llehet váltságokért megbecs?lhetetlen pénzt adtanak, a magyarok ?ket Regensburg el?tt czélba áll?tva, a k?falon áll? polgárok bám?latára nyilaikkal nagykegyetlen?l átl?v?ld?zik, és igy osztán diadallal és nagy sok zsákmánynyal térnek hazájokba.

15. ƒ@. Az ágostai veszedelemr?l.

Kevés id? multával osztán a magyarok k?zsége Lélt és Bulcs-ot Németországba k?ldi, kik is mid?n ƒ`gostához érkezének, a Lech foly?n t?l a réten ?tének tábort, a várost éjjel s nappal viadalokkal háborgatva. S miután azt gyors rohamokkal bevenni nem birták, Ulrik p?sp?k és a polgárok a k?lvárosb?l megátalkodva nem akarván visszavonulni, a császárhoz k?veteket k?ldenek s buzd?tják, hogy siessen a város al?, mivel az ?ket megszáll? magyarok sokan vannak ugyan, de nem vigyáznak magokra, ?gy hogy nagyon k?nny? lesz ?ket lek?zdeni. Megindulván tehát a császár ulmi udvaráb?l s gyorsan és titkon megérkezvén, miután a magyarok állását és seregét kikémlelte, napkelte után három ?rával, mikor es? esett, rájok rohana és a városhoz k?zelebb es? egyik sereg?ket hirtelen legy?z?. Mit látván Lél és Bulcs futásban keresve menek?lést haj?ba veszik magokat s a Dunán aláereszkednek, hogy Magyarországba menek?ljenek. Kiket is Regensburgon átkelt?kben fogságba vetvén a császárhoz k?ldenek, s a császár ?ket akaszt?fára itélvén Regensburgban bit?fán végeztette ki. Némelyek ugyan mesésen azt áll?tják, hogy másként végezték ?ket ki, hogy a mint a császár el? voltak áll?tva, egyik?k k?rtjével a császárt agyon ?t?tte volna: de bizony e mese a hihet?séggel ellenkezik, s a ki illyest hisz, elméje gyenge voltát árulja el; mert a b?n?s személyeket k?t?tt kézzel viszik a fejedelmek sz?ne el?. Igaz azonban, s a kr?nikás k?nyvekben is megvagyon, hogy vakmer?n szitkoz?dva sérelmesen sz?lottak a császárnak, mondván, hogy ha ?ket meg?letendi, nemzetéb?l t?bb? egy fogoly sem élhet, hanem vagy ?r?k rabságra vetik, vagy minden itélet nélk?l meg?lik. Mi meg is t?rtént. Mert a mint a magyarok meghallották, hogy a császár ?ket igy ?lette meg, valamennyi német foglyot, még az asszonyokat és csecsem?ket is, h?szezerig val?t le?ld?k?ltek.

16. ƒ@. A magyarok másik csapatának diadalár?l.

A másik sereg pedig, melly ƒ`gostát?l távolabb vala, a mint megértette, hogy a császár bajtársaikra ?t?tt, egy erd?be gy?lekezék, és a mint megtudta, hogy a császár serege elszéledt, népe nagyobbik csapatát, melly a Rajna fel? tart vala, ?z?be vev?, s a mint e sereget a mez?n nyargalva beérték, az mint a méh egyszerre egybe t?dula, mellyet is nyilaikkal l?v?ld?zve se megszállani se visszavon?lni nem hagyának, kik is végre magokat mintegy elhalva a magyarok kezébe adták. Kiket is a mint elfogtak, mindnyájoknak fej?ket vették, bajtársaik toráúl. Valának pedig katonák és pajzshord?k, kiknek fejét vették, mintegy nyolczezeren.

17. ƒ@. A magyar had diadalmas visszatértér?l.

Innen osztán megindulván a Duna vizén Ulmnál átkelének és a fuldai monostorhoz érének, abb?l nagy kincset rablának, és azután az egész sváb f?ldet f?ld?lván, a Rajnán Wormsnál átkelének s ott két herczegre t. i. a lothringenire és a svábf?ldire akadának, kik igen nagy sereggel j?ttek ellen?k; kiket legy?zvén és megszalasztván, azután Francziaországba menének, hol a keresztyéneken és szerzeteseken er?s ?ld?zést k?vettek el. Onnan osztán megindulván s a Rodanus (RhƒCne) foly?ig menvén, két várost, tudniillik Segusát és Taurinát kirablának az olaszországi havasokon át véve ?tjokat, és mid?n Lombardia s?kját meglátták, sebes nyargalva sok zsákmányt rablának s ?gy térnek végre vissza hazájokba.

18. ƒ@. A németek sz?vetkezésér?l a magyarok ellen.

Miután pedig Lél és Bulcs mint f?ntebb el van mondva, elveszett, a had elhallgatott s nem ment t?bb? Németországba: mert Franczia- és Németország egy szivvel lélekkel megegyezett, hogy egymással egyes?lve a rájok men? magyaroknak mind halálokig ellen álljanak. Azért is a magyarok Alemaniába menni István király idejéig mindig haboztak volt, ne hogy ny?got népe egyes?lten támadjon rájok.

19. ƒ@. A konstantinápolyi hadjáratr?l s Botond bajv?vásár?l.

Miután pedig Olaszország néhány tartományát kirablották, ?t esztendeig meg sem mozd?ltak, végre Bolgárországba menvén Idropoliszig jutának, s mid?n látták, hogy nem j?n sereg ellen?k, Konstantinápolyig menvén, annak fala mell? szállának. Akkor egy ?riás nagy g?r?g?t k?ldenek ki, ki azt kivánja vala, hogy két magyar birkozzék vele, ekként kiáltozva, hogy ha mind a két magyart f?ldh?z nem veri, akkor G?r?gország a magyaroknak ad?t fizetve h?doljon. S minthogy azon g?r?g a sereget igen bosszantotta, egy Botond nevezet? magyar áll ki vele birkozni; s a mint a k?zd? tér elkész?lt, bárdját, mellyet hordani szokott vala, ragadva, a város réz kapujához rohana, s abba bárdjával egy csapásra, mint mondják, ollyan rést vága, hogy a g?r?g?k azon kaput mint csudát nem akarták kiigazitani. S a mint ezt megtette, a viadal terére fegyvertelen?l kiáll, s a magyarok l?háton, a g?r?g?k a k?fal bástyáira mint néz?k egybegy?lekeznek. A mint osztán a g?r?g a városb?l kij?tt, hogy a viadal terére menjen, látja hogy Botond egymaga áll k?zdeni készen s kiálta neki: miért nem veszen maga mell? másik magyart seg?tség?l? Akkor Botond r? rohanván mint mondják ?gy megragadta, hogy alig telt a b?rkozásban egy kis ?ra, a g?r?g ?gy f?ldre ter?lt, hogy semmi m?don nem birt t?bb? f?lkelni. Minek láttára a g?r?g császár s a g?r?g?k t?bbi nagyai, a császárn? is ?rasszonyaival a falr?l eltávozva palotáikba vonulának, nagy szégyennek tartva, a mi t?rtént vala. ƒms j?llehet az ?gy f?ldh?z vágott g?r?g t?r?tt karral életben maradt, csakugyan ezen viadal l?n oka halálának. A magyarok tehát a viadal dics?ségét megnyervén, k?veteket k?ldenek a g?r?g?kh?z az ad?t k?vetelni, kiknek, mint mondják, a császár mosolyogva egy sz?t sem válaszolt. Akkor a magyarok vezér?kkel Taksonnal tanácsot tartván, azon helyr?l megindulván egész G?r?g- és Bolgárországot fosztogatva, azokb?l aranyat, gy?ngy?ket, drága k?veket, számtalan foglyot és t?méntelen barmot rablanak s ?gy térnek meg osztán v?gan Pannoniába. Ez volt ugyanis az utols? rablás, mellyet a pogány valláson lév? magyarok elk?vettek. A magyarok k?zsége tehát kapitányaival vagy vezéreivel, kiket id?nként szokott vala tenni, Gyeics vezér idejéig egyszer s másszor illy zsákmánylásokat és veszedelmeket ejtett e világon.

II. FEJEZET.
Magyarország t?rténete szent István királyt?l Aba haláláig.

1. ƒ@. Szent István királyr?l.

ƒŒr sz?letésének kilencszázhatvanhetedik esztendejében nemzette Gyeics vezér, isteni sz?zat által el?re megintve, Szent István királyt. Mihály, Gyeics testvére, pedig nemzette Vazult és Szár Lászl?t, István király pedig nemzett t?bb fi?t, de egyet, isten és emberek el?tt mindnyájánál kedvesebbet nemzett, Imre nevezet?t. Szent István királyt tehát megkoronázzák s ?, miután Koppány vezért meg?lte s anyai nagybátyját Gyulát feleségével és két fiával Erdélyb?l Magyarországba hozta s Erdélyt Magyarországhoz csatolta, ezután Keánnal a bolgárok és szlávok fejedelmével hadakozott, kit legy?zvén kincseib?l a boldogságos sz?z székes-fejérvári egyházát, mellyet ? alap?tott, nem m?laszt? el gazdag?tni. Minekutána pedig az ƒŒr szent István királyon irgalmasságát megsokas?totta s uralkodása al? vetette sok nemzet népeit, elhatározta, hogy az ország koronáját letéve e világ pompáir?l lemond, és a világi gondokt?l szabad?lva egyed?l isten szolgálatjára szenteli magát, s f?ltette magában, hogy az ország koronáját fiának Imre herczegnek fogja adni. Szent István király ugyanis tudományos, természetes észszel is istent?l megáldott férfi? vala, valamint Imre is. Mid?n azért a szentséges atya a kormány vezetésének gondját szentséges fiára szándékozik vala b?zni, a herczeg hirtelen halállal meghala. Sirat? tehát atyja vigasztalhatatlan?l egész Magyarországgal és a szertelen fájdalom és szomor?ság miatt betegségbe esék, mert lábfájás is kinozza vala, k?l?n?sen a miatt, mert véréb?l senki sem vala mélt?, hogy az ország koronáját f?lmagasztaltassék és a ki a keresztyén hitben olly ujdon nemzetet abban megtarthassa. E k?zben azonban kezde testi erejében r?gt?n hanyatlani, és érezvén, hogy bágyadtság nyomja, sietve k?lde k?veteket, kik Vazult, nagybátyja fiát, a nyitrai t?ml?czb?l hozzák ki, hogy ?t maga után a magyarok f?l? királyly? tegye. Mit Gizella királyn? meghallván s pártosaival tanácsot tartván, elk?ld? udvari emberét Seb?st, hogy a király k?vetét megel?zve Vazul szemeit vájja ki, f?leit olvasztott ?lommal ?ntse be, s azután fusson Csehországba. Kit is osztán a mint király k?vete eléje vezetett, keservesen s?ra a király a megt?rtént eseten. Magához hivatván azért Andrást, Bélát és Leventét, Szár Lászl? fiait, tanácsol? nekik, hogy sietve fussanak Csehországba. Szent István király pedig uralkodásának negyvenhatodik esztendejében a boldogságos sz?z fogantatásának napján az ?rhoz k?lt?z?tt. Eltemettetett Fejérvártt a boldogságos sz?z egyházában. A magyarok kobza tehát r?gt?n siralomra válta, s az egész ország népe nagy kesergéssel sirat? olly igen szent királyát. Ifjaik és sz?zeik gyászba ?lt?zve három esztendeig tánczba nem eredtek.

2. ƒ@. Péter király d?lyfér?l.

Gizella királyn? pedig a gonoszok tanácsáb?l h?ga fiát, a velenczei Pétert, kinek atyja a velenczeiek herczege volt, tev? királyly? a magyarokon, hogy kénye kedve szerint teljes?thesse akaratjának gerjedezéseit, s hogy Magyarország, szabadságát vesztve, a németek alattval?ja legyen. S miután Péter uralkodni kezdett, a királyi mélt?ság minden szelidségét levetkez?, és német d?h?sséggel tombolva az ország nemeseit megveti vala, az ország javait a németekkel és olaszokkal f?nhéjázva és telhetetlen sz?vvel falván. Az er?sségeket, várakat, és az ország minden mélt?ságát a magyarokt?l elszedvén németeknek és olaszoknak osztja vala. De szerf?l?tt kicsapong? is vala, s inasai féktelen bujaságukat cs?fosan ?zve, a magyarok nejeit és leányait, a hol csak Péter király járt s kelt, er?szakosan megfert?ztetik vala. Nem is volt azon id?ben senki biztos felesége s leánya tisztasága fel?l Péter király udvari népének incselkedései miatt. Látván tehát az ország f?papjai és nemesei nemzet?k bajait, mellyek a t?rvény ellen t?rténnek vala, k?z?nséges tanácsb?l kérék a királyt: parancsolja meg embereinek, hogy olly ?tálatos viselet?kkel haladék nélk?l hagyjanak f?l. A király azonban kevélységének d?lyfében f?lfuvalkodva és megd?h?dve, gonoszságát, mellyet sz?vében rejtegetve hord vala, egész méreggel ki?nt? a világ elébe, ?gy sz?lván: "Ha darab ideig egészségben maradok, valamennyi bir?t, tekintetes urat, századost, országnagyot és mélt?ságot németekb?l és olaszokb?l teszek, és Magyarország f?ldjét idegenekkel t?ltve be a németeknek adom birodalm?l." Ez volt tehát a visszálkodás sz?l? oka Péter király és a magyarok k?z?tt.

3. ƒ@. Aba király uralkodásár?l és halálár?l.

Tehát Péter uralkodásának harmadik esztendejében az ország nagyai és nemesei a p?sp?k?k tanácsára egybe gy?lekezének Péter ellen, szorgosan keresve ha valakit találhatnának a királyi nemb?l, ki alkalmas lenne az országot kormányozni s ?ket Péter zsarnokságát?l hatalmasan megszabad?tani. S minthogy az országban illyet semmi m?don nem találhattak, magok k?zz?l egy Aba nevezet? ispánt, szent István király h?gának férjét, tették királyukk?. Aba király osztán ?sszegy?jtvén a magyarok seregét megindula Péter ellen harczolni. Látván Péter, hogy a magyarok segitségét?l elesett, Henrik császárhoz futa Bavariába, hogy magának seg?tséget kérjen. Miután tehát Pétert az országb?l kikergették, a magyarok azon zsarnokokat, kiknek tanácsáb?l nyomorgatták vala ?ket, f?lkeresék, s k?zz?l?k egyet darabokra vagdalának s két fiának szemeit kisz?rák, másokat vas mangorl?kban t?rének ?ssze, némelyeket agyon k?vezének, Seb?snek pedig, ki Vazul szemeit kisz?rta volt, kezét lábát kerékben t?rék s ?gy veszték el. Aba osztán királyly? szenteltetvén, Péter rendeleteit elt?r?lve a magyarok t?rvényeit parancsol? megtartani.

Aba királyságának osztán harmadik esztendejében Péter király Henrik császárral al? szálla, igen nagy sereget vezetve Aba ellen. Mit mid?n Aba megtudott, k?veteket k?ldvén a császárhoz, megkisért?, ha tudna-? vele békét k?tni vagy teljességgel nem: a császár azonban válaszában ellenségének mutat? magát. Megértvén hát Aba, hogy a császár vissza ?gyekszik Pétert a magyarok k?z? áll?tani, megbosszankodva r? ronta Austriára és a Trense vizéig rabl? s azután megtére. Karinthiába is k?ldvén azután sereget rablani, azt mondják, hogy a mint onnan rakodtan tértek vissza, Gottfried austriai ?rgr?f Pettau táján rajtok ?tv?n zsákmányukat elvette. Akkor ugyanis Austriának nem voltak herczegei hanem ?rgr?fjai. S minthogy ekkor a császár K?lnben mulatott, meghallván, hogy a magyarok ok nélk?l fosztogatták a németeket, Németország fejedelmeivel tanácsot tarta, miként torolja meg a magyarok által okozott sérelmeket hasonl? sérelemmel. Azért is roppant hadjáratot ind?ta és Ratiszláv cseh fejedelem tanácsáb?l a Duna éjszaki partján j?ve Magyarország határához. Aba király és a magyarok k?vetei osztán igérik vala a császárnak, hogy mindenben eleget tesznek, csak Pétert királyuknak nem fogadják el, mit a császár végbe vinni szerf?l?tt áh?t vala. Mert esk?vel k?telezte volt magát neki, hogy Magyarország királyságába ujolag behelyezi. Minthogy azonban a magyarok Pétert nem fogadák el, a császár, miután ajándékokat k?ldtek és hitet adtak, hogy a fogoly németeket szabadon visszaeresztik hazájokba, a lothringeni herczeg tanácsát k?vetve s még inkább csábittatva az ajándékok által, megtére Bizanciába, Burgundia városába.

Ett?l fogva tehát Aba király bátorságot véve garázda kezde lenni, s a nemeseket megvetve kevélyen d?h?ng vala a magyarok ellen, valamint az esk?szegést is semmibe veszi vala. A magyarok osztán ezt t?le t?rni nem akarván ?sszeesk?vének, hogy ?t halálra szánják és meg?ljék. De valaki elárul? szándékukat, s kiket k?zz?l?k Aba elfogathatott, bir?i vizsgálat nélk?l meg?let?, mi kiváltképen legf?bb veszedelmére vált. Beh?vata ugyanis ?tven embert egy házba tanácskozni, s oda rekesztetvén ?ket, a nélk?l hogy vétk?ket bevallották, a n?lk?l hogy t?rvényen marasztattak volna, fej?ket szedet?. Miért is Szent Gellért csanádi p?sp?k az egyházi t?rvény szigor?ságával dorgálván a királyt, megj?sol? hogy veszedelem fenyegeti. Akkor a magyarok k?zz?l néhányan a császárhoz futván kikelének Aba ellen, mondván hogy esk?jét megszegni semmibe sem veszi, s a nemeseket, kik királyly? tették volt, megveti vala. Kiknek mond? a császár: tehát vissza kell adnia a foglyokat s a károkat meg kell tér?tnie. A császár tehát a magyarok tanácsán f?lbátorodva bajor és cseh sereggel Austriába mene, titkolva hogy Magyarországba be fog t?rni, s?t tettetve hogy Abával egyezkedik. Ekkor Aba király k?vetei sz?netlen k?vetelik vala a császárt?l a magyarokat, kik a császárhoz sz?ktek volt, vádolva mondván, hogy azok rabl?k és orvok s a császár és a magyarok k?zt a hábor? f?f? gerjeszt?i, azért is az illy gazság kohol?it Aba király kezébe ki kell adni. Mit tenni a császár semmi m?don nem igérkezett. Tehát gyorsan el?nyomulva Magyarország határaira ?te, Sopronon át t?rve b?: de mid?n Bab?t-on át akart von?lni, a vizek miatt nem lehetett. A magyarok tehát kik a császárral és Péter királylyal valának, a császár seregét f?lvezeték a Répcze foly? mellett, s egész éjjel lovagolva nap keltekor mind a két foly?n k?nny? gázl?n átkelének. Aba király pedig Ménf?nél szálla vele szembe roppant sok fegyveressel, igen bizakodva gy?zedelmébe, mivel némely bajorok jelentették volt neki, hogy a császár kevesed magával j?tt. S a mint beszélik, Aba király? lett volna a gy?zelem, ha csak némely Péter barátságában megmaradt magyarok zászlaikat f?ldre nem dobták s meg nem futamodtak volna. Tehát hosszan és er?sen folyt csata után végre is, isten seg?tségébe bizva, a császár diadalt nyere. Aba király pedig a Tisza fel? futa s a magyarok, kiknek uralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ? veremben meg?lik s egy egyház mell? eltemetik. Néhány év mulva, mid?n testét a s?rb?l kiásták, szemfed?jét és ?lt?zetét rothadatlan és sebhelyeit begy?gy?lva találták, s eltemették osztán testét tulajdon monostorában. A németekb?l azonban abban az ?tk?zetben számtalan h?llott el. A honnan azon helyet, hol a csata t?rtént, mai napig Florumpajornak, a mi nyelv?nk?n Veszsz ném?t-nek h?vják.

III. FEJEZET.
Aba halálát?l I. András haláláig.

1. ƒ@. Péter király visszaáll?tásár?l.

A császár, miután diadalt nyert, Székes-Fejérvárba szálla, hol Péternek az országot visszaad?, s ?gy osztán megtére Regensburgba. Péter király pedig és a magyarok, kik ?t az országba visszahozták, ismét er?re és hatalomra kapva garázdák kezdének lenni. Miért is az egész magyarság szorgosan ?gyel vala, hogy Pétert elkergetve miképen hozhatnák vissza Szár Lászl? fiait. M?g ezek ?gy t?rténtek, András, Béla és Leventa Csehországb?l Lengyelországba átmenvén Miska lengyel fejedelem által barátságosan l?nek fogadva. Hol Bélának, miután a pomerániai herczeget párviadalban legy?zte, Miska nej?l ad? leányát. Mit András és Leventa nehezen sz?velvén, ne hogy az ? becs?letéb?l éljenek Lengyelországban, átmenének Ruthéniába. S mid?n ott ?ket Lodoméria fejedelme, Péter király miatt, nem fogadta b?, onnan a k?nok f?ldjére menének. Kik is azt hivén, hogy országukat kémlelik, elvesztés?k?n gondolkoztak, de miután egy magyar rab rájok ismert, azont?l igen j?l bántak vel?k. E k?zben pedig Péter király a magyarokat el?bbi sanyargatással kezd? terhelni. Akkor Csanádon mind egybej?vének s tanácsot tartván k?z értelemmel Szár Lászl? fiaiért k?ldenek, hogy j?jenek vissza az országba.

2. ƒ@. A magyarok f?lkelésér?l, Péter halálár?l.

Kik is mid?n, a milly titkon csak lehetett, Pestre megérkeztek, a három testvér hirn?kei mindjárt azon éjtszaka Péter király udvarába nyargalva kikiáltják, hogy minden németet és olaszt, akárhol találják, le kell ?lni, és a pogány vallást vissza kell venni. Reggelre kelve tehát tudakoz?dván Péter a dolog okár?l, mint bizonyost tud? meg, hogy bent vannak Magyarországon. ƒms j?llehet rettent? fájdalom érte, magát v?gnak mutatja vala. Aztán titkon embereket k?lde, hogy foglalják el Fejérvárt: de terve kitud?dván, a magyarok mindenhol kezdének lázadni, egyszerre ?ld?k?lvén a németeket és olaszokat, még az asszonyoknak, gyermekeknek és azon papoknak sem kegyelmezve, kiket Péter tett vala prépostokk?, plébánosokk? és apátokk?. S miután Péter Fejérvárba nem mehetett b?, futásnak eredve Mosony fel? mene, hol, mint mondják, sereg indula ellene. Eltérve tehát onnan is, sietve Fejérvár fel? lovagola; mert a polgárok izenték vala, hogy j?j?n vissza s a várost neki adják. S a mint Fejérvár k?r?l egy faluba érkezett, a sereg hirtelen k?r?lvev?, hol is fogságba jutván szemeit kisz?rják. S j?llehet életben marada, lelke fájdalmában életét végezvén Pécsett temetik el, mellyet mint mondják ? alap?tott.

3. ƒ@. I. András megkoronáztatásár?l.

A három testvért osztán, a mint Fejérvár városába bementek, valamennyi p?sp?k, nemes, és az egész nép igen nagy dics?séggel fogad?. S Andrást, mint id?sebbet, az ország tr?njára emelik. Némellyek ugyan azt áll?tják, hogy ezen testvéreket Vazul vezér egy Táton nemzetségbeli leányt?l s nem t?rvényes házasságb?l nemzette s hogy ezért kapta volna azon j?ttment Táton nemzetség a nemességet: ez nyilván mendemonda és nagyon rossz?l beszélik, mert a nélk?l is nemesek és Scythiáb?l erednek. Miért is azok a testvérek Szár Lászl? fiai.

4. ƒ@. Szent Gellért vértan?ságár?l.

Mi k?zben tehát ezek t?rténtek, Gellért csanádi p?sp?k, kit a magyarok Pesten egy hegyr?l kocsijával egy?tt letaszitottak, vértan?i koronát nyer: ki el?bb barát volt a rosatei apátságban, melly Aquiléja ter?letén esik; azután Pannoniába j?vén Bélben sokáig remetéskedett.

5. ƒ@. András király hábor?jár?l Henrik császár ellen.

Miután tehát András az ország koronáját f?lvette, a bajorokkal, csehekkel és lengyelekkel mint mondják hadat folytatott, kiket harczolva legy?zvén, mint mondják, három évig ad?fizet?iv? tett. Miért is Henrik császár Bodajkig lej?vén ?t h?napig ostromolta Fejérvár városát, hol végre erejében és hatalmában, mint mondják, ?gy megfogyatkozott, hogy németei és olaszai sátraikban éjtszaka magokat elevenen eltemették; mert a magyarok a s?tétben táborukba nyomulva nyilaikkal kegyetlen?l ?ld?klik vala ?ket. Végre a császár megbánva dolgát, András királyt?l és a magyarokt?l bocsánatot kezde kérni, ?gy hogy minden terhét Magyarországon hagyja lovain kiv?l, és esk?t tesz, hogy soha sem maga sem ut?dai Magyarország ellenségei gyanánt Magyarországba nem lépnek s addig Bodajkr?l lábát sem vonja ki, m?g leányát Zs?fiát, kit el?bb a franczia király fiának jegyzett volt el nagyer?s esk?véssel, Németországb?l elhozatva n??l nem adja Salamon királynak. S a király tanácsot tartván mint mondják kegyelmesen megengedett neki. Ki is táborát meginditván, legels?ben bizonyos hogy a Bársonyos hegyen szálla meg. Mivel pedig emberei éhen szomjan el valának alélva, azon helyen a király ételt italt nagy b?ven szolgáltata nekik, mellyt?l legnagyobb rész?k megmámorosodék. S mid?n a császár ?rei látták, hogy a magyarok semmire sem ?gyelve nyargalásznak ide s tova, azt hitték hogy a szerz?dés alatt csel lappang, mit a seregnek tudt?l adva mondák, hogy a magyarok ?ld?zés?kre j?ttek. S j?llehet sokan, betegen bádgyadtan, zsellye-székekben bársony vánkosokon heverve vitették magokat, oda hagyva zsellye-székeiket és bársony vánkosaikat l?ra kapának, s napkeltekor ƒˆrs falu al? érének. S a mint a várnagy, ki a kapuban vala, észre vette, hogy fegyveres nép, az ország ?tr?l letérve, vad járhatatlan ingoványokon von?l kereszt?l, embereivel fegyvert ragada, s a mint az átkel? csapatot messzir?l szemmel tartva kisér?, a betegek, kik zsellyeszékeiket és bársony vánkosaikat a Bársonyos hegyen hátra hagyva l?háton j?ttek, szekerekre kapva hajtatnak vala az ingoványokon kereszt?l. Kiknek csatl?sai, a mint m?g?tt?k a várnagy csapatát megpillantották, ott hagyva a kocsikat s a kocsikon uraikat, a mint csak tudtak ?gy elfutottak. Akkor a parasztok rajtok ?tvén a kocsikat elszedve az urakat a kocsikon le?ld?klék s testeiket a vizbe hajigálák. Melly betegekben némellyek lovagok, mások gr?fok s néhányan ?rgr?fok valának. A honnan azon gázl?ban, mid?n a viz kiszárad, mai napig is l?patk?kat, kardokat s t?bb efféléket szoktak tal?lni. A hegyet pedig az igy ott hagyott bársony vánkosokr?l nevezte a f?ld népe Bársonyosnak.

6. ƒ@. András király halálár?l.

Szent István király halálát?l tehát tizenegy esztend? és négy h?nap telt el András uralkodásának els? esztendejéig. E k?zben Péter uralkodott els? és másod izben hatodfél esztendeig, Aba pedig uralkodott három esztendeig. András osztán ?regségében elgyeng?lve uralkodásának tizenkettedik esztendejében fiát Salamont még kis gyermek korában királyly? tette, testvére Béla és fiai, tudniillik Gyeics és Lászl? megegyezésével; maga pedig elhala uralkodásának tizen?t?dik esztendejében, és eltemeték tulajdon monostorában Tihanyban fiával Dáviddal.

IV. FEJEZET.
I. Béla királyt?l V. István haláláig.

1. ƒ@. Béla királyr?l.

Ez után uralkodott Benin Béla. Kinek uralkodása alatt a magyarok a hitet és keresztséget elhagyták, esztendeig tévelyegvén a hitben, ugy hogy sem pogányoknak sem keresztyéneknek nem látszának, azután azonban tulajdon szántokb?l a hithez ragaszkodának. Ez minden vásárt adásvevésre szombat napra rendele s országa ter?letén byzanti aranyakat hozata forgásba, mellyeket igen kis ez?st dénárokkal, tudniillik negyvennel, kellett beváltani. A honnan mai napig negyven dénárt aranynak hivnak, nem mintha aranyb?l volnának, hanem mivel negyven dénár ér vala egy byzanti aranyat. Uralkodott pedig két esztendeig s a harmadikban mult ki e világb?l, és a maga Sz?gszárd nev? monostorában temették el. ƒ† ugyanis szár (kopasz) és sz?g (barna) szin? vala, miért is monostorát arr?l nevezve, a millyen testi tulajdonság? maga vala, igy parancsol? hivatni.

2. ƒ@. Salamon királyr?l.

Végre Salamon, Lászl? és Gyeics k?zt nehéz meghasonlás támad, a hazai fiai egymás k?zt megoszlanak. Némellyek ugyanis Salamonnal, mások Lászl?val és Gyeicscsel tartának. Salamon király osztán ipát a császárt Lászl? és Gyeics ellen Nyitrán át igen nagy sereggel behozza. Ki Váczra érkezvén, miután Lászl? seregét megszemlélte, magát betegnek tettet? és Pozsonyon át Austriába visszatére, csehekb?l és bajorokb?l elegend? seg?tséget hagyván Salamonnak. A császár visszatértével osztán megt?rtént az ?tk?zet k?zt?k Monyor?d-nál. S hát aztán? Salamont legy?zik, a németeket és cseheket leverik. S a mint Salamon látta hogy ?t és hadait legy?zték, futásnak erede, a Dunán Szigetf?-nél átkele, s onnan osztán Moson-ba vonula. A monyor?di ?tk?zetben pedig nem csak a németek és csehek hullottak el, hanem az ország katonaságáb?l is a nagyobb rész elveszett Salamon tehát unokatestvéreit?l félve egész családost?l Styriába mene, hol is családját az admonti monostorban hagyván, Mosonba visszatére, ujolag sereget akarván gy?jteni. De miután ?gye napr?l napra alább szállt, amazok? pedig szerencsés el?menetelt nyert, megzavarodva visszatére a császárhoz, hogy seg?tséget kérjen. S j?llehet katonaság fizetésére b?séges pénzt ada ki, a németek a magyarokt?l félt?kben nem akarák elfogadni. Miért is minden reményét vesztve visszatére Admontba a királynéhoz, kivel néhány nap egy?tt lakván, onnan barát ruhában Fejérvárra mene. S mid?n bátyja Lászl? a boldogságos sz?z egyháza csarnokában saját kezével alamizsnát osztogata, ? is, ?gy mondják, kapott k?z?tt?k. Kit is, a mint r? tekintett, Lászl? mindjárt megismere, s az alamizsnaosztásb?l megtérve szorgalmatosan kerestete, nem azért, hogy ártani akart volna neki; ? azonban, rosszat tévén f?l fel?le, eltávozék onnan az ƒ`driai tenger fel?, hol is P?la nev? városban haláláig igen nagy szegénységben, vezeklésben t?lt? életét. Ott is fekszik eltemetve, mert haláláig soha vissza nem tért feleségéhez. Felesége Zs?fia királyn? pedig nagy lelki tisztaságban maradván k?vetei által gyakran látogattatja vala férjét, k?ldvén neki k?ltséget, a mint kaphatott, egyszersmind hivogatván is, hogy mélt?ztatnék ?t haláláig meglátogatni. Ki is, j?llehet szándékában vala, roppant szegénysége miatt szégyenelve magát, vonakodék elmenni. S mid?n neje megtudta, hogy elhalálozott, j?llehet Németország sok fejedelme akart volna vele házasságra lépni, mind megvetve, a mi világi java vala eladatván a szegényeknek osztogat?, maga pedig apáczáv? l?n, s igen szigor? életet élve k?lt?zék az Urhoz. S az eml?tett monostorban temettetve, mint szentet tisztelik.

3. ƒ@. I. Gyeics királyr?l

Salamon után pedig Gyeics uralkodék három esztendeig, és meghalván eltemeték Váczon, mellyet, mint mondják, ? alapitott.

4. ƒ@. Szent Lászl? királyr?l.

Gyeics után pedig uralkodék Lászl? harmincz esztendeig és három h?napig: Váradon nyugszik. Ennek idejében tehát a magyarok nagy ellenségeit, a beseny?ket, kik Magyarország rablása után megfutottak, Erdély-ben, Kerlés nevezet? hegynél elérik, s Lászl? király és a magyarok ?gy meggy?zik, hogy, a mint mondják, egy sem maradt életben k?zz?l?k.

5. ƒ@. Kálmán királyr?l.

Lászl? halálával pedig utána Gyeics király fia Kálmán uralkodék tizennyolcz esztendeig, kinek teste Fejérvártt fekszik. Ez egyébiránt f?pap vala, s onnan áttéve koronázták királynak. K?nyves Kálmánnak is h?vták, azért mert k?nyvei valának, mellyekben mint p?sp?k olvasa vala a maga ?ráin. Ez Dalmátországba sereget k?ldvén meg?leti Pétert, kit a magyarok, a mint vel?k a Gozd nevezet? hegyek k?zt szembe szállott, az eml?tett hegyek k?zt meggy?zének és meg?lének. A honnan azon hegyeket magyar?l mai napig Pét?r gozdj?-nak nevezik. Mert ezen király széke és tr?nja Tenén városában vala. Ezt tehát megtévén s Dalmátországot megh?d?tván, gályákat, haj?kat és dereglyéket fogada a velenczeiekt?l, magyar sereget k?ldvén azokkal Apuliába, hol Monopoli és Brindisi városokat elfoglalák, némelly polgáraik a velenczeiekhez h?ségben maradván. S miután azon városokat a velenczeieknek hagyták birni, Apulia s?kját némelly helyeken sebes nyargalva feld?lván, abban három h?napig maradának. Végre a haj?khoz visszaj?vén a tengeren megtértenek Dalmátországba, magyar kapitányt s a magyar király zászlaját ott hagyván a velenczeiekkel. Melly városokat azután Vilmos Siczilia ifjabb királya a pisaiak seg?tségével nagy k?ltséggel bajosan foglalt vissza.

6. ƒ@. II. Béla királyr?l.

Kálmán után pedig Béla uralkodik tizenegy esztendeig s két h?napig. Fejérvárott van eltemetve.

7. ƒ@. II. Gyeics királyr?l.

Béla után pedig Gyeics uralkodék h?sz esztendeig, végre meghal s eltemetik Fejérvárott.

8. ƒ@. III. István, II. Lászl? és IV. István királyr?l.

Ez után uralkodék István tizenegy esztendeig, kilencz h?napig. Kinek uralkodása alatt Lászl? herczeg bitorl? az országot és koronát fél esztendeig. Fejérvártt van temetve. Ez után testvére István bitorl? a koronát ?t h?napig és ?t napig; végre legy?zik, melly ?tk?zetben az ország t?bb nemeseit le?lik. Maga pedig az országb?l ki?zetve végre Zimonyba j?ve s ott végz? életét. Fejérvártt nyugszik.

9. ƒ@. III. Bélár?l.

Ez után uralkodék g?r?g Béla, kit Becsa és Gregor a g?r?g császárnál hosszacskán tartott. Ez az orvokat és rabl?kat ?ld?zte, s ez hozta b? szokásba a folyamodványnyal val? sz?lást, mint a r?mai s a birodalmi udvarnál szokásban van. Fejérvártt fekszik temetve.

10. ƒ@. Imre királyr?l.

Béla után uralkodott fia Imre.

11. ƒ@. II. András királyr?l.

Ez után uralkodott András hatalmas és dics? király. Ez a szent f?ldet megjárta, hol az ?sszes keresztyén fejedelmek kapitányukk? választották, s a babiloni szultán seregét a magyarokkal és székelyekkel megszalasztotta, és az assziriabeliek s más nemzetek által népével egy?tt nagy tisztességgel l?n fogadva. Onnan igen nagy dics?séggel tért meg Magyarországba.

12. ƒ@. IV. Béla királyr?l.

Ez után uralkodott fia Béla, ki a minorita barátoknál Esztergomban van eltemetve. Ennek idejében a mongolok vagy tatárok három oldalr?l be?tnek Magyarországba ?tszázezer fegyveressel, ezen kiv?l lévén még negyvenezerig val? századosuk és tizedes?k; kikkel a nevezett király a Saj?nál szembe szállván, a mongolok legy?zik, Urunk sz?letésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében; hol az ország csak nem egész katonasága t?nkre jutott, maga Béla el?l?k a tengermellékre szaladván. S miután a tengermellékr?l visszatért, Fridrik austriai herczeg haddal támada r?, kit Bécs-Ujhely el?tt a magyarok láncsával mellbe sz?rva elvesztének.

13. ƒ@. V. István királyr?l.

Azután fia István király uralkodott, ki Csehország Ottokár nev? királyát, a mint tudniillik cseh, osztrák, steier, brandenburgi és más vegyes hadakkal ellene j?tt, a Rábcza foly? mell?l dics?ségesen kiverte. Ez Bodon városát is urodalma al? hajt?, s m?g élt, a bolgárok urát engedelmességre kényszer?t?. Végre e világb?l elk?lt?zvén, a boldogságos sz?z sziget?ben az apáczák kolostorában nyugszik temetve.

V. FEJEZET.
IV. Lászl? király dolgair?l (1272-1282).

1. ƒ@. Lászl? király hábor?ja Ottokár cseh királylyal.

Ez után uralkodik fia harmadik Lászl?. Ezt ugyanis, az ƒŒr ?gy rendelvén, még gyermek korában koronázták az ország királyáv?. Tehát ennek idejében Ottokár cseh király, ki a német birodalom jogáb?l er?szakkal és igaztalan?l sokat bitorolt honnan er?t és hallatlan hatalmat mer?tett, Magyarország szélein k?l?nb?z? helyeken igen nagy vidéket d?lt vala fel; miért rajta Lászl? atyja mélt? bosz?t még nem állott, mivelhogy véletlen halála el?bb meglepte vala. Miután azonban id?k?zben Németország fejedelmei a frankfurti gy?lésen Rudolf habsburgi gr?fot királyukk? választották, ugy hogy a birodalom igazait, mellyek el voltak foglalva, tartozzék visszavenni, ?, mint a birodalmi h?bérek visszaszerz?je, legels?ben is Austriába mene, mellyet Ottokár megtámadott és birt vala. S miután Bécsben hosszasabban ?lt és jogait a cseheken k?vetelte, a cseh király olly t?méntelen, nagyer?s sereget k?lde ellene, hogy Németország fejedelme kételkedik vala tulajdon erejével ellene állani. Miért is tehát Magyarország nagyságos királyát, mint a katholika anyaszentegyház fiát, kiván? alázatosan seg?tségére, ?r?k barátságra k?telezvén azért magát nekie; hozz? tévén azon f?l?l, hogy a király ebben a r?mai szentegyháznak is legnagyobb szolgálatot látszatik tenni: ? maga pedig, bármikor megkeresendi a magyar király, hasonl? seg?tséggel tartozik nekie szolgálni. Minthogy pedig Lászl?, Magyarország királya, lelkében és szivében rejtegeti vala Ottokár vakmer? d?lyfét, melylyel atyja ellen s ? ellene t?rt, mivelhogy gyenge kor? s testi erej? vala, elhatároz? magát, hogy a németországi fejedelem kérelmének eleget teszen. Megindulván azért Fejérvár városáb?l mint Mars fia, kinek csillagzata fogantatása és sz?letése napját?l fogva neki bátorság és más természeti erények dolgában er?t s gyarapodást szolgáltat, a legfelségesebb isten hatalmában és ?sei tudniillik szent István, Imre és Lászl? királyok ?s szentek fogadásaiban h?ve s k?zbenjárásaikba bizakodva, a királyi felség zászlaját felemelve, seregével Marchegg-nél Rudolfhoz csatlakozék, ki j?vetelét és seg?tségét, mint az istenét, ?gy várja vala. Mivel pedig Rudolf hadi népe nehezebb féle fegyverzete miatt nehéz mozgás? s olly roppant sokaságnak, mellyet hirlenek vala hogy Ottokár vezet ellenállni igen megrém?lt vala, azért is ellene menni s mozdulni kételkedik vala. Látván és megértvén ezt Lászl? király, Ottokár elébe von?l, ki Stillfried vára k?r?l a Morva vize mellett, csatára sietett és készen állt, s a cseh sereget minden fel?l k?r?lkeriti. Kiknek lovait és magokat is a király magyarjai és k?njai nyilaikkal sebzve ?gy háborgatják, hogy Milot, Ottokár katonaságának vezére, kiben a sereg nagyja leginkább bizik vala, a magyarok rohamait és nyilait kiállani nem birva, embereivel megszalada, s utána a lengyel zsoldosok bomlott seregben futának a csehekkel egy?tt, a k?nok ezen csaták k?zben a cseh király és serege podgyászait és fegyvernem?it fosztogatva zsákmányra hányván. Ezen csatában tehát Ottokár királyt, a mint a sereg k?zt eszeveszetten ide s tova bolyong, elfogják és meg?lik. Fiát Mikl?s herczeget pedig fogly?l hozzák Magyarországba a t?bbi fogoly bár?kkal, gr?fokkal és számtalan vitézekkel egy?tt. A halottak számát az eml?tett ?tk?zetben egyed?l a mindentud? isten tudta volna megbecs?lni. Rudolf Németország s a r?maiak királya pedig embereivel csak áll vala, nézve mi t?rténik. E diadal után tehát a német király Lászl? királynak megk?sz?n?, hogy általa az nap Austria és Stiria neki vissza l?n szolgáltatva. S igy Magyarország királya Lászl? diadallal megtére, a német király Austriában maradván.

Ez ugyanis Lászl? királynak els? gy?zedelme, mellyet isten kegyelme neki még ifjusága korában ada, melly hadjáratban azon nap a Bastech nemzetségéb?l ered? Renold gr?f, Renold fia, tart? a király zászlaját ember?l, és hatalmasan; testvérei András, Salamon, Lászl?, s Magyarország más nemesei, mint az ég csillagai számtalan, a király ?r mellett állván. Hogy tehát emlékezetben maradjon Lászl? király illy dics?séges és diadalmas gy?zedelme, a csehek, lengyelek és morvák szégyenére és ?r?k gyalázatára paizsaik és zászlaik a fejérvári egyházban, az ország székes helyén, a falra f?ggesztve ?r?kre fennmaradnak.

2. ƒ@. Lászl? király másik harczár?l a k?nokkal.

Más csudálatos ?tk?zete is vala Lászl? királynak a k?nokkal fiatal korában, mellyet az el?bbeni ?tk?zethez hasonl?thatni. Mid?n ugyanis a k?nok, kiket a király kegyes emlék? nagyatyja Béla király hozott be els?ben, ut?bb mint a f?vény elszaporodtak, magának Béla királynak is forgott eszében, hogy ?ket vármegyénként elszéleszsze, de soha nem bátorkodott megtenni, att?l tartván hogy az országnak általok sérelme származik. S azt mondják, hogy ugyanezt gondolta fel?l?k atyja, j? emlékezet? István király is, s az eml?tett ?vakodás miatt vonta vissza szándékát. De a dics?, lelkes és nagyrat?r? Lászl? király, megtudván hogy k?z?tt?k ellene h?tlenséget koholnak, ?gy vonula ellen?k hadakozni, hogy azon csatában keményen legy?zetvén, sokan fogságba jutának, némellyek pedig k?zz?l?k, feleségeiket, gyermekeiket s minden vagyonukat elhagyva, a barbár népekhez futának. Azon kevesek is, kik benmaradtak, a király parancsainak annyira h?dolnak, hogy remeg? szivvel alig mernek a király arczára tekinteni. Ezen ?tk?zetben tehát a k?nok meg?lik Olivért, Pata fiát, az Aba nemzetségb?l, Andrást, L?rincz testvérét, Mikl?s gr?f fiát, a Vigmán nemzetségb?l, Lászl?t, Pannyit gr?f fiát, a Miskolcz nemzetségb?l, és Demetert, Mihálka fiát, a Rosd nemzetségb?l.

FƒGGELƒmK.

I. FEJEZET.
A j?vevény nemesekr?l.

1. ƒ@. A j?vevények bek?lt?zésér?l Gyeics vezér idejében.

Minthogy a tiszta magyarságban nincs t?bb t?rzs vagy nem, mint a száznyolcz nemzetség, lássuk, honnan veszik eredet?ket azok nemzetségei, kik az olasz f?ldr?l, vagy Németországb?l vagy más tartományokb?l származtak. Gyeics vezér a Turul nemzetségb?l vala ugyanis az, kinek mint mondják, a magyarok k?zt legels?ben sz?zat zend?lt meg az égb?l, hogy a keresztyén hitet és keresztséget vegye f?l. Mivel azonban keze embervérrel volt fert?zve, nem vala alkalmas a hitre téritni illy nagy nemzetet. S j?llehet maga és háznépe szent Adalbert által a keresztség kegyelmét f?lvette: mindazáltal az égi tr?nr?l sz?zat j?ve hozz?, hogy e gondolattal hagyjon f?l; minthogy mind ennek véghez vitelét a felséges isten kegyelme t?le származand? szent Istvánra bizta vala. A honnan ezt hallván, nemzete megtéritése dolgában, a mit tehetett s a mivel tartozott, szent Adalbert prágai p?sp?k rendelése szerint nem mulasztotta el megtenni. K?lde azért k?veteket a keresztyén tartományokba, hogy ?hajtását mindenkinek hireszteljék. Miért is ennek hallatára sok gr?f, vitéz és nemes j?ve hozz? a keresztyénség országaib?l. Némelyek ugyanis j?vének isten szerelméb?l, hogy a vezért a pogányok ellen, kik a hitet nem vennék f?l, seg?tsék, mások pedig hogy a pogányokt?l és ?ld?z?ikt?l szabad?ljanak: mert ez a nemzet, m?g pogányságban élt, kegyetlen ?ld?z?je vala a keresztyéneknek.

2. ƒ@. Tanbergi Tibold gr?fr?l.

Akkor j?ve osztán Gyeics vezérhez Tibold tanbergi gr?f kit Graf Tiboldnak hittak. A honnan némelyeket azon nemzetségb?l maig egyszer?en Graf-oknak h?vnak. Ett?l származnak a Babocsai-ak. Ezek ugyanis Deutschenland-b?l val?k.

3. ƒ@. Hont és Pázmán testvérekr?l.

Ezután j?ve Hont és Pázmán két egy testvér; svábf?ldi eredet? pánczélos vitéz. Ezek ugyan is vitézeikkel Magyarországon át utazva t?l a tengerre igyekeznek vala, de Gyeics vezér által letartva ut?bb szent István királyt a Garan vizében német m?dra vitézi karddal ?vezték.

4. ƒ@. Venczelin gr?fr?l.

Ezután j? be Wasserburg-b?l Wenczelin gr?f. Ez ?lte meg Kopány somogyi vezért. Ennek nemzetségét Jáki-aknak nevezték.

5. ƒ@. Wolfer és Hedrik testvérekr?l.

Ezután Wolfer j?ve be Hedrik testvérével Vildoniáb?l, negyven tegzes lovaggal; ennek a Kiszén hegyét adják szállás?l, mellyen favárat, s végre barátkolostort is ép?ttete, mellyben halála után temetve l?n. Ett?l veszik eredet?ket a Hedrik-ek.

6. ƒ@. Lébéni Pothr?l.

Ez után j?ve b? Lébéni P?th, kit más néven Erneszt-nek neveztek. Ez sok vitézzel j?tt Magyarországba; t?le veszi eredetét Konrád, altenburgi gr?f.

7. ƒ@. Kelád és G?thr?l.

Hanem az után Péter király idejében j?nek b? Kelad és G?th testvérek a svábok nemzetségéb?l; Stof váráb?l erednek.

8. ƒ@. Altmannr?l.

Ezek után j? b? Altmann Fridburgb?l, pánczélos vitéz a th?ringiek hazájáb?l. Ett?l származnak a mai Balogiak.

9. ƒ@. Olivérr?l és Rátoldr?l.

Ezek után j?nnek b? Olivér és Rátold Kálmán király idejében, Apuliáb?l, Casert?-b?l veszik eredet?ket.

10. ƒ@. A Zsámbokiak ?seir?l.

A mostani Zsámboki-ak pedig a campaniai gr?fokt?l Francziaországb?l erednek.

11. ƒ@. Becse és Gregorr?l.

Becse és Gregor nemzetsége hasonl?an Francziaországb?l ered, Vilmos nemzetségéb?l, kit Cornes-nek neveznek.

12. ƒ@. Buzádr?l.

Buzád nemzetsége Meissen-b?l veszi eredetét; a wartburgi ker?letb?l val? nemesek.

13. ƒ@. Hermannr?l.

Hermann nemzetsége pedig N?rnberg-b?l származik, elégg? nemesek; Gizella királynéval j?ttek b?.

14. ƒ@. Radván és Bogáthr?l.

Hanem a kik Radván és Bogáth nevet viselnek azok nemzetsége Csehországb?l veszi eredetét.

15. ƒ@. A Ludányiakr?l.

Hasonl?an azok nemzetsége is, kiket Ludányiaknak neveztek.

16. ƒ@. Simon és Mihály spanyol gr?fokr?l.

Simon gr?f és testvére Mihály nemzetsége pedig kiket Martinsdorferek-nek h?vnak, harmadik Béla király fia Imre király idejében Constantia királynéval, az arragoniai király leányával, ki Imre király felesége vala, j?tt b? Magyarországba magokkal becs?letes vitézeket és igen d?szes kiséretet hozván. Mivel ugyanis nemzetség?k bizonyos nagy gr?ffal igazságos és bizony okokért folytonosan harczolt, végre azon gr?f ellen, mint mondják, sereget gy?jtve hadakozott, mikor az eml?tett nagy gr?fot Simon, t. i. Simon és Mihály gr?f atyja, és nagybátyja Bertrám elfogván meg?lte. Miért is Simon és Bertrám ellenségeskedést vonván magokra, az emlitett királynéval mindjárt bej?nnek Magyarországba. Kiknek nemes voltukat tapasztalván Imre király, ?r?mmel fogad? ?ket s széles és b? h?béri j?szágokkal adományoz? meg Magyarország k?l?nb?z? részeiben. Mivel pedig az emlegetett nemzetség Spanyolországban t?bb várat bir, melylyekben azonban egy Boj?t nev? a f?: azért is az eml?tett gr?fok és el?deik legels? szállásukat Nyergedszeg k?r?l Boj?tnak nevezték. Nemzetség?k sast szokott pajzsán viselni, mellyet más vitézek és gr?fok Spanyolországban hordani nem bátorkodnak, még pedig azért, mert a tunisi szultán seregét, melly Majorika és Minorika szigetét haj?kkal és haj?s sereggel megszállva elfoglalta volt, az arragoniai király t?bbi vitézei nem birván, mint mondják, az ? nemzetség?k verte ki. A honnan a király és a vitézek k?zségének végzéséb?l határozva l?n, hogy el?bbi czimer?ket, melly ?rott alak nélk?l tiszta v?r?s vala, sassal cseréljék f?l. Elhozta volt Constantia királyn? magával Simon és Bertrám gr?f Tata nevezet? hugát is, olly szép és gy?ny?r? leányt, hogy azon id?ben a világon hozz? hasonl?t alig tartanak vala. Melly leány Benedek herczeggel, Konrád fiával, kelt egybe, Martinsdorf faluval egy?tt más jegyajándékokat is kapván Imre király és Constantia királyn? részér?l.

17. ƒ@. Gottfrid nemzetségér?l.

Ezeken kiv?l III. István király idejében j?ve Magyarországba egy Gottfrid nevezet? vitéz Meissen tartományáb?l, kit?l származik Kelad fiai Filep, Lászl? és Gergely nemzetsége. Ezen Gottfrid ugyanis, ki nemes fi?, t. i. a Hertfeldi gr?f fia vala, a frankfurti gy?lésen, hol császárt kellett választani, lázadást támasztván, mint mondják, a th?ringeni tartomány gr?fját meg?lte, s onnan futással menek?lve mint bujdos? j?tt István királyhoz, kit?l ellenségei vissza is k?vetelték. S minthogy István király ellenségeinek ki nem adta, Németországon ellene számkivetési itéletet hoztak, s igy marada akaratlan?l Magyarországban. Kit azután a király sereggel Bosznia fejedelme ellen k?ld?tt, kinek legy?zése után a királyhoz visszatérvén, azon t?l az vele kegygyel bánik vala.

18. ƒ@. Miurkr?l és testvéreir?l.

Csákányi Miurk is, Venczel és Jakab testvéreivel Magyarország fejedelmeit?l veszi eredetét. Magyarországnak ?j lakosai, IV. Béla királylyal s?gorsági ?sszek?ttetésben vannak.

19. ƒ@. T?bb idegen nemzetbeli j?vevényekr?l.

Valamint Gyeics vezér ?gy más királyok idejében is j?ttek volt b? csehek, lengyelek, g?r?g?k, beseny?k, ?rmények s majd minden k?lf?ldi nemzetb?l, melly az ég alatt van, kik a királyoknak vagy az ország más urainak szolgálván s t?l?k h?béreket szerezvén, id? multával nemességet nyertek, kiknek neveit jelen k?nyvbe foglalni terhesnek gondoltam.

II. FEJEZET.
Az udvarnokokr?l, várnépekr?l, várjobbágyokr?l,
cselédekr?l, szabadosokr?l és rabszolgákr?l.

1. ƒ@. A szolgák eredetér?l Magyarországon.

Mivel azonban némelyeket érdekel, mik az udvarnokok, várnépek, tovább? a cselédek, szabadosok és rabszolgák, kikkel csak nem egész Magyarország telve van, és honnan vették eredet?ket, ezt is mélt?nak gondoltam jelen munkámhoz csatolni.

Ugy volt, hogy mid?n a magyarok, Pannoniát birtokukba vévén, keresztyén és pogány foglyaik k?zz?l a népek szokása szerint némelly ellenszeg?l?ket le?ltek, némelly derekabbakat magokkal vivén a hábor?ba, nekik a zsákmányb?l némi részt juttattak, némellyeket pedig k?l?nféle szolgálatra alkalmazván, sátraik k?r?tt szoktak tartani: ezen foglyoknak barmaik j?vedelméb?l és csupán zsákmányb?l vala élelm?k, mint a k?noknak. Kés?bb azután, a mint a magyarok a hitet és keresztséget f?lvették, a r?mai egyház Gyeics vezérnek és szent István királynak, miután a Krisztust megismerték, mint mondják, er?s parancsolatba adta, hogy ne zsákmányoljanak, s a keresztyén foglyokat ezent?l hagyják régi szabadságukban, minthogy a foglyok k?zt sok nemes van. Minthogy azonban az ország igen tágas és néptelen vala, s az egész k?zség a pápának nem is ad? erre nézve megegyezését; ut?bb a pápa ekként ada f?lmentést, hogy a foglyok f?ldet miveljenek s a f?ld terméséb?l éljenek, mint más keresztyének. Azért is a foglyok, kiknek f?ldj?k nem volt, ?n szántokb?l béradásra vállalkoztak, mellyet uraiknak fizettek.

2. ƒ@. Az udvarnokokr?l.

Id? multával pedig, miután a hit meger?s?d?tt, az ország el?kel?i, kény?kre akarván élni s számtalan foglyuk lévén, nem engedék ?ket szabadon menni, mint a pápa akarja vala, hanem udvaruk szolgálatára rendelék k?zz?l?k, kiket hazai néven udvarnokoknak neveztek. S j?llehet azon id?ben az ország t?bb nemesei tétettek volt foglyaikkal illy szolgálatot: Kálmán, Gyeics király fia, idejében ez el l?n t?r?lve. ? az illyes szolgálatokat foglyait?l egyed?l magának akar? megtartani, és a f?papoknak, kiknek foglyaib?l ajándékozott. S ne hogy a nemesek k?zsége ezen elt?rlést nehezen vegye, a király az ? foglyaikat az ország nádorának ad? használni, kit a nemesség hasznáért tesznek.

3. ƒ@. A várnépekr?l.

De mivel az ?j keresztyén magyaroknak nehéz vala a hit terhét viselni, mivel el kell vala szokniok a zsákmányt?l, foglyaikra nehéz munkákat és terheket raknak vala, mi a f?papoknak nem tetszvén, a pápával e fel?l sz?lának. S hallván a pápa a f?papok panaszát, miután szent István király dics?séges életér?l a k?vet?kt?l, kik nála valának, tudokoz?dott, mint mondják illy szavakra fakada: "ƒmn, ?gy mond, apostoli vagyok, de ? val?di apostol. Azért országa egyházainak rendezését is az ? tetszésére bizom, s az általa megváltott foglyokat egyed?l magának hagyom hogy birja." Miért is mindnyájokat megvált? a magyarokt?l, kiket nálok találhatott, azokon kiv?l, kiket az ország nemesei az egyházaknak engedtek volt birni. Kik k?zz?l némelyeket váraihoz rendele szolgálni k?nnyebb szolgálatra.

4. ƒ@. A várjobbágyokr?l.

A várjobbágyok pedig szegény nemesek, kik a királyhoz folyamodtak s kiknek a király a vár f?ldeib?l adott, hogy a vár birtokait s a várat hábor? idején ?rizzék.

5. ƒ@. A cselédekr?l.

Ugyanazon foglyok k?zz?l másokat cselédekk? tettek, kiket azután Kálmán király annyifélékk? változtatott.

6. ƒ@. A szabadosokr?l.

El vala végezve szent István király által az is, hogy a cseléd, ha meg akarja magát váltani, száz byzanti aranynyal váltsa meg magát és háznépét; ha pedig n?telen és gyermektelen, maga személyét huszonnégy byzanti arannyal vagy annyit ér? szolgálattal. Mert a magyarok foglyaikat nem ?r?mest engedték a királynak megváltani, hanem kényszer?tve voltak szent István király és a f?papok által.

7. ƒ@. A rabszolgákr?l.

Csupán azon foglyokr?l van ez irva és el?adva, kik keresztyén nemzetb?l jutottak fogságba, azokr?l pedig, kik pogány népb?l val?k voltak, a pápa mit sem sz?l: mert azt akarja az apostoli szék, hogy a pogányok a keresztyének al? legyenek vetve. A honnan az illy foglyokat ?zvegyeknek nevezik: mert ezeket minden magyarnak megengedte az egyház birni és tartani.